Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-247
232 247. országos Dlés deczember 9. 1876. Jámbor Pál jegyző (olvassa Simonyi módositványát.) Elnök : Tehát elfogadja a t. ház a szerkezetet ? (Igen! Nem.) Kérem azokat, kik a szerkezetet elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja a szerkezetet. Következik a 482. számú t.-javaslat. Majláth István jegyző (olvassa a bélyeg- és illetékekről szóló t. javaslatot, valamint az állandó 'pénzügyi bizottságnak azokra vonatkozó jelentéseit.) Mihályi Péter, a központi bizottság előadója: A központi bizottság a törvényjavaslatot átalánoságban és részleteiben is elfogadta. Csengery Antal: T. ház! Nekem ezen törvényjavaslat első §-ára nézve csak igen kevés módosításom van. Ugyanis azt leszek bátor indítványozni, hogy az első § után egy uj § igtattassók be, a melynek szövegét most mindjárt beadom, hogy méltóztassanak előre is megítélhetni annak terjedelmét. (Halljuk! Halljuk!) Módositványom így szól: ,,A törvényjavaslat első §-a ezen szavai: „Az 1868: XXIII és az 1869: XVI.t. czikkben foglalt módosításokkal együtt ekként módosíttassanak: „Az 1868: XXHL és az 1869: XVI t. czikkben és a jelen t. ez. következő §-ában foglalt módosításokkal"! A jelen t. ez. következő §-ában foglalt módosítás pedig ebből áll: „ Az 1869: XVI. í. ez. 3 §-ában érintett tudományos, művészeti, gazdasági, kegyeleti és jótékonysági intézetek és egyesületek bélyeg- és illetékmentessége az azon intézetek és egyesületek részére tett alapítványok telekkönyvi bekebelezésére is kiterjesztetik." Méltóztatnak tudni, hogy az 1868: XXVIII-ik t. ez. 21 §-a ezeket mondja: „A tudományos, közoktatási, és közjótékonysági czélokra tett hagyományok és adakozások illetékmentesek :" Az 1869: XVI. t. ez. 3 §-a pedig szóról szóra ezt mondja: ,,A tudományos, művészeti, gazdasági, kegyeleti ás jótékonysági egyletek, amennyiben czéluk nem pénzbeli nyereségre van alapítva, a közhatóságokhoz és hivatalokhoz intézendő beadványaik és irataikra nézve — a peres eljárás kivételével — bélyegmentesek.'' Ugy hiszem, t. ház, hogy már magából azon törvényből, mely az ily intézeteket hagyományok és ajándékokra nézve illetékmenteseknek nyilvánította, folyik, hogy azok azon esetben is illetékmentesek legyenek, ha alapitványaikat bekebelezés által biztosítani akarják. (Helyeslés.) Az ilyen alapítványok után eső százalékoknak vagy illetékeknek ilyen intézetekre, vagy egyesületre rovása ellenkezik a törvény azon íntentíójával, a mely ily hagyományoknak és adakozásoknak elfogadását illetékmentesnek mondja ki; de másrészről czóliránytalan és igazságtalan ezen illetékeket magukra az alapitókra róni: mert a törvényhozás uak ilynemű alapítványok létesítését inkább előkeli mozdítani s nem megnehezíteni. (Helyeslés.) Ezek azon indokok, melyek engem módosítva nyom tételére birtak. Ugyanezen indokok azok, melyeknél fogva a fönebbi kedvezmények biztosíttattak azon közmivelődési és jótékonysági egyesületeknek, melyek, ha nem léteznének, azon czélokat, melyeket ezek teljesítenek, magának az államnak kellene teljesíteni. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék módositványomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Mindenesetre azon kérdést méltóztassanak előbb eldönteni: hogy átalánosságban méltóztatnak-e e törvényjavaslatot elfogadni? Simonyi Ernő: T. ház! Anélkül, hogy a törvényjavaslatnak részletezésébe, vagy elemeibe kívánnék bocsátkozni, én egyedül hivatkozva a t. pénzügyminiszter urnák imént mondott szavaira, fölszólítom a t. házat: méltóztassék visszautasítani azon gyanút, mintha a ház valami fontos törvényt megszavazna anélkül, hogy fogalma lenne róla. Ezen törvényjavaslatban az kívántatik: hatalmaztassék meg a pénzügyminiszter, hogy a bélyeg- és illetékek, valamint a díjak megszabására, mérvére és lerovási módjára nézve fonálló szabályokat, a törvényhozás későbbi intézkedéséig, érvényben tarthassa. Én kérdem: van-e valaki e házban, ki ezen szabályokat ismeri és valaha látta volna? (íölkiáUások jobb felől: Van!) Én, t. ház, kérdezősködtem utánok az irodában, hol azt mondották, hogy ezen füzet oda soha sem adatott át. Kérdeztem magán utón a miniszter urat, ki azt mondta, megvan, el fogja küldeni. Indítványt tettem iránta az osztályban, hogy az előadó a központi bizottságban azt ismét előadja : mindeddig azonban ezen szabályokat tartalmazó füzet kezünkben nincs. Oly törvényt megszavazni már most, az alkotmányosság negyedik évében, melyet nem ismerünk, mely nyomott árkusokra terjed: úgy hiszem, sem a ház méltóságához, sem az ügyvezetés komolyságához nem illik. Én tehát, mint mondom, hivatkozva magának a pénzügyminiszter urnák a házhoz intézett fölszólalására, kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot meg ne szavazza. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! A kérdéses szabályok gyűjteménye, tudtomra, még 1869. évben a t. képviselő urak között kiosztatott; többen velem együtt birják, én megkaptam, mint egyszerű képviselő, s ha a t. képviselő ur nem kapta meg: azért a felelősséget bizonynyal magamra nem vállalhatom. Én, mint egyszerű képviselő, kinek mostan