Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

252. országos ülés deczember 16. 18/0. 271 reá, mert Pest egyik kerületének képviselője vagyok; hanem én részemről azt hiszem, hogy ily föltevésre egész politikai életemmel okot nem adtam. A mi magát a tárgyat illeti, midőn elég alkalmunk van tapasztalni, hogy az ország vagyonából mennyi kéretik folytonosan, azon alkotmánynál fogva, melynek megváltoztatását mi ugyan követeljük, de a mely meg van, azon alkotmánynál fogva mennyi millió követeltetik olyan czélokra, melyekből az országban semmi sem marad, minek semmi látszata nincs, sőt mi valószínűleg az ország kárára fordittatik: akkor ón részemről, ha a minisztérium előáll és azt mondja: nekem ennyi pénz kell olyan czélokra, melyeknek gyümölcseit látni fogjátok, melyeknek gyümölcseit élvezni fogjátok, a közjóra fordittatik a pénz, annak gyümölcse itt lesz, szemetek előtt marad: akkor én ehhez szívesen hozza járulok szavazatommal. Azt mondja Irányi t. képviselőtársam, mintegy gúnynevet akarván adni a dolognak, hogy ,,sétaút" lesz. Elfogadom az elnevezést. Sétálni fog azon nemcsak a miniszterelnök, hanem sétálni fog az utolsó napszámos is. (Szélső balon fölkiáltások: ha ráér.) A miniszterelnök is csak akkor fog sétálni rajta, _ ha ráér. (Jobb és bal felől: derültség.) En nem szeretem ezen különböztetést tenni a munkások közt; minden becsületes ember munkás-ember, legyen az miniszterelnök vagy napszámos, és ha ráér, ha kötelességét teljesítette és dolgát elvégezte: akkor sétálhat, különben dolgoznia kell. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondják, hogy az indóházhoz sem megy. Bizony nem megy. Én azt mondom, hogy még szebb lenne, ha Fiúméig, a kikötőig menne. (Derültség. Jobb felől helyeslés, i Ezek olyan kifogások, a melyek kicsinyeskedésre mutatnak és a dolog lényegét egyátalában nem illetik. Itt egy nagy politikai, egészségi, haladási kérdés van és ennek megítélésében legaprólékosabb ellenvetésekkel állanak elő. Magyarországra nézve oly fontos kérdés, mint akár mely kérdés.hogy Buda-Pest.. .(Gúnyos nevetés a szélső bal oldalon.) ez nagyon kis vidéki nevetés. (Zaj.) Magyarországra nézve oly fontos kérdés, hogy fővárosa olyan legj^en, melyhez először: hozzá férhessen az egész világ, másodszor : hogy ebben jó szívvel mulathasson ; és harmadszor : hogy ebben a czivilizált életnek kényelmei föltaláltathassanak az idegenek által. {Élénk helyeslés a jobb oldalon és balközépen.) Némelyek a vasutak ellen azon kifogást tették, — még ma is hallottuk : — hogy jaj, a közutak nincsenek kiépítve. De kérem, én azt mondom, mikor a vasutak megvannak a világon, akkor nem kezdjük a közutaknak építését; mikor megvan a vasúti kocsi, akkor nem építünk coucout, a mint nevezik azt a kis régi bérkocsit. (Nevetés a szélső bal oldalon,) Tudja Irányi barátom, hogy mi az a „coueou", mert volt Parisban. (Zajos nevetés.) Csak azt akarom mondani, hogy minden haladási térnek a legtökéletesebb műszereit fogadja el az ember kiindulási pontul minden perczben; következőleg, ha a vasutak megvannak : nem várjuk azt, hogy a közutak legyenek előbb készen, és azután építsük a vasutakat ; hanem építjük a vasutakat. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon • Ha lehet !) Ha nem lehet akkor az Isten sem segíthet. ('Derültség.) Következőleg nem lehet azt mondani, erre a tervre vonatkozva, hogy itt még mindenféle csinálni való van. Pesten, bizony van ; — mert minden rósz: a kövezet, a világítás, — a viz már valamivel jobb, majd meghalunk tőle. (Nevetés.) Minden rósz; de ezért azt mondani : ne építsünk sugárutat, ne csináljunk egy nagy utat, az, kérem, olyan dolog, mint a vasutakra vonatkozó példa. Itt építünk egy nagy artériát, a melynek folyamától egészségesebbé válik a mellék része is a városnak. Az által, hogy valahol egy fa nő, nem csak azon szép fa virit, hanem a fának környékében is tenyészésnek indul még a merő kopárság is. Egy nagy ut, szép tiszta ut, szebbé, tisztábbá teszi a mellék-utczákat is. Tegyen valaki egy házba egy szép bútort, egy szép szobrot: az a néma szobor nemesitni fogja az egész környéket. Látták ezt azon tisztelt barátaim, kik velem együtt külföldön voltak. Látták mindenesetre, hogy Parisban, Londonban, Olaszország városaiban is, — ámbár itt már kevésbbé—de jelesen London és Parisban azon városnegyedek, melyek régen az aristoeratia fészkét képezték — különösen Londonról beszélek — most átmentek a közép osztály, és részint a szegényebb osztályok birtokába, és azok ott igen ]ó és szép házakban laknak. De miért mentek át? Azért, mert még szebbek épültek. Londonnak azon nagy és gazdag aristocratiája a városnak egy bizonyos más része felé fordult, ott építve, és mindig terjedve; és igy Londonban, mert egész városrészekkel növekedik : mindig épülnek szebb házak és városnegyedek. Azon részében pedig, mely előbb volt az aristoeratia lakhelye, megy más előbb kevésbé vagyonosabb, de vagyonosodás által népesített osztály, hogy azon lakokba, a melyek kényelmes lakok, beleköltözhessek. Itt azon érv hozatott föl arra, azt méltóztatott egyik ellenvetés gyanánt fölhozni, hogy azon rombolások által. — mely ellenvetésnek én jogosultságát és alaposságát is nagy részben