Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-252
278 252. országos ütés deczemoer 16. 1870. tesnek találtam volna, ha, — fölteszem — a főváros közönsége kimondta volna, hogy : nekem nem kell az ország pénze, én meg akarom csinálni a magamét, meg akarom tartani önkormányzatomat, De épen a nép és az adózók s igy mindnyájunk érdekében, ha már egyszer a helyzet olyan minálunk, miszerint ha azt akarjuk, hogy legyen valami, — az államhoz folyamodunk, és hogj maga az illető hatóság vissza nem utasítja, de örömmel fogadja, ha az ország pénzéből segittetik elő a főváros emelkedése: — akkor épen az adózó nép érdekében, én legalább soha se nyugodhatnám bele máskép, mint úgy, hogy a mi az ország pénzén történik: az ország elíenőrködése alatt és általa tartassék. Hogy Pestből lesz-e ily módon szép és nagy város : azt nem tudom; de legalább megemlékezvén mindazon előzményekre melyeket tisztelt barátom fölhozott ; megemlékezvén mily magas állásúak, mily buzgó mily jeles emberek voltak azok, kik ügyekezeteiket a főváros emelkedésére fordították, ha meggondolom, hogy még is mily véghetetlen kicsiny eredménynyel: meg kell győződnöm arról, hogy, ha igy nem bizonyos: hogy lesz; de ennélkül bizonyos hogy nem lesz. (Élénk helyeslés.) Washington példáját hozta föl tisztelt barátom, szemben New-Yorkkal. Én e példát döntőnek el nem fogadom.Washingtont az amerikai józan politikai tapintat önként, előrelátólag, öntudatosan olyan helyre helyezte, hogy a kormánynak a központja ne legyen nagy iparos és kereskedelmi város. De nem azért nem emelkedett Washington, mert a kormány és az állam tett érte: de mert előre ugy volt a helye választva, hogy nagy kereskedelmi és iparos város különben se lehessen. Washington és New-York példája csak akkor bírna bizonyítékkal: ha azt lehetne bebizonyítani, hogy New-York azért emelkedett inkább, mert nem segittetett; Washington pedig azért emelkedett kevésbé, mert a segély gátolta az emelkedést ; ezt pedig bebizonyítani nem lehet. London példáját e helyütt teljesen lehetetlen alkalmazni; mert valóban azt hiszem, hogy a különbség véghetetlen nagy. Azonban egyet kénytelen vagyok még itt is megjegj^ezni azon kivül, hogy Londonban természetesen az állam egy fillért sem ád a város építésére; azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy London corporatióinak leghatalmasbika a city, mely minden önkormányzati testület között a világon a legrégibb és leghatalmasabb — nem ugyan a kormánynyal, hanem a törvény által hatalmilag hozzácsatolt más községekkel szemben—ez irányban önkormányzatát szintén elveszte : mert a city csak három tagot választ azon mindössze ötven tagból, kik souverain hatalmuknál fogva döntenek az építési kérdésekben, döntenek azon city fölött, melynek önkormányzata legrégibb és legszélesebbre terjedő minden község között. Igaz, sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint minálunk: mert nem a kormánynyal, hanem a hozzácsatolt községekkel szemben; de ez irányban önkormányzatát a londoni city is elvesztette ezen dolgokra nézve. Hogy Pest minő város? van-e nemzetisége, nincs-e 1 ? ezt feszegetni, és vitatni nem akarom. Hiszen szabad nekünk azt óhajtanunk, de kell is, hogy bár hazánk fővárosa mind tiszta magyar ajkuakból állana. Azonban azt gondolom, a fődolog még sem az, hogy mind tiszta magyar ajkuakból álljon ; hanem a fődolog, mit óhajtanunk kell az: hogy álljon mind tiszta, jóindulatú hazafiakból és döntő eziránt, mit kelljen tennünk, csakis ezen szempont lehet. De hogy Pest lakossága nyelvére nézve is talán azt, hogy megmagyarosodjék : nemis mondom, de hogy magyarosodják, különösen pedig hogy tiszta lélekkel magyar legyen, ha a magyar nyelvet el nem sajátítaná is, azt nem ugy fogjuk elérni, ha azt mondjuk : az ország egy fillért se költsön érte; hanem úgy,ha készek vagyunk az ország részéről telhetőleg gondoskodni róla. Már most az átalános szempontoktól eltérve, szabad legyen még magának a szóban levő kérdésnek részletéhez is egy pár szót mondani az ellenvetésekre. Itt megtámadtatott ezen ügy mint sétaút, mint luxus. Szabad legyen elmondani, nézetem szerint, hogyan áll a dolog. Én nem hiszem, hogy legyen ember, ki pár hónapot Pesten töltvén ne tudná: a közlekedésnek mennyi akadálylyal kell és pedig azon városrészben, — a király utczában és azon vonalakon, melyek arra vezetnek — küzdeni. Már most, ha a közlekedés akadályait elhárítani akarjuk, mikép érhetjük ezt el legegyszerűbben ? Nézetem szerint az által, ha a sétát az üzlettől elkülönítjük; ekkor az egyik ut megmaradván az üzletnek, az elfér rajta; a másik utat kinyitjuk a sétának, az is elfér itt, és nem lesz fönakadás. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez csak igy lehet, és csak igy oldatott meg mindenütt a világon. Én, t. ház, elismerem, hogy azok az épületek, melyek, a boulevard szélein fölrajzolva vannak : nagyon szépek és költségesek ; van még itt egy merész conceptióju szobor is, mely azonban ugy tudom, hogy tervezve még nincs. De azt is tudom, hogy ezen házak épitése nem szándékoltathatik, és nem is szándékoltatik ezen alapból eszközöltetni: az magán vállalkozók dolga lesz; hanem szándékoltatok a kölcsön-alap-
