Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

247. országos Ölés deczember 9. 1870. 2ai Ha tehát igy áll a dolog, nézetem szerint, ez 1 ső §-t, ugy a mint van, elfogadni nem lehet; hanem, ha már a t. ház e törvényjavaslatot rész­letes tárgyalás alapjául elfogadta, legalább azt kívánom, hogy: ha e törvényszékek fönállására még egy évre kittrjesztetik: mulaszthatlan köte­lességévé tegye a t. ház a kormánynak azt, hogy időközben egy törvényjavaslatot terjeszszen elő, mely az e törvényszékeknél tapasztalt visszaélése­ket orvosolja. Egy évre kérik meghosszabittatni e törvény­javaslatot ! A kinek ideje volt egy pillantást vetni az 1871-iki költségvetésbe, meggyőződhe­tett, hogy a kormánynak esze ágában sincsen még megszüntetni e törvényszékek működését. Hiszen az 1871-iki költségvetésben a törvényszé­kek költségei még a belügyminisztérium költség­vetésébe vannak fölvéve : tehát az igazságügy­miniszter még nem szándékozik azt átvenni; ha­nem, mint én már több mint egy esztendő előtt megmondtam, majd a jövő választások után, mi­kor az illetők jól korteskedtek: akkor fogja ren­dezni. En tehát, t. ház, ezen §-hoz indítványoznék egy uj kikezdést, melyben kimondassák: „Időközben azonban az igazságúgyminiszter utasittatik, hogy mulhatlan kötelességének ismerje egy törvényja­vaslatot e részben a háznak benyújtani." Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter: A képviselő ur által most elmondot­tak ellenében nem tartok szükségesnek egyebet mondani, mint utalni azon indokolásra, mely­lyel ezen törvényjavaslatot kisérni kötelességem­nek tartottam. Hol vették magukat ezen pénzügyi törvény­székek? mi czélból állitattak föl annak idejében a törvényhozás által ? A czélból, hogy átvegyék a bíráskodást oly esetekben, mely esetekben előbb a pénzügyi kormányzat maga volt a biró; me­lyekben tehát alsóbb közegek voltak a vádlók, a fölsőbb közegek pedig és elvégre a minisztéri­um volt a biró. Ez igenis tarthatlan állapot volt, s ezt a tör­vényhozásnak jogi érzete nem tűrhetvén, mind­járt a legelső alkalommal, 1868-ban, megterem­tette ezen pénzügyi törvényszékeket. Hogy ezt nem a legtökéletesebben alkotta meg: azt én vi­tatni nem akarom; de nemcsak az a baja an­nak, hogy nem a legtökéletesebben alkotta meg; hanem az, hogy a törvény, mely szerint eljárnak, akár tekintsük annak formai oldalát, az eljárás módozatát, akár az anyagi stipulatiókat: valóban a múltból átszállott örökség, mely reformra vár, és azt igényli! (Majoros István közbekiált: ezred éves ! derültség.) Ha azt miközülünk valaki kétségbevonná : ak­kor érteném a szorgolást, akkor szükségét ma­gam részéről is belátnám. De mi van az indoko­lásban ? Utt azt valék bátor mondani : ezen ide­iglenesen fönálló szabályok helyett, melyek sze­rint ezen törvényszékek eljárnak, addig, mig he­lyettük mást alkotni módunkban nem lesz, — ha­csak az összes fönálló törvényeket hatályon kivül helyezni nem akarjuk: — nem maradna egyéb hátra, mint, hogy maga a pénzügyi kormány­zat legyen biró, a mi pedig talán a nem jó­nál bizonynyal még roszabb volna. Továbbá ki­emeltem : ,,Ezen ideiglenesen fönálló szabályok helyett állandó rendszer életbeléptetése két kö­rülménytől függ : először a polgári bíróságok rendezésétől, mely esetben a pénzügyi kihágá­sok és ezek büntetése fölött is a polgári bíró­ságok fognak ítélni." Hisz a ház asztalán van­nak az erre vonatkozó törvényjavaslatok, me­lyeknek elfogadásától és végrehajtásától függ csak az, hogy ezen törvényszékek mint fölösle­legesek, ipso facto megszüntette?senek, és ezen spe­ciális bíráskodás végét érje. „Másodszor: a pénzügyi büntető törvény életbeléptetésétől, mely büntető törvénynek az eljárási módot szabályozó része mindaddig el nem készíthető: mig a különféle fokozatú pol­gári bíróságok illetékessége törvény által meg nem állapitta tik." Itt, azt gondolom, megint az áll, — ha a tör­vénynek anyagi részét lehetne is reformálni, ha meg is lehetne állapítani már most, hogy egy kihágás mily büntetést von maga után, az eljá­rás módozatát addig, — mig a birói szervezet fo­kozatai és illetékessége nincsenek megállapítva: nem lehet megállapitni. Vannak föltételek, melyek beállta előtt nem lehet bizonyos törvényjavasla­tokat készíteni. Ami illeti az anyagi tőrvényeket, az ezirán­ti javaslatok a minisztériumban készen vannak. Mihelyt a bíróságok fokozata és illetékessége iránti törvényjavaslatok el lesznek fogadva: az eljárás­ra vonatkozó törvényjavaslatot is el fogom ké­szíttetni, és akkor semmi sem fog útjában állani, hogy azon szükségességnek, melynek t. képviselő ur kifejezést adott: haladék nélkül elégtétessék. Miután tehát a reform szükséges, magunk is elismerjük: nincs semmi ok arra, hogy Simo­nyi képviselő ur módositványának elfogadása ál­tal ínjuriáljon a ház nekünk; mindazáltal nincs semmi ellenvetésem, hogy kitétessék fölöslegből a törvényben is az, minek szükségét magunk is érezzük, s minek teljesítésére készek vagyunk, de annak szüksége legalább nincsen. Elnök: Elfogadja-e a t. ház a szerkeze­tet ugy, a mint van ? (Elfogadjuk! mások : nem fogadjuk.) A módositványt méltóztassanak meghall­gatni.

Next

/
Thumbnails
Contents