Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-248

248. országos ülés deczember 10. 1878. 245 nám azon intézkedést, hogy az adóbehajtási öszszeg bizonyos meghatározott összegben határoztassék meg. De csak annyiban tartom azt is helyesnek : a mennyiben ezen összeg nem lesz túlságos nagy. A mi az árverési költségeket illeti, miután ez az illető hivatalnokoknak több időbe és fáradságba kerül, és igy az államnak nagyobb kiadásai vannak: abban meg tudnék nyugodni, és azért én az adóforint után fizetendő két krajczárt nem tartom nagynak. De határozottan soknak tartom a minden adóforint utáni két krajczárt az egyszerit foglalásért. Egyébiránt pénzügyminiszter ur is most mondott beszédében arra utalt, hogy ő is nagynak tartja ezen összeget. Annyival inkább kívánom, hogy túlságosan meg ne rovassék az adózó közönség, mert a túlfizetésnek visszatérítése igen nehéz: és ha a statistikai adatok azt mutatják, hogy eddig a végrehajtási költségek minden adó forint után két krajczárt tesznek : ezekből csak az tűnik ki, hogy ezen behajtási mód szerfölött költségesen kezeltetett. Nézetem szerint lehet ez ügyet kellő intézkedések mellett akként elintézni, hogy az államnak a végrehajtási költségek kevesebbe kerülvén: azok a hátralékosaknak is kevesebbé legyenek terhőkre. Az árverezési költség megmaradhatna az adóforint után két krajczár, hanem a foglalási költség két krajczárról egy krajczárra szállítandó le. Továbbá mindenesetre óhajtanám azt, hogy e §-ban kitétessék egyszersmind az is. hogy e meghatározott összegen, t. i. 3 kr behajtási öszszegen fölül, az illető adókötelezettektől semmi szin alatt több nem követeltethetik. Ezek következtében bátor vagyok a pénzügyminiszter urat fölkérni arra: méltóztassék nyilatkozni aziránt, hogy az 52. §-ban foglalt, és a beszámítandó adóköltségeken fölül kivánja-e ez összeget behajtatni ? En magam is ugy értem, hogy ezen meghatározott összegben minden költség benfoglaltatik ; ha igen, kérem ezt világosan kitétetni, és hogy hajlandó-e a pénzügyminiszter ur arra beleegyezését adni ? Kérdem továbbá a miniszter urat, hajlandó-e a zálogolási költségeket minden adóforint után két krajczárról leszállítani egyre, annál inkább, mert e kívánalomra mai napon tett nyilatkozata is följogosít? Ha ezt megtenni hajlandó, t. i. beletenni e §-ba azt, hogy több nem követelhető az adókötelezettektől, mint a meghatározott összeg, ós ha a négy krajczárt leszállítja háromra : akkor e §-t üdvösnek tartván, elfogadom; ellen esetben az e §-ban meghatározott módok által nem látván előnyt az adózókra nézve, hanem hátrányt: azt elfogadni nem vagyok hajlandó. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: A hozzám intézett fölhívásnak eleget teendő, bátor vagyok kinyilatkoztatni, hogy én a javaslatba hozott két és ismét két krajczáron tul a végrehajtást szenvedőktől követelhetőnek semmit sem tartok; hogy igenis azon kiadások helyett, melyek az 52. §-ban elősorolvák, hoztam javaslatba a két és két krajczárt. Hogy az 52-ik §. megváltoztatását mégis mért nem indítványoztam, annak természetes oka az: mert e szakasz nem csak azt mondja meg, hogy a zálogolásért, becslésért és árverelésért bélyeg- ós illetékfölszámitásnak nincs helye; hanem azt is megállapítja, miből álljanak a végrehajtási ós árverezési költségek, a melyeket a végrehajtást szenvedő eddigi fölszámitás szerint, ezután pedig átalányban fizetni tartozott és tartozik. E nélkül a pénzügyminiszter nem tudná igazolni: miért fizet a végrehajtásért annyit és nem többet; de nem is kevesebbet. Gondolom, e nyilatkozat e tekintetben megnyugtató. Mi azon másik kérdését illeti: ha elfogadhatok-e egy krajczárt végrehajtási költségekül? erre nézve tagadólag kell nyilatkoznom. Ha már okvetlenül koezkáztatni kell, kérdés : mit koczkáztassunk inkább: azt-e, hogy valamely végrehajtást szenvedett többet fizessen a föltétlen kellőnél, vagy pedig azt, hogy a hiánylatot fizessék meg azok, a kik adófizetési kötelezettségöket szabályosan teljesitik ? Gondolom, az előbb mondottat. Már pedig, ha csakugyan többe kerül a végrehajtás, és ezen többletet nem veszszük meg azokon, kik ellen a végrehajtás intézve volt: akkor megveszszük azokon, a kiktől az adó tényleg befolyt; mintán azon összeget, melybe a végrehajtás kerül, valahonnan csakugyan meg kell fizetni. Épen azért, miután nem tudok felelősséget vállalni azért, hogy a módositvány elfogadása esetében nem kellene-e a költségeket a rendes fizetők adójából pótolni, a kivánt leszállításba nem egyezhetem be; annál is kevésbé, miután reménylem, hogy az általam javaslatba hozott módozat mellett fogyni fognak a végrehajtások, és pedig azoknak épen azon esetei, melyek aránylag kevesebbe kerülnek : t. i. a nagy hátralékosaké. Én tehát kötelességemet sérteném meg, ha az egy krajczár iránti modositványt elfogadnám. (Helyeslés jobbról.) Majoros István: T. ház! Ezelőtt mintegy húsz nappal, épen e tárgyra vonatkozólag, interpelláltam a pénzügyminiszter urat. Fájdalommal kell megemlítenem, hogy az 1848-ki törvényben foglalt felelősséget a mi kormányunk: akként értelmezi, hogy: majd felelünk akkor, mikor tetszik, vagy pedig soha; a mint vannak is még beadva interpellatiók, melyek a múlt ülésszak óta ott hevernek, és hasonlókép ezen ülés-