Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-231

14 231. országos Ülés octeber 22. 1870. Böszörményi esetében betegsége miatt, tehát hu­manitási szempontból, a végrehajtás elhalaszta­tott, — a dolog lényegét nem érinti, s abból, hogy a közvádló vagy pedig a föggetlen sajtó­bíró ide bejelenti, hogy a végrehajtási végzés ezen, vagy azon képviselő iránt ki van adva, azon következtetést nem lehet vonni, hogy va­lamely bíróság ítélete valamely képviselő ellen addig nem hajtható végre, mig a képviselőház arra engedélyt nem ad. A mi pedig Román esetét illeti, azzal nem lehet összezavarni a jelen esetet. Román a sajtó­biróság által elitéltetett, még mielőtt képviselő­nek megválasztatott volna; ítélet törté­netesen ugyanazon napon keletkezett, a mely napon Eomán képviselőnek megválasztatott. Mi­után tehát akkor, midőn az elmarasztó ítéletet végre kellett volna hajtani, Román már a kép­viselők sorába lépett: nagyon természetes volt, hogy ellene, mint képviselő ellen, minthogy elő­zetesen a keresetre engedélyt nem adott a ház, a végrehajtási végzés foganatosítására nézve kel­lett ezen engedélyt kikérni, hogy az immunitás követelményeinek elég legyen téve. Átalában azon kérdés, hogy képviselőt le tartóztatni szabad-e vagy nem, csak egyszer for­dulhat meg a képviselőház előtt. Mihelyt a tör­vényhozás a per minden egyes stádiumában, min­den egyes kérdés fölött külön akarna ítélni: a törvényes bíróságok feleslegessé válnának s a bí­rói függetlenség eo ipso meg volna semmisítve. (Helyeslés jobb felől.) A kormányt nem lehet arról vádolni, hogy a mentelmi jogot meg akarná támadni, vagy szűkebb korlátok közé akarná szorítani. Sőt, a mint előbb volt szerencsém említeni, maga a kormány kezdeményező azt, hogy — nem levén törvény — a delegatio tagjainak immunitása terjesztessék ki a képviselőház tagjaira. Midőn önök védelmezik a képviselőház tag­jainak immunitását, egyre kérem önöket: ne sértsék meg a bíróságok immunitását, és vegyék védelmük alá a bírói függetlenséget is. (Élénk helyeslés jobb felől.) Angliára történik hivatkozás, Átalában az egyik országnak törvényeit, viszonyait összeha­sonlítani a másik országéival nem lehet. Tudok esetet, midőn magából az angol képviselőházból is képviselőt személyes fogságra vittek, és pedig a nélkül, hogy erre a ház előleges engedélyt adott volna. Angliában ma a mentelmi jog épen semmi védvet nem nyújt a képviselőnek büntető keresetek ellen, hanem csak polgári perekben, a melyekben ott — mint tudva van — szintén van elfogatási parancsnak helye. Azon gyakor­lat, a melyet mi a mentelmi jog tekintetében inauguráltunk, mindenesetre kedvezőbb a kép­viselőkre nézve, mint az, a mi Angliában lé­tezik. ; Egy átalában nem fognak önök, uraim, or­szágot Európában felmutatni, a melyben a kö­vetek immunitása jobban biztosítva volna, és tá­gasabb korlátok közt mozogna, mint Magyaror­szágon. Ennélfogva kérem a tisztelt házat, ne mél­tóztassék ezen tárgy érdemleges vitatásába be­lebocsátkozni, mert az nem tartozik ide, és mert ez altul a birói függetlenség volna megsértve, hanem méltóztassék azon eljárást követni, me­lyet követett a tisztelt ház Böszörményi eseté­ben, a midőn a bejelentést egyszerűen tudomá­sul vette. (Helyeslés jobb felől.) Pavlovits István: Tisztelt ház! Mi­dőn ezen tárgyban felszóllalok, nem lebeg szemem előtt valamely személyes kérdés, hanem ezen kép­viselőtestületnek méltósága, mely megsértetett, és mely minden törvényszéknek fölötte áll. (Hall­juk!) A tisztelt miniszter ur azt mondja: védjük, oltalmazzuk a törvényszékek függetlenségét; én pedig azt mondom, védjük, oltalmazzuk ezen kép­viselőház, ezen legfőbb törvényhozó testületnek méltóságát. E kérdésben kettőt kell megkülön­böztetni. Először, hogy áll szabadságában a t. képviselőháznak az engedelmet megadni a perbe­fogatásra; másodszor, ha már ezen engedelem megadatott, szükséges-e engedély a megítélt bün­tetés végrehajtására ? En azt gondolom, hogy az előbbi eset nem foglaltatik a 2-dik esetben, és a törvények szerint e két eset igen is különböző. Mert, ha magán bűntényeknél oly esetek, oly személyes érdekek fordulhatnak elő, hogy a ma­gán bűnös kérelmére, lehet az 6 büntetését el­halasztani, sőt azt elengedni is, én ugy vélem, hogy annál inkább kell erre tekinteni, oly sajtó­büntényeknél, hol a közérdek forog fön. Véle­ményem szerint vannak esetek, hogy veszélyes egy személyiséget, ki már nem magán-személy, hanem az országé, idő előtt elzárni s a köz­ügyektől elvonni. Én bátor leszek csak egy példát fölemlí­teni ! Hazánk bele keveredett volna pl. valamely háborúba s a vezérlet oly egyéniségre bízatott, a kitől az ő tulajdonainál fogva függ a hazának a sorsa, kérdem, ily esetben szabad lesz-e oly egyéniséget bezáratni s a fővezérségtől megfosz­tani, vagy pedig a közügyért a bezáratást leg­alább elhalasztani? S ha a katonánál fenforog­hat oly eset, annál inkább fenforoghat egy kép­viselőnél, a ki az egész országot képviseli. Én nem látom itt Miletics képviselőtársunk személyét ilykép megsértve, hanem látom meg­sértve a képviselőtestület méltóságát. Ha ezt most, t. ház, elnézzük, majd kerül a sor másokra is. (Egy hang a szélső balon: Ugy van!)

Next

/
Thumbnails
Contents