Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-252
252. országos ülés deczember 16 1870. 273 Nyáry Gyula báró, főrendiházi jegyző : Méltóságos elnök ur! T. ház! Van szerencsém jelenteni, miszerint a czukor, bor- és husfogyasztási adó, továbbá a bélyegilleték, bélyegmentesség, közadó és pénzügyi bíróságokról szóló törvényjavaslathoz, és igy tehát összesen hat adó-törvényjavaslathoz a főrendek változtatás nélkül hozzájárultak. Én pedig bátor vagyok az illető jegyzőkönyvi kivonatokat tiszteletteljesen benyújtani. Elnök: Az elősorolt hatrendbeli adótörvényjavaslatot a főrendiház szó szerint elfogadván, méltóztassék az illető jegyzőkönyvi kivonatot fölolvasni. Majláth István jegyző (olvassa a főrendiház ülésének jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök: Az illető törvényjavaslatok szokott módon ő felsége szentesítése alá fognak terjesztetni. Most, mielőtt a tárgyalás folytattatnék, Simonyi Ernő képviselő ur személyes kérdésben kivan fölszólalni. Simonyi Ernő: T. ház! Megengedi nekem a t. ház, hogy egy pár szóval megjegyzést tegyek arról, miket Csernatony t. képviselő társam előttem mondott, személyemre vonatkozólag. Nem sokat fogok érinteni, még a demokratia ismertetéseit sem akarom visszautasítani vagy helyreigazítani, ennek megítélését a közönségre bízom, (Csernatony Lajos : Én is!) és csak azon egyetlen egy szavára akarom kijelenteni, hogy azt mondta, hogy én „insinuáltam;° engedelmet kérek, én nem ,, insinuáltam K semmit, én egyenesen kimondtam, a mit akartam, indokoltam is. Ez nem insinuatio, én nem insinnáltam sem most, sem máskor. Vukovics Sebő: T. ház! Ugy látom, a tanácskozás oda fejlődött, hogy egy felől igen viharos megtámadás, más részről gúnyos nevetés kiséri azokat, kik az elénk terjesztett törvényjavaslat ellen nyilatkoznak. Én mégis kötelességemnek fogom tartani észrevételeimet a beterjesztett törvényjavaslat ellen elmondani. Azt gondolom, alig lehet tárgy, a törvényhozó testűlet előtt, mely méltóbban megkívánná, hogy aggálylyal, gonddal, csenddel kezeltessék és tárgyaltassék, mint az olyan, midőn szó van arról, hogy a kiadásoknak egy egészen uj rovata nyittassák, hogy egy egészen uj czélra fordíttassanak a kincstárnak az adófizetők által fizetett összegei. Én megvallom, hogy noha ugy látom, hogy ez oldalon sincs meg azon összhangzás, mely különben ez oldalt szokta jelemezni akkor, midőn az ellenkező félnek javaslatait tárgyalás alá veszszük ; mégis lehetetlen örömömet ki nem fejezni a fölött, hogy a mi az én nézetemet illeti, társaságában vagyok két olyan baEÉPV. H. NAPLÓ 1844 XIrátomnak, a kikkel száműzetésünk hosszú ideje alatt ugyanazon reményeket ápoltuk, és ugyan azon vágyakat éreztük. (Éljenzés a szélső hal oldalon.) T. ház! Ugy hiszem, hogy igen sokakat lelkesít köztünk azon vonzalom, melylyel Pest városának szépítése iránt viseltetünk. Én nem gáncsolom azon érzelmeket; hanem engedjék meg részemről azt kijelenteni: hogy engemet sokkal jobban lelkesít azon törekvés: kímélni a közadók s az adófizetőknek kutforrásait, megmenteni a kincstárt attól, hogy eddig nem követett czélra fordítsa jövedelmét. Pest városának szépítése nem uj eszme, azt Magyarországban mindig a hazafiság hozta magával különböző utakon, különböző tényezők által. Pest városa szépítés tekintetében mindig elő volt mozdítva. Tudjuk, hogy boldogult József nádor, kiről azt szokták mondani, hogy Pest városa egyik szemefényét képezte, utánna és mellette néhai gr. Széchenyi, kinek számos dicsősége között nem az utolsó azon buzgalom, melyet Pest városának szépítésére fordított; de végre a leghatalmasabb tényező maga az országgyűlés, mindenkor szem előtt tartotta Pest városának, mint az ország központjának és szivének magasabbra emelését; de volt egy bizonyos elv, melyből kiindultak, és volt egy bizonyos határvonal, melyen túl menni vonakodtak, a mely elv az volt: hogy mindaz, a mi előmenetelt foglalt magában Pest városára nézve, vagy magán vállalkozók, vagy önkénytes aláírás utján tétetett. Az pedig, mi az országos intézetek ide tétele által Pestvárosának szépítésére nézve történt, és Pest fölvirágzására jótékonyan hatott: az mind oly intézetekre vonatkozik, melyeket neki okvetlenül bírni kell, s melyek Magyarország okvetlen szükségei közé tartoznak. így támadt különböző időközben a nemzeti szinbáz, igy támadt a múzeum, a budapesti álló-hid, a lóverseny, az akadémia, főkép pedig az 1848-iki törvények következtében, a kormány minden ágának itt Pesten központosítása, az országgyűlésnek szintén itt Pesten székelése, és végre az udvarnak, a fejedelemnek az év bizonyos részeiben szintén itt tartózkodása. Ezek, t. ház, kétség kivül mind nem Pest kedveért történtek; hanem azért, mert az ország a maga nagy érdekének tekintette, hogy mindezen hatályos tényezők itt, az ország központján legyenek: de mégis közvetőleg Pestnek használtak, Pest fölvirágzását eszközölték, ugy hogy kétségtelenül lehet állítani, hogy Pest azon állapotát, melyben azt ma szemléljük, egyenesen annak lehet tulajdonítani, hogy minden általam elősorolt tényezők, itt Pesten központosittattak ; de azon határvonal, a melyen túl az ország soha35
