Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
236 248. országos illés deczember 10 1870. ság előadója: A központi bizottság ezen törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta, a mennyiben az 1868-iki XXI-ik t. ez. 3 egymástól külön álló intézkedésének módosításait tárgyazza; a mennyiben azonban a törvényjavaslat egyik szakaszára nézve a központi bizottságban a VIII. oszt. részéről külön vélemény terjesztetett elő; nem tudom, hogy a t. ház most, az átalános vitánál óhajtja-e a külön véleményt tárgyalni, vagy csak az illető szakasznál? Győrffy Gyula: T. ház! a VIII. osztály átalánosságban elfogadta a törvényjavaslatot, csak a 3-ik szakaszra nézve adott külön véleményt. Azt hiszem, hogy az erre vonatkozó előterjesztés csak a 3-ik szakasz tárgyalásakor lesz megteendő. Elnök: Elfogadja a t. ház a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául ? (Elfogadjuk !) Következik a részletes tárgyalás. Majláth István jegyző (olvassa a czimet.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a czimet? (Elfogadjuk .') Tehát a czim elfogadtatott. Majláth István jegyző (olvassa as 1-ső szakaszt.) Mihályi Péter előadó: A központi bizottság e szakaszt elfogadta. Horn Ede : T. ház! (Zaj jobb felől.) Ha már előre is félbeszakasztatom, jó lesz talán mindenekelőtt kijelentenem,hogy egyátalában nincs szándékom a törvényjavaslat ellen átalánosságban fölszólalni. Elismerem ezen törvényjavaslat ezélszerüségét; elismerem, hogy az 1868-iki XXI. tezikknek, melynek egyes tételeit ezen törvényjavaslat módosítani akarja, nagy szüksége volna igen sok és fontos átváltoztatásra. Inkább azt sajnálnám, hogy ezen esetben is a nagyon t. pénzügyminiszter ur uem járt el azon erélylyel és határozottsággal, mely kívánatos lett volna. Többször átolvastam, t. ház, a tezikket, melyet most módosítani akarunk, és meg kell vallanom, hogy újra olvasván, az soha sem történik bizonyos borzalom nélkül. (Mozgás jobb felől.) Nagyon látszik ezen törvényezikken, hogy rendkívüli körülmények között hozatott létre. Míg más országokban az adófizetés: a rendszabály, és az adó nem fizetés: a kivétel; nálunk két-három évvel ezelőtt, ellenkezőleg az adó nem fizetés, bizonyos politikai körülmények, a megbukott rendszer gyűlölete következtében, a nem fizetés, ugy szólván, szabály, majdnem politikai elv volt, mig az adófizetés kivétel volt; ennek következtében oly törvény hozatott, a mely nagyon ellenkezik a modern fogalommal az állam és adózó közti viszonyról. Ezen törvény ellentétbe állítja az államot és adózót, mint ellenségeket, mintha egy részről egy uzsorás volna, más részről egy adós, a ki fizetni nem akar, a kit mindenkép kényszeritni kell kötelességének teljesítésére. Ennek következtében ezen törvényben sok oly §. van, a mely módosítást kíván, és a nagyon t. pénzügyminiszter ur néhány ily módosítást aKar behozni. Mint mondom, csak sajnálnom kell, hogy több ilyféle módosítás nem hozatott be ezen törvényjavaslatba ; így például, a többi között, mint nagyon sajnálatos s alig megegyeztethető a mostani fogalmakkal az állam és az adózó közti viszonyról, azon pontot kell kiemelni, hogy mig az egész XXI. törvény csak azon kényszermódokról beszél, melyekhez az államnak folyamodni kell, ha az adózó nem akar fizetni, a mire sok részletes állapodás van a törvényben; csak egy hiányzik — a mi pedig a főpont volna, s a minek hiánya által az önkénynek igen tágas tér nyitatik, — tudniilhk sehol sincsen kimondva határozottan: mikor van helye a kényszerítő módok alkalmazásának. E tekintben csak egyetlen egy czikk rendelkezik valamiképen: az a 29-dik szakasz, a mely azt mondja, „hogy ha az önkénytes fizetések nagyobb mérvű elmulasztása következtében beállott végrehajtás szükséges: ezt az adóhivatalok jelentései alapján akár egész kerületek vagy községekre, akár egyes egyénekre a pénzügyi igazgatóságok fogják elrendelni." Ez nagyon ruganyos kitétel, mert az egyik alispán azt hiheti, hogy „nagyobb mérvű" mulasztás létezik, ha a lakosságnak egy tized rósz nem fizet, a másik azt hiszi, hogy „nagyobb mérvű" a mulasztás, ha fele be nem fizet; más részről a pénzügyi igazgatóság azt hiszi, hogy „nagyobb mérvű" a mulasztás, ha tízezer forint, más pedig azt hiszi, „hogy nagyobb mérvű", ha ezer forint van hátrányban. Ez az önkénynek igen tágas tért enged és semmi határozott jelentós nincs a törvényezikkben : mikor van helye, és mikor kellene a kényszerítő módokhoz és eszközökhöz nyúlni. Ezt kívánatos lett volna módositani, minthogy a tezikk módosításához fogtunk. Hozzá teszem, hogy a nagyon durva rendszabályok, melyeket az 1868 : XXI. törvény tartalmaz, átalán a szegényebb adózókra nézve, sokkal nehezebbek, mint a gazdagokra. Csak egy példát idézek : a 46. és 48-ik szakaszok szerint ha a lezálogositott tárgy értéke 50 frton alul van, akkor mindenesetre az első árverés alkalmával bármilyen áron adatik el; ha pedig 50 frton fölül van, akkor csak bizonyos árért adatik el, es ha ez ár el nem éretik, ujabb árverés tartatik. És
