Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-231
14 231. országos Ülés octeber 22. 1870. Böszörményi esetében betegsége miatt, tehát humanitási szempontból, a végrehajtás elhalasztatott, — a dolog lényegét nem érinti, s abból, hogy a közvádló vagy pedig a föggetlen sajtóbíró ide bejelenti, hogy a végrehajtási végzés ezen, vagy azon képviselő iránt ki van adva, azon következtetést nem lehet vonni, hogy valamely bíróság ítélete valamely képviselő ellen addig nem hajtható végre, mig a képviselőház arra engedélyt nem ad. A mi pedig Román esetét illeti, azzal nem lehet összezavarni a jelen esetet. Román a sajtóbiróság által elitéltetett, még mielőtt képviselőnek megválasztatott volna; ítélet történetesen ugyanazon napon keletkezett, a mely napon Eomán képviselőnek megválasztatott. Miután tehát akkor, midőn az elmarasztó ítéletet végre kellett volna hajtani, Román már a képviselők sorába lépett: nagyon természetes volt, hogy ellene, mint képviselő ellen, minthogy előzetesen a keresetre engedélyt nem adott a ház, a végrehajtási végzés foganatosítására nézve kellett ezen engedélyt kikérni, hogy az immunitás követelményeinek elég legyen téve. Átalában azon kérdés, hogy képviselőt le tartóztatni szabad-e vagy nem, csak egyszer fordulhat meg a képviselőház előtt. Mihelyt a törvényhozás a per minden egyes stádiumában, minden egyes kérdés fölött külön akarna ítélni: a törvényes bíróságok feleslegessé válnának s a bírói függetlenség eo ipso meg volna semmisítve. (Helyeslés jobb felől.) A kormányt nem lehet arról vádolni, hogy a mentelmi jogot meg akarná támadni, vagy szűkebb korlátok közé akarná szorítani. Sőt, a mint előbb volt szerencsém említeni, maga a kormány kezdeményező azt, hogy — nem levén törvény — a delegatio tagjainak immunitása terjesztessék ki a képviselőház tagjaira. Midőn önök védelmezik a képviselőház tagjainak immunitását, egyre kérem önöket: ne sértsék meg a bíróságok immunitását, és vegyék védelmük alá a bírói függetlenséget is. (Élénk helyeslés jobb felől.) Angliára történik hivatkozás, Átalában az egyik országnak törvényeit, viszonyait összehasonlítani a másik országéival nem lehet. Tudok esetet, midőn magából az angol képviselőházból is képviselőt személyes fogságra vittek, és pedig a nélkül, hogy erre a ház előleges engedélyt adott volna. Angliában ma a mentelmi jog épen semmi védvet nem nyújt a képviselőnek büntető keresetek ellen, hanem csak polgári perekben, a melyekben ott — mint tudva van — szintén van elfogatási parancsnak helye. Azon gyakorlat, a melyet mi a mentelmi jog tekintetében inauguráltunk, mindenesetre kedvezőbb a képviselőkre nézve, mint az, a mi Angliában létezik. ; Egy átalában nem fognak önök, uraim, országot Európában felmutatni, a melyben a követek immunitása jobban biztosítva volna, és tágasabb korlátok közt mozogna, mint Magyarországon. Ennélfogva kérem a tisztelt házat, ne méltóztassék ezen tárgy érdemleges vitatásába belebocsátkozni, mert az nem tartozik ide, és mert ez altul a birói függetlenség volna megsértve, hanem méltóztassék azon eljárást követni, melyet követett a tisztelt ház Böszörményi esetében, a midőn a bejelentést egyszerűen tudomásul vette. (Helyeslés jobb felől.) Pavlovits István: Tisztelt ház! Midőn ezen tárgyban felszóllalok, nem lebeg szemem előtt valamely személyes kérdés, hanem ezen képviselőtestületnek méltósága, mely megsértetett, és mely minden törvényszéknek fölötte áll. (Halljuk!) A tisztelt miniszter ur azt mondja: védjük, oltalmazzuk a törvényszékek függetlenségét; én pedig azt mondom, védjük, oltalmazzuk ezen képviselőház, ezen legfőbb törvényhozó testületnek méltóságát. E kérdésben kettőt kell megkülönböztetni. Először, hogy áll szabadságában a t. képviselőháznak az engedelmet megadni a perbefogatásra; másodszor, ha már ezen engedelem megadatott, szükséges-e engedély a megítélt büntetés végrehajtására ? En azt gondolom, hogy az előbbi eset nem foglaltatik a 2-dik esetben, és a törvények szerint e két eset igen is különböző. Mert, ha magán bűntényeknél oly esetek, oly személyes érdekek fordulhatnak elő, hogy a magán bűnös kérelmére, lehet az 6 büntetését elhalasztani, sőt azt elengedni is, én ugy vélem, hogy annál inkább kell erre tekinteni, oly sajtóbüntényeknél, hol a közérdek forog fön. Véleményem szerint vannak esetek, hogy veszélyes egy személyiséget, ki már nem magán-személy, hanem az országé, idő előtt elzárni s a közügyektől elvonni. Én bátor leszek csak egy példát fölemlíteni ! Hazánk bele keveredett volna pl. valamely háborúba s a vezérlet oly egyéniségre bízatott, a kitől az ő tulajdonainál fogva függ a hazának a sorsa, kérdem, ily esetben szabad lesz-e oly egyéniséget bezáratni s a fővezérségtől megfosztani, vagy pedig a közügyért a bezáratást legalább elhalasztani? S ha a katonánál fenforoghat oly eset, annál inkább fenforoghat egy képviselőnél, a ki az egész országot képviseli. Én nem látom itt Miletics képviselőtársunk személyét ilykép megsértve, hanem látom megsértve a képviselőtestület méltóságát. Ha ezt most, t. ház, elnézzük, majd kerül a sor másokra is. (Egy hang a szélső balon: Ugy van!)
