Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
242 248. országos ülés november 10. 1870. hajtás költségei, nem egyszerűen az adóvégrehajtó biztos tetszése és előadása szerint jöjjenek számításba, hanem hogy előadhassa, hogy kőrülbelől mi az, a mit ő végrehajtási költség fejében bead. A miniszter által előterjesztett, és a központi bizottság többsége által elfogadott ezen módosítás ellenében, a 8-ik osztály részéről, külön vélemény lett előterjesztve. Ha megengedi, a t. ház, bátor leszek majd később hozzászólani a külön véleményhez; most csak a 3-ik §-t mint azt a központi bizottság előterjeszti, elfogadás végett a t. háznak ajánlom. (Helyeslés.) Győrffy Gyula: T. ház ! A 3-ik §-ra nézve a VlII-ik osztály megbízásából indokolt külön vélemény lett általam benyújtva, leszek bátor azt fölolvasni. (Olvassa a Mlön véleményt.) T. ház! Az ezen most fölolvasott ellenvéleményben foglaltakon kivül még csak nagyon kevés mondani valóm van. Igen természetes az, t. ház! hogy a végrehajtási költségek fejében nagyobb összeget execruálni nem lehet, mint men} rnyi a végrehajtás által valósággal igénybe vétetik ; valamint az is minden kétségen kivül áll, hogy ezen átalános igazságot azon körülmény, hogy az adóhátralékokra nézve nem egy közönséges peres fél, hanem a kincstár a hitelező, egyátalában nem változtatja meg. Ezen alapelvre van a "VlII-dik osztály külön véleménye fektetve, és én nem látom szükségesnek azt még bővebben fejtegetni; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az abban foglalt igazság oly világos, miszerint még azon t. képviselő társaim sem fogják azt megtámadni, kik különben nem osztják a VIII-dik osztály véleményét. A központi bizottságban sem kellett ily támadás ellen küzdeni; hanem a VIII-dik osztály nézete ellen fölhozatott, és ott legyőzetett azon ellenvetés, hogy a miniszteri törvénj'javaslatban foglalt eljárás sokkal czélszerübb, sokkal üdvösebb az adózókra, különösen az adófizető nép szegényebb osztályaira nézve, és hogy azokra nézve a végrehajtási költségek jövőre nézve nem lesznek oly terhesek: mint a minők voltak eddig. Meg kell vallani, t. ház: hogy ezen ellenvetés nagyon figyelemre méltó, és ha én meg volnék győződve arról, hogy ezen, különben incorrect eljárásnak ily jó, üdvös practikus eredménye lesz: ezen eredményért igen sokat kész volnék az elméleti igazságból föláldozni; de legyen szabad, t. ház! kimondanom, hogy én ezen biztatásoknak hitelt nem adok. ISTem hihetem, hogy jövőre az adóhátralékosak, ezen eljárás szerint, még kevesebb végrehajtási költséget fizessenek, mint eddig ; nem hihetem, mert tudom,—egykis számítás után mindenki tudhatja, és azt hiszem, maga az igen t. pénzügyminiszter ur sem fogja tagadhatni, — hogy az ezen törvényjavaslatban indítványba hozott módon, azaz, a hátralékban levő adóforintok után fizetendő 2, illetőleg 4 kr behajtásával az adópénztárakba nagyobb összeg fog befolyni, mint a mennyi eddig végrehajtási költségek fejében összesen fizettetett az adóhátralékosok által. Ez igen természetes, és különben a kincstár nem is vállalhatná magára az adó behajtásának költségeit. De azt, t. ház, hogy midőn ily czim alatt több lesz befizetve a pénztárba, mint eddig, hogy ez az adófizetőkre, illetőleg a hátralékosokra kedvezőbb helyzet lenne, azt, t. ház, megérteni nem tudom. Azon állítás, hogy a gazdagabbak, nagyobb adójuk után, több két, illetőleg négy krajczárt fognak fizetni, mint a szegényebbek kisebb adójuk után, és igy, hogy ezen törvényjavaslat, ha életbe lép: csak a gazdagabb osztályra lesz terhelőbb s a szegények által könnyebben lesz elviselhető, ezen állítás engemet megnyugtatni nem képes. Én egy osztály részére sem kérek kedvezést: én az igazság alkalmazását kérem. És, t. ház! a közteherviselésnek igazságosságát és egyenlőségét kellene kétségbe vonnom, ha el nem ismerném, hogy a szegényekre 1 forint aránylag épen annyi, mint a gazdagra 10 vagy 100 forint. Ami pedig áll a forintra, annak állani kell a krajczárra nézve is, mely azon forint arányában kivettetik. De nem hiszem, hogy ezen törvényjavaslat igy, a hogy előterjesztve van, a végrehajtási költségeknek megkönnyítését eredményezhetné: nem hiszem főleg azért, mert azt, hogy az eddigi terhes és fölösleges költségekkel összekötött végrehajtási eljárás jövőre enyhittessék, jövőre valami czélszerübbel, vagy olcsóbbal fölcseréltessék : azt a pénzügyminiszter ur még csak kilátásba sem helyezte. Jövőre is e'pen úgy, mint eddig, nem a községi elöljárók, illetőleg nem a megyei tisztviselők fogják a megyékben az adót behajtani; hanem, mint eddig, a majdnem teljesen fölöslegesen fizetett adóhivatalnokok, a kik ezen eljárásuknál épen ugy, mint eddig, rendes fizetésükön kivül föl fognak számítani utazási illetményeket és diurnumokat is, mert a törvény 52-ik §-át — s ezt jegyezzük meg jól, t. ház ! — a törvénynek 52-ik §-át, a mely erre az adóhivatalnokoknak jogot ad, ezen törvényjavaslat változatlanul hagyja, s igy változatlanul marad az, a mi a visszaélésekre tág alkalmat nyújt; és kérem, t. ház, csupán ezen általam emiitett utóbbi körülmény maga, a mely a YlII-ik osztály külön véleményét támogatja, és valószínűleg az ellene fölhozandókat meg fogja gyengíteni, figyelembe venni kegyeskedjék.
