Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

252. országos ülés deczember 16. 1870. 277 közöl is csak azokat vagyunk képesek fedezni, melyek elkerülhetlenek: akkor lehetetlen czólszerünek tartani létesítését oly tervnek, mely — a mint nem szenved kétséget — a fényűzésnek szinét viseli magán. Keglevits Béla gr.: Nem áll. Vukovics Sebő: Ha ez nem áll, méltóztassanak megtekinteni a terveket, (Szőlő a tervrajzra mutat.) E gyönyörű sugárút indul egy kerten, és e mulató helyre vezet. Ezen mulató hely pedig nem fog maradhatni mostani szegényes állapotában, miután ily pompás sugárúttal jő összeköttetésbe. (Mátyus Arisztid ; a mulatóhelyet a város fogja cuttiválni.J Ezt még nem tudjuk; és valószínű, hogy erre is nagy összegek fognak kívántatni, miután e szegény mulató helyet némi arányba kellend hozni az r uj pompás utakkal. Én egyet vagyok bátor kérni, egyért esedezem a minisztérium előtt: ne méltóztassék minket az ország népét „grand- Seigneur-"i modorban kormányozni. (Helyeslés a szélső lal oldalon: TJgy van!) Azon férfiak, kikből a mostani minisztérium áll, a liberális jelleg czimet érdemlik meg multjokért; velünk voltak a régi időkben, velünk a dicső forradalom alatt, velünk a külföldön, mint emigránsok. Ha valakitől, tőlük várhatjuk azt : hogy egy szabadelvű kormány legnagyobb föladatát, a nép terheinek könnyítését tűzzék ki legszentebb czélul. (Helyeslés.) T. ház! vannak olyan dolgok, melyek noha mindennapiak: mégis nagj^ nyomatékkal birnak. Ilyen az, hogy a liberális kormánynak, — bármily egyénekből legyen is az összeállítva — a liberalismus bélyegét kell magára vennie, és e részben három foczélt tüz ki föladatai között: először a békét, másodszor az igazi reformot, harmadszor a legszigorúbb gazdálkodást. Ezeket bátor voltam, azon szavazatom igazolására, melyet az 5-ik osztály külön véleménye mellett adtam, előadni. {Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! A mai napirenden levő tárgyhoz egyátalában nem volt szándékom szólani, mert azt hittem, hogy megtámadtatván az, egyszerűen védetni fog, a javaslat beadói által, a nélkül, hogy szükséges lenne, hogy még más is, ki a javaslatot elfogadni szándékozik, a dologhoz hozzászóljon. Azonban azok után, melyek itten előadattak, és főleg Simonyi t. képviselő társam által előhozattak, lehetetlenség, hogy miután rá akarok a javaslatra szavazni : a magam részéről is meg ne mondjam, hogy miért szavazok rá. 0 szeméiyes kérdésben szót kérvén, visszautasította ugyan azt, mintha insinuaini akarna. Igen örülök rajta, hogy e nyilatkozatot tette, és tökéletesen elhiszem, hogy nem akart; hanem valamit bizonyosan akart és midőn egy javaslat tárgyalásánál azt mondja valaki: „majd fogunk fölötte névszerint szavazni, hogy lássa meg az ország, kik azok, kik az ország millióit könnyelműen kidobni akarják ? Midőn valaki a javaslat tárgyalása kezdetén azt mondja, hogy ez meg fog szavaztatni, azért mert itt igen gyakran helyi és személyes érdekek döntenek: akkor — ha maga mondja,—hogy nem akar iusinuálni, elhiszem; de akkor pressiót akar gyakorolni, és a szabad véleménynyilvánítást akarja akadályozni, azt hívén, hogy talán gyermekekkel van dolga, hogy talán meg fog valaki tőle félemleni. Ily fölszólalás után magam iránti kötelességemnek tartottam nemcsak szavazni, hanem e] is mondani nézeteimet. Midőn itt nézeteimet elmondani akarom : sajnálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a közvetlenül előttem szólott igen t. képviselő társammal, ezen ügyben nem értek egyet; és midőn némely, általa elmondottakra tennék egy pár észrevételt, épen azon tárgyilagos higgadt modorban, mint a mely az ő előadását mindig jellemzi: csak azt engedje meg legelőször is nyilvánítanom, hogy én valamint minden tárgynál, úgy ennél is, az adózó nép érdekeit nagyon szem előtt szoktam tartani. A száz ok közül csak egyet mondok és ez egy az: hogy magam is az adózó nép közé tartozom, tehát már az önzés is azt parancsolja, hogy az adózó nép érdekében járjak el. Egyik, vagy másik azt mondhatja ugyan, hogy vagyonos ember könnyebben fizetheti az adót: de — nem szégyenlem önök előtt bevallani hogy — zsebemben van épen e perczben az executionális parancs; pedig bizony isten nem makacsságból maradtam el a fizetéssel: hanem azért, mert az idén nem volt jövedelmem. Tehát nem mondhatja valaki, hogy könnyen veszem, habár én is fizetem az adót. A mi magát a kérdésben álló tárgyat illeti: az igen t. előttem szóló igen sokat, igen helyesen mondott el arra nézve, hogy meg kell fontolni, midőn ujabb és ujabb kiadást szavazunk meg; de engedje meg; hogy azon nézetemet kifejezhessem, és azt hiszem alapos nézetemet, hogy a jelen kérdésnek ezen stádiumán már tul vagyunk. Mert a jelen kérdésre nézve a megszavazás megtörtént az 1870: X. törvényezikkben; most egy krajezárt sem szavazunk az adózó nép zsebéből, mert a mennyiben megszavazás törtónt, akkor szavaztuk meg. (Helyeslés jobb felől.) Különben a mi a másik ellenérvet illeti: én azt hiszem a házban elégszer bebizonyítottam nyilatkozataimmal, némelyek nézete szerint még a tulságig is, hogy én az önkormányzatnak mindig és mindenütt barátja vagyok. Es nagyon termesze-