Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

276 252. országos ülés deczember 16. 1370. (Bal felől: Halljuk! halljuk !) hogy e tekintetben igazat kellene adnunk a miniszter urnák; (Halljuk! Zaj a jobb oldalon) csakhogy Pest, a mint fokozatosan fejlődik, annál kevésbé bir ezen nemzeti typussal ; sőt, én azt mondom, hogy e tekintetben hátrább van, mint volt (Bal felől: Igás!) a német kormány alatt. {Bal felől helyeslés; jobb felől mozgás.) Pest, t. ház, {Halljuk!) a népnek, a lakosságnak egy oly vegyületét tünteti föl előttem, a mely engemet azon mediterráneumi vagy dardanellai városokra, azon úgynevezett levantin városokra emlékeztet, a melyekben nemzeti typus nincs, sőt nincs nemzeti nyelv is, hanem alakul oly nyelv, melyet lingua franca-nak neveznek. És, megvallom, sokszor Pesten járva, olyakra akadtam, kik németesen beszélnek magyarul, vagy tótosan németül, szóval a nemzeti typus olyan, melyről azt mondhatom, hogy abban Pesten Magyarország valódi képviselőjét hiában keresem. Semmitsem kivánok jobban, t. ház, mint azt, hogy a közel jövő megczáfofja ezen észrevételt : mert ez nem oly szándékból tétetik, hogy helyeseitessék, vagy valami változhatlan ténynek nyilvánittassék annak tárgya; hanem azért, hogy tán mások is észrevegyék, és iparkodjauak ezen ama hatások szerint jótékonyan változtatni. Bármint legyen azonban a dolog : oda nem kívánjuk az ország sorsát vezetni, hogy bármikor is a nemzet léte a fővárostól függjön. A főváros az országot meg nem menti, a vidéket, az ország többi részeit sem jólétben sem nevelésben támogatni, növeszteni nem fogja. A mint, t. ház, e jelentés értelmét kivettem : ugy látszik nekem, hogy itt nagy speculatiók fognak történni. (DerüHség, halljuk! halljuk.) Nem értem itt sem a kormányt, sem a közmunka tanácsot, hanem ugy látom, hogy végtelen nagy adások-vevések fognak történni (Derültség,) miket kétségkívül nem oly testület fog kezelni, minő az állam, vagy a közmunkatanács; és én attól félek, hogy máris a háttérben állnak tátongó szájjal a kapzsi sj)ekulansok, kik meg fogják ragadni e 10 milliónyi forrást, hogy abból szentségtelen kezekkel merítsenek gazdagságot, mint történik ez világszerte, hol a kormány ily vállalatokat létesít. Hiszen, t. ház, ha ugy volna, a mint mondják, hogy az eladandó telkekből vissza fog folyni az ország e kiadása: akkor miért nyúljunk mi hozzá ? Nyisson a kormány concursust, mondja ki, hogy ime ez, meg az a teendő, nyilatkozzanak azok, a kik reá vállalkozni akarnak, nekik hagyatván akkor a nyereség, mely az eladandó telkekből netán eredend. így aztán a risico kisebb lesz, az ország kincstára nem lesz igénybe véve és meg lesz nyugtatva az adózó nép is. Mert soha se méltóztassanak akkor, ha pénzről van szó, az adózó népet feledni. T. ház! A nép tőlünk könnyítést vár. Én azt találom, hogy alkotmányos országban a nép mindig a legnagyobb nyugtalansággal és örömmel néz az előterjesztendő budget idejére; mert ettől mindig kettőt vár. Először: hogy az adó lejebb fog szállíttatni; a másik, a mit remél és vár: az, hogy a költségek kevesbittetni fognak. Nálunk ez nem történik, nálunk ez nem is történhetik talán. (Közbekiáltások jobb felől: Sehol a világon) Ha azt mondják, hogy nem volt könnyítés, olvashatni a tavalyi, a, harmadévi, lehet mondani 10 év előtti budgetében az angol parlamentnek. {Közbeszólások: megint Anglia.) En, midőn példára hivatkozom: lehetetlen, hogy roskadozó országra hivatkozzam, hanem olyanra, mely a maga jó intézményeit önmagának köszönheti. (Helyeslés a szélsőbal oldal.) En továbbá megvallom, t. ház, sajnálom, hogy e tárgy ily siettetve vitetik keresztül akkor : mikor már mindenki várja a jelen ülésszak befejezését, és a karácsonyi szüneteknek megkezdődését. Fájdalom t. ház a helyett, hogy örömet vinnénk haza a nép közé, ily karácsonyi ajándékkal fogunk kedveskedni. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Viszünk egy uj terhet a nép vállaira, mert tagadhatlan, hogy mi nagy terhet teszünk a nép vállaira ; pedig méltóztassanak arról megenlékezni: • a mit szokás mondani, hogy a teve hátát az utolsó pehely törte meg, melyet ráraktak. Van mérték, melyen túlhaladni nem lehet. És különösen a jelen perczben azért sem tartom időszerűnek ezen terhet a nép vállaira vetni; mert nagy különbség van azon körülmények közt, melyekben jelenleg vagyunk; és azon körülmények közt, a melyek közt voltunk akkor: mikor az 1870 : XII törvényczikk megállapittatott. Akkor még a később bekövetkezett kiadások nem voltak sejthetők. Kiütött a szerencsétlen háború, a minek következtében az ország kénytelen volt 12 vagy 15 millió kiadást tenni, a miről senkisem tudhatott előre semmit. Ennek következése, csekély logikám szerint, az, hogy ha mi az 1870: XII-ik tőrvényczikk alkotásakor ama kölcsön fölvételét megajánlottuk: most meg kellene változtatni, szavazatunkat vissza kellene vonni azért, mert más, előre nem látott viszonyok támadtak. A politikai helyzet olyan, hogy talán még tetemesebb áldozatok fognak tőlünk követeltetni, mely bajnak mi magunkat talán kénytelenek leszünk alávetni. (Helyeslés a szélső bal oldalon: Igaz!) T. ház! Az kétségkívül szép dolog, hogy az ország létesítsen ily nagyszerű vállalatot, minő a szóbanlevő ; de azt megengedik, hogy miután állapotunk olyan, hogy még a szükséges tárgyak