Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
248. országos ülés de többire nézve, miket a t. képviselő ur a késedelmi kamatokról stb. mondott, nem reflectálok, miután mindezek meg voltak vitatva akkor : mikor ezen törvény hozatott, és mivel ő sem akarta ezeket napirendre hozni, hanem csak exemplificative emiitette föl. Ezzel tehát a t. ház türelmét nem fogom fárasztani. Tisza Kálmán: Nem szándékozom most ezen törvényről átalában szólani, bár bizonyos, hogy vannak részei, melyekhez igen sok szó férne és megjegyzem., félreértés elkerülése végett, hogy én igenis szükségesnek tartok oly rendszabályokat, hogy, ha egyszer az adó kivettetett, minden ember a ki azon kötelességét, hogy megfizesse, önkényt nem teljesiti, annak teljesítésére kényszeríthető legyen. De midőn ezt kijelentem, egy úttal ki kell nyilatkoztatnom azt is, hogy én minden törvénytől legelőször is azt követelem, hogy őszinte legyen. Már pedig ezen modositvány, a mint itt beadatott, engedelmet kérek, nem őszinte; mert a törvény 45-ik §.-a szól arról, hogy tekintettel kell lenni az illető árverést szenvedők érdekeire, és a modositvány azt mondja: hogy ugyanezen szempontból elrendelheti a pénzügyi igazgatóság, hogy az árverés ne azon kerületben, hanem, valahol másutt történjék ; holott mint a pénzügyminiszter ur nyilatkozatából kivettük, ennek főindoka nem itt fekszik, hanem a főindok az, hogy ha az eladás akár makacsság, akár összebeszélés, vagy ellentállás folytán helyben nem sikerül, lehessen azt sikeresiteni másutt. Én tehát óhajtom, hogy azon esetre, ha ez a szándék akkor: ez nyíltan és határozottan kimondassák. Nem ellenzem ennek is keresztülvitelét, mert utoljára — ismétlem — szükséges, miszerint legyen valamely mód arra, hogy az, a ki az adót fizetni tartozik, annak teljesítésére kényszeríttethessék; mert különben az eredmény természetesen az volna, hogy azok, a kik kötelességük érzetében fizetnek: viselnék a terhet azok helyett is, a kik fizetni nem akarnak. Én ezt megengedem ; de ekkor nem akarok a pénzügyi hatóságok önkénykedésére tértnyitni egyfelől, és másfelől kívánom, hogy mind a két ezélnak meg legyen felelve, a mely — legalább az indokolásból — az egyik tisztán, a másik homályosan kiderül; az az, hogy lehessen elrendelni egy másik kerületben is az eladást, vagyis adó behajtást az illető fél érdekében is, és ezen esetre vonatkozólag — miután saját érdekének mindenki maga legjobb birája, — azt tartom, igen helyes azon modositvány, hogy ezen szempontokból legyen megrendelhető az áthelyezés az illető fél beleegyezésére. A másik eset, a mit a pénzügyminiszter ur megérintett, az, hogy néhol nem sikerül az ársczember 10. 1870, 239 verés ellenállás, makacsság, összebeszélés, vagy nem tudom minő ok miatt. Erről is kell gondoskodni ; de erről is gondoskodik Horn képviselő társam módositványa, mert megmondja, hogy először át lehet helyezni az illető fél kívánatára. Ez megfelel azon esetnek, ha az illető fél érdeke követeli. Másodszor át lehet azt helyezni, ha a kerületben megkisérlett árverés sikertelen marad. Ez megfelel a másik szempontnak t. i. az állam érdekének, s csak egyet nem enged meg: a pénzügyi hatóságok önkénykedését, ezt pedig helyesnek tartom, és épen azért ajánlom a módositvánjdj. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Nekem semmi kifogásom sincs az ellen ha méltóztatnak a két alternatívát ugy egyeztetni, hogy mind a kettőnek eleget lehessen tenni: de egyet meg kell jegyeznem s hivatkozom e részben a központi bizottságban tett nyilatkozatomra is, hol azt mondottam, hogy ezen expediens ellen egy ok szól: az t. L, hogy ha esetleg két árverelési kísérlet tartatik, kettős költség van. Ha az illetők a kettős költséget akarják viselni, és ha a t. ház azt gondolja, hogy a költségnek esetleges megkettőzése — mert a sikere tlen kísérlet egy költségbe, és a kerületen kívüli árverés a második költségbe kerül, — kisebb malum: az esetben nekem semmi kifogásom nincs. Mihályi Péter előadó: T. ház! A központi bizottság szempontjából bátor vagyok újólag ismételni, hogy a módosítás bevezetésében foglalt szavakból is, melyeket mindenesetre a XXL törvényczikk 45-§-a azon intézkedése folytán, hogy „az illető adóhivatal tekintettel legyen az idő- és költség-kimélésre, és a legmagasabb értékesítést ígérő viszonyokra, az összes lefoglalt tárgyakra és körülményekre, és az árverés mindenesetre az adóvégrehajtást szenvedő érdekében történjék" — vett föl, kitűnik, hogy a központi bizottság, midőn a módosítást a t. háznak elfogadás végett ajánlja, csakis a törvény szövegezéséből indult ki. Elnök: Elfogadja a t. ház a központi bizottság szerkezetét? (Fölkiáltások: El! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Most méltóztassanak fölállani a.zok, kik nem fogadják el. (Megtörténik) A többség nem fogadja el. Most következik a Horn Ede képviselő ur által beadott modositvány fölötti szavazás. A kik elfogadják Horn Ede képviselő ur módositványát, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A modositvány újólag föl fog olvastatni. Majláth István jegyző (újra fölolvassa Horn Ede módositványát.)
