Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

2gg 252, országos ülés deczember )8. Ig70. hogy ezen ut, mely a váczi útról a „városligetibe" vezet, és a mely sem indóházat nem köt össze a főváros központjával, sem folytatását nem képezi valamely országos útnak, hanem egyenesen egy fővárosi mulató helyre visz, akkor azt hiszem, t. ház, helyesen használtam azon szót: „sétaút." En, t. ház! nem tartozom azon szűkkeblű vidéki hazafiak közé, kik a fővárostól mindent elvonni szeretnének csupán azért, hogy az ő megyéjük székhelye, az ő megyebeli fővárosuk nem részesülhet országos segélyben. Azt én elismerem, hogy az ország fővárosának az ország törvényhozása különös gonddal tartozik azért; mert az ország fővárosa nemcsak a kormán}- és törvényhozás székhelye; hanem egyúttal a tudományos egyesületeknek, intézeteknek, valamint a kereskedelemnek gyúpontja: de én megkülönböztetem az országos érdeket a fővárosban is a tisztán municipalis érdekektől. Ha arról volna szó, hogy, mint mondám, indóházak köttessenek össze a város központjával, vagy pedig valamely országos ut létesíttessék, valamely ut tágittassék, szélesbittessék, melyet országos érdekűnek ismerek: megengedném, hogy az ország pénztárát bizonyos mértékig igénybe lehessen vennie a városnak. De tovább megyek. Hogyha valóban a főváros egészségi érdeke forogna főn, hogyha pl. arról volna szó, hogy a főváros földalatti csatornákkal láttassák el, vagy pedig a por és szemét ellen faültetvényekkel óvassék meg. vagy hogy a közbátorság érdekében szaporittassék a rendőrség, s a kormány adatokkal kezében kimutatná, hogy mindezen szükségek fedezésére a városi lakók adója, a város pénztára elégtelen: — akkor egy pillanatig sem kételkedném részben hozzájárulni az ország pénztárából az elkerülhetlenül szükséges kiadások fedezéséhez. De itt korántsem országos érdekről, hanem tisztán városi, tisztán municipalis érdekről van szó, minő olyan ut, mely a város egyik mulató helyéhez vezet. En t. ház ennél fogva nem pártolhatom az elénk terjesztett törvényjavaslatot; nem pártolhatnám még akkor sem, hogyha valóban országos érdekű lenne ezen úgynevezett főközlekedési sugárút, mely most tervezetik — pedig én nem tartom országos érdekűnek, — nem pártolnám, mondom, még azon estben sem, azért : mert a végrehajtandó munkákban, az ország pénzén létesítendő munkákban bizonyos sorrendet tartani mindenesetre szükséges. Ezt még gazdagabb országban sem kerülhetik el, annál kevésbbé oly szegény, ügyefogyott országban, mint a mienk. Már pedig, hogy a duna-szabályozás. hogy a kikötők, s az összekapcsoló hidak mindenesetre előbbre valók a sétautaknál, azt, ugy hiszem, bizonyítgatni fölösleges. Valamint az, hogy, ha ezen sétautra 8 millió — vagy tegyük föl, hogy annak fele megkerül —4 millió elvonatik, nem bizonyos, hogy a fontosabb müvek létesittethetnek-e: ugy be foghat következni, a mit már e kölcsön tárgyalása alkalmával megjósoltunk, hogy e 24 milliót megtoldani, talán meg&ettőztetni lesz szükség. T. ház, mi gyakran tapasztaljuk azt, hogy a kormány nem tudja megkülönböztetni a mulhatlanul szükséges költségeket a kevésbbé hasznosaktól. így, — hogy csak egynehány példát hozzak föl, — a kormány akkor, midőn a maga hivatalnokainak fizetését és számát, évről évre emeltetni indítványozza: a köznevelésre 250,000 forintot indítványozott, ugy, hogy ezen oldalról voltunk kénytelenek figyelmeztetni annak szükségére, hogy ezen összeg fölemeltessék. Valamint másrészt, mig a vasutakra és csatornákra egy szükségtelen nagy kölesönt kötött: addig a közutakra, melyek pedig a vasutaknak táperei, nyomorult és szegény összeget hozott indítványba. Es hogy ezen álgazdálkodást folytatni szándékozik: azt ezen sugárúti indítványával íme bebizonyitj mennyiben egy nem országos, egy nem mulhatlanul szükséges útra a 24 milliónyi kölcsönnek majdnem egy harmadrészét indítványozza fordíttatni. T. ház ! Midőn oly fontos és sürgős teendőink vannak; midőn annyi költség vár még megszavazásra ; midőn a pénzügyminisztérium, mint tudjuk, csak a múltra nézve 30 millió írtnál több költséget, a jövőre nézve pedig ismét 30 milliót kér; midőn, meglehet, hogy még ezen hatvanmillió költség sem lesz elég arra; midőn meglehet, hogy holnap — mert a holnapi napja sincs biztosítva e nemzetnek — midőn lehet, hogy holnap 100 milliókat leszünk kénytelenek megszavazni, hogy az ország önállását, lételét biztosítsuk: akkor valóban könnyelműség lenne egy sétautra 8 milliót megszavazni. En annálfogva, pártolva az V. osztály külön véleményét, a törvényjavaslat részletes tárgyalása ellen nyilatkozom. Simonyi Ernő : Megvallom, igen furcsa helyzetben érzem magamat. Egy fontos törvényjavaslat van a ház előtt, mely 8 millió forintot meghaladó összegnek részint megszavazását, részint kölcsönképen odaadását hozza indítványba. A kormány részéről senki sincs itt, ki ezen törvényjavaslatot csak egy szóval is indokolásra méltatná. A törvényjavaslat maga Andrásy saját keze által van aláírva. Megvallom, nagyon szeretném tudni, miképen jön a miniszterelnök — mert azt hiszem,