Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-252
274 252 országos iiiés deczember IS. 1870. sem lépett: az volt, hogy a mi Pest javára történik, soha az ország köznépének terheltetósével összekötve ne legyen. {Igaz! a szélső bal oldalon.) í. ház! Volt már a régi Országgyűléseknek egy nagy kívánsága, melyet azután a jelen országgyűlés a múlt évben keresztülvitt, t. i. a Duna-szabályozás. Ez is oly vállalat, mely az egész országnak hasznára válik, de egyszersmind előmozdítja Pestnek emelését és szépségét. így alakult az 1870: X. tezikk, melyben a hidak körüli intézkedés után, melyek kétség kivül szintén országos hasznú tényezők, a duna-szabályozás határoztatott el azon kutforrásból, melyet az ország a 24 millió kölcsön fölvételével alapított. Legyen szabad, a t. ház engedelmével, egy pár szóval megemlítenem azon álláspontot, melyet akkor voltam bátor elfoglalni, midőn azon törvényjavaslat ide a ház elé került. Én elismertem fontosságát az állóhid megváltásának és más álló-hidak építésének, és természetesen a Duna szabályozásának is; de határozottan elleneztem azon czéloknak törvénybe foglalását, melyek a dj betű alatt foglaltatnak. Ettől azonban, mint Irányi Dániel t. barátom megjegyezte, a többség elütött minket. ' En a hidra nézve még azonfölül némi aggálylyal viseltettem, miután azt meggyőződésem szerint sokkal jutányosabb áron lehetett volna megszerezni, mint a kormány előterjesztése utján, és erre nézve már a tanácskozás után bátor voltam egy interpellatiot intézni a miniszterelnök úrhoz. Miután ezen interpellatiómra a miniszterelnök ur távollétemben felelt, és eddig nem volt alkalmam az iránt nyilatkozni, részemről most jelentem ki, hogy erre nézve szíves fölvilágositásával megelégszem. Midőn a dunaszabályozás és a hídépítés törvénybeiktatásáról volt szó : közös volt közöttünk az értelem, ha nem csalódom, arra nézve, hogy ezen két tényező, a — dunaszabályozás és a hídépítés — teljes biztosítása előtt semmi más vállalat kezdetni nem fog; mert t. ház! ha maga a logica. ha maga a fogalom rendje azt követeli, hogy az egymásutánt pontosan tartsuk meg: annál inkább kellett volna bevárni azt, midőn maga a törvény tűzte ki a sorrendet. De már most, t. ház, mit látunk? a dunaszabályozás, meg a hídépítés ügye egy lépéssel sem haladt előbbre, mint volt akkor, midőn az erről szóló törvényjavaslat elénk terjesztetett. Es mégis egy nagy terv terjesztetik elénk;nagynak nevezem azért, mert igen nagy összeg pénzbe kerül, mely uj ösvényt tőr, uj nyílást nyit, melyen az ország kincstárának jövedelmei, az adózó nép fizetései kifolynak. T. ház! Én nem akarom kétségbe voDni, hogy ezen tervek igen szépen vannak elkészítve, és valóban ha pillanatra meg tudnék feledkezni reális körülményeinkről, csak örvendeni tudnék azon, hogy ily tervek terjesztettek elénk s azoknak komolyan előterjesztése lehetséges : mert azt kellene hinnem, t. ház, hogy keblünk minden vágya teljesült, hogy Magyarország a jólétnek azon fokát érte el, melyben nemcsak minden szüksége kielégíttetik, nemcsak minden hasznos kívánalmának meg van felelve, hanem lehetséges a szépségre és ékességre is költenünk. (FöTkiáltás a szélső bal felől: Igás!) Többször fölhozatott itt, t. ház, az, hogy fővárosokra országos kiadásokból költségek történnek, más országokban is. Nem akarok vitatkozni a felett: vajon Parisnak hasznára volt-e vagy kárára a mi ott történt ? csak két körülményt akarok fölhozni. Először, hogy kétségtelen az, hogy miután mindazon nagyszerű építkezéseknek a császárság összeroskadásával vége lett, Paris egy pár milliárdnyi adósságban maradt. (FolMáÜások a szélső bal oldalról: ugy van!) A másik észrevétel, mit tenni akarok : az hogy bármit mondjanak is azon országos költségen tett nagyszerű építkezéseknek hasznáról vagy káráról, annyi bizonyom, hogy alkotmányos országban hasonló példát fölmutatni nem fogunk. (Helyeslés szélső bal felől.) Londonra hivatkozott tisztelt barátom Csernatony Lajos. Tudom igen jól, hogy Londonban minden évben akkora városrész épül, annyi utcza, annyi uj utcza, annyi írj ház épül, amennyi átlagos számítás szerint 60.000 embernek elegendő ; de ne feledjük el, hogy mindehhez a kormány legkevesebb gonddal, annál kevósbbé pénzzel járul. Teszi ezt a polgárok magán szorgalma, teszi azon társulati szellem, mely Anglia polgárait annyira megkülönbözteti minden más nemzet polgáraitól. T. ház! Én megvallom, hogy azon két indokolás közt, melyeket egyrészről a minisztérium, másrészről a közmunkatanács adott be, én sokkal nagyobb elsőséget adok annak, melyet a közmunkatanács terjesztett ide : mert ez valósággal őszinte, ott átalában nincs semmi elferdítve, ott egyenesen csak „szépítésről'- van szó, ott „diszitésről, üdülésről, mulatóhelyekről" van szó, sőt — a miről nekem nem is volt eddig tudomásom—ott még artézi kutak fölállítása is kilátásba helyeztetik. Ez igen szép dolog ; de kérdem: ha egyszer ezen útra tévedünk, hová fog ez vezetni, és hol fog ez véget érni? Ezt senki sem tudja. Midőn oly tárgyról van szó, mely először nyit bizonyos költségi rovatot: tekintetbe kell venni az országnak anyagi eszközeit is. És ha ezeket tekintjük, azokat vajmi csekélyeknek találjuk még arra is, hogy oly intézeteket állítsunk elő, melyeket a mindennapi szükségletek
