Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-252
272 25z- országos ülés deczember 16. 1870. elismerem, — hogy azon rombolások által ki lesznek téve sokan annak, hogy lakás nélkül maradnak. Ezt arra nézve hoztam föl, a mit most emiitettem. Igaz, hogy ideiglenes szenvedés nélkül ez az ópités sem történhetik. De ez meg van minden egyes ház lerombolásánál, és hogyha a házak száma, a melyek leromboltatnak, hogy helyükbe ujak építtessenek: nagy; akkor a kényelem mérve is nagy, mely miatt a szenvedés történik. De semmi a világon bizonyos érdekeknek megsértése nélkül, bizonyos szenvedések nélkül nem történhetik. Már a reformnak fogalma az, hogy általa szenved valaki, valamely osztály, valamely érdek, valamely kaszt. Maga a reform szó föltételezi azt, hogy a mi előbb nem volt jó: jobbá teszszük; hogy a mi rósz, jóvá teszszük: következőleg azon házaknak lerombolása által én azt elismerem, hogy ha azok rögtön mind leromboltatnának, a nélkül, hogy gondoskodás történnék más részről a szenvedések enyhítésére, a mennyiben az lehetséges:— sok családot fedél nélkül hagyna rögtön. De én, részemről, azt hiszem, legalább számitok a kormány részéről, hogy egyszerre ugy sem romboltatik le mind, másodszor pedig gondoskodni fognak, hogy a fedél nélkül maradt családok számára a városnak más részében olcsó házak építtethessenek, addig is : a meddig ez a népesség közt, mint minden szenvedés, eloszlik. Egyébiránt én nem tudom, hogy egyeztethessem meg ezt a két nézetet: a mit itt hallottam. Az ötödik osztály külön véleményében az van mondva, hogy ott mennyi család marad födél nélkül; más részről pedig Simonyi Ernő t. barátom azt mondja, hogy a városnak a legszebb részén, tehát a városnak sürün népesített részén menne át azon út. Hogy van az: először nem sürün népesített, azután meg sürün népesített ? Ezt a kettőt nem tudom összeegyeztetni. Én e részben nem beszélhetek személyes meggyőződésből, mert nem voltam a hely színén; hanem sokaktól hallottam, hogy olyan utat vág keresztül a tervezett, úgynevezett sugárút, mely a legegészségtelenebb részei közé tartozik Pestnek, mely valóságos cholera fészek, és melyet kiirtani kell, ha egészséget akarunk oda behozni. Mennyi igaz van ebben, vagy nincs, ennem állithatom saját tudomásomból; nekem így mondják. Parisra történt utalás, és arra nézve ugy is akarok még egy pár rövid észrevételt mondani, s azzal be is végzem nyilatkozatomat. Szerintem az igen t. miniszter ur utalása Paris erődítéseire nem egészen döntő. Az vitás kérdés lehet, hogy vajon Paris erődítései, akár ellenezte, akár nem ellenezte az akkori oppositio:— mely bizonyosan más oppositio. mint a melyhez Simonyi barátom, meg én is tartozunk — ez vitás kérdés lehet, hogy vajon azon erődítések Francziaországnak javára, vagy kárára szolgáltak-e? A fölött igen lehet vitatkozni, hogy vajon egy erődített főváros az ország gyengeségét, vagy erejét képezi-e ? Ennélfogva nem is fogadhatom el teljesen azt: a mit az igen t. közlekedési miniszter ur mondott; hanem más szempontból utalok Parisra. Parisra utalok azért, hogy kérdhessem e javaslat ellenzőitől, hogy ugyan lehet-e a főváros szépítését, emelését, minden tekintetben javítását, haladási utón való fejlesztését, nem a legnagyobb föladatok egyikének tekinteni, nem országos föladatnak tekinteni : mikor látjuk, hogy mit képes egy széppé, nagygyá, dicsővé fejlődött főváros kifejteni a haza védelmének kérdésében ? (Helyeslés.) És kérdem : azon hősiesség, melyet Paris kifejt, azt hiszem, hogy más érzelmet kell, hogy keltsen : mint kicsinyes ellenzését a főváros szépítése s nagyítására czélzó tervezetnek. Es én azt mondom, hogy azon kormányrendszernek, mely Prancziaországra annyi átkot hozott: marad mindenesetre egy monumentuma, és ez a monumentum fogja föntartani nevét — az sem tisztán, az igaz, mert kezelési szenny maradt azon, — de ezen egy monumentum fogja föntartani ezen, a különben átkos uralkodásnak emlékét, mint olyat, mely valóban valami jót, nagyot és dicsőt alapított Franeziaországra nézve és ez : Paris átalakítása, ez Parisnak olyan széppé való tétele, hogy meghajol előtte az egész világ, mint egy szép monumentális palota-város előtt, melyben nemcsak gazdagok laknak palotában, hanem szegények is. (Nevetés a szélső bal oldalon.) Nevetnek, a kik nem ismerik. (Nagy derültség.) Igyekezzünk ott alkotni valami jót, a hol még lehet, a jelen körülmények között. E részben ne vessünk gátot a kormánynak, hogy ha ő azt mondja, hogy ezt kiépítheti, s arra vállalkozik; látjuk, hogy ez előttünk lesz, előttünk marad, ezt átadjuk utódainknak. Mindenesetre magától értetik az, és a kormány becsülete iránti gyanú lenne, hogy ha magától nem értetnék, hogy a kezelés tisztaságát elvárjuk, mikép meg ne történhessék az, a mi a párisi építkezésnél megtörtént és a mit fölemlíteni nem akarok, mert köztudomású dolog. Ezzel én bocsánatot kérve a t. háztól, türelmének hosszas fárasztásáért, szavazok a törvényjavaslat elfogadására. (Helyeslés.) Elnök: Engedelmet kell kérnem, néhány perezre a tárgyalást fölfüggeszszem. A fölsőháztól üzenet érkezett.
