Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

282 Z5Z- országos ülés deczember 16. 1370. Mindenesetre óhajtandó, hogy ha a magy. kir. minisztérium által nyujtatik be törvényjavaslat: ilyen hibák magában a nyomtatványban ne forduljanak elő, s különben megérdelmelné talán e törvényjavaslat azon kis fáradságot, hogy azt gróf Andrásy Gyula, mint miniszterelnök irná alá. Ennek előrebocsátása után felettébb csodálkozom a központi előadó, Hód-Mező-Vásárhely képviselőjének nyilatkozatán. Csodálkozom azért, mert lehetlennek hiszem, hogy ő azon kisebbségi véleményt, melyet önmaga is, mint gondolom, jelentésében fölemiitett, át nem olvasta, sőt át nem tanulmányozta volna. S midőn e vélemény 3-dik lapján e tétel fordul elő: „Százhatvan, nagyobbrészt népes utczákban fekvő, ház esnék áldozatul az építendő sugárútnak. Százhatvan, a Terézváros eme részében létező ház lerombolása legalább ezer családot és tízezer lelket tesz hajléktalanná ; nem is említve ama nagyon sajnos s figyelemre méltó körülményt, hogy ezen ezer, lakásától megfosztott család fele, a lakással elveszti egyszersmind egyetlen kenyérkeresetét is:" valóban nem foghatom meg, hogy a központi előadó ezt olyan csekélységnek tartotta, a melyre már előzetesen is megtenni észrevételét felesleges; oly csekélységnek, melyre nézve nem is szükséges a házat eleve, a tárgyalás előtt, megnyugtatni. Miután ezt nem támadta meg, nekem azt kell hinnem, hogy elismeri annak valóságát; már pedig ha ez való, a mint reménylem, hogy az 5-dik osztály előadója igazolni is képes: akkor nem képzelem, hogy a képviselőház osztályainak többsége miként alkothatott magának olj véleményt, mely ezer családban 10 ezer lelket tenne laktalanná és azon 10 ezer lélek felét kenyerétől is megfosztaná. Már most Simonyi Ernő előadásánál tovább megyek és felettébb csodálom Csernatony és Tisza képviselőtársaim részéről a balközépről történt fölszólalásokat. Mert először is természetes, hogy miután itt e törvényjavaslatot senki sem indokolta, senki sem szólott mellette, senki sem fejtette ki: Simonyi barátom azon meggyőződésre jött, miszerint ezen törvényjavaslat is ismét minden tanácskozás és tárgyalás nélkül fog megszavaztatni, mint megszavaztatott több más hasonló törvény. Azért ennek következtében én, részemről, igen helyesnek és jónak látom Simonyi barátom föl szólal ásat: mert, ha más következése nem volt, ime következése legalább az, hogy a tisztelt balközép részéről kimutattatik az. hogy e 8 millió a nép érdekében költetik el. Meglehet, hogy ezt a közmunkatanács alelnöke, ki a minisztériumhoz beadott t. javaslatot indokolta, nem birta annyira fölfogni, mint a balközép szónokai, kik kimutatták, hogy ez a nép érdekében történik, hogy a nép fillérei a nép érdekében költetnek el; mondom meglehet, hogy ezek helyesebben fogták föl, mint a közmunkatanács alelnöke indokolásában; mert azon indokolásban ez foglaltatik: Azon irányból kellene mindenek előtt egy fővonalt megnyitni, mely a Lipót- és belvárost, a város külső részein is áthatva, egyedüli mulatóhelyével, a városerdővel, és az azt napról-napra sűrűbben övedző lakházakkal hozza összeköttetésbe. (ÍMkidltások: Tehát lakházakkal!) Tehát vagy az bizonyos, hogy az indokolás nem való; mert ha az való, akkor az nem építtetik másért, mint, a mint Irányi és Simonyi képviselőtársaim mondották, csak : hogy a fővároson keresztül, a városerdejéig mulató-ut készíttessék; már most, ha e mulató-ut a nép fillérein elkészül, — minden képviselő, saját meggyőződése szerint, szavazhat, de meg kell engedni az otthon levő választónak is, hogy kételkedjék; vajon ezen, a fővároson keresztül a város erdejéig vonulandó mulató-ut az adózó nép érdekében készül-e ? Meg kell jegyeznem még azt is, hogy az indokolásban határozottan ki van téve, inikép ez ut csakis és leginkább a Lipót- és belváros lakói kényelmeért készíttetik. Ha ez indokolás áll, akkor szeretném tudni, hogy Pest bel- és lipótvárosi lakóinak érdekét miként lehet az összes pestvárosi lakosok érdekével, annyival inkább Magyarország összes lakóinak érdekével azonosítani. Ezeket a törvényjavaslatra nézve megjegyezvén, áttérek Csernatony kéyviselő urnák azon észrevételére, mely által ő két democratiát különböztet meg. Az áldemokratiát, melynek föladata nem emelni, de sülyeszteni a népet, roery nem akarja, hogy a nép tiszta ingben járjon. En részemről ily demokratiát nem ismerek; mert a velünk született jogindulat is azt hozza magával, hogy mindenkinek minél jobb sorsot és nevelést óhajtson. A másik, — mondja továbbá, — azon demokratia, mely a nép sorsának javítását, a nép nevelését tűzi föladatául. Már most azt kérdem Csernatony képviselő úrtól, — midőn mi a sugárútnak kiépítését mint fényűzési czikket nem kívánjuk, hanem a Duna szabályozására stb-ire szánt kölcsönből előbb a szükségesebbeket akarjuk létesíteni, és ha azután marad fön pénz a sugár-utra, ám építsük azt is, — azt kérdezem Csernatony úrtól: vajon emeli-e a nép sorsát, a népnevelést az által, hogy midőn a népnevelésre Magyarország egyetlen egy milliót sem szavazhat meg: akkor ezen létesítendő sugár-utra 3, 4, sőt eshetőleg 8 milliót szavaz meg. Melyik már most az ál- vagy igazi demokratia? Az-e, amit Simonyi Ernő képviselőtársam javasol, hogy addig, míg a szükségesebbek nem