Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-247
230 247. országos ülés deczember 9. 1870. a helyett ezen pénzügyi törvényszékeknek nieghosszabitásáórt folyamodnak a házhoz. Én tehát ezen okoknál fogva ezen törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom és nem fogok rá szavazni. Itt mellékesen t. barátom Tisza Kálmánnak előbbi nyilatkozatára csak annyit jegyzek meg, hogy én nem bocsátkozom annak taglalásába: mikor van inkább helyén a kormánynak megtagadni az igazgatásra való eszközöket? akkor-e, midőn a pénzügyi törvények elénk terjesztetnek, vagy pedig midőn a költségvetés kerül a ház elé; de azt gondolom, hogy mindezen, mind amaz alkalommal szükséges kifejezni azon álláspontot, melyet a kormány irányában elfoglalunk. Annyi azonban az előbbi törvényjavaslatra nézve mindenesetre áll, hogy én nemcsak a kormány iránti bizalom hiányából tagadtam meg az előbbi törvényjavaslathoz járulást, hanem elvi szempontból is : mert kifejtem, hogy ezen adót a közgazdászat és a nép érdekeivel ellenkezőnek tartom. Ha a képviselő ur annak daczára is hozzájárult, az természetesen az ő meggyőződése szerint történt; hanem én azt gondolom, hogy következetlen nem voltam sem magam, sem barátaim, kik velem együtt ellene szavaztak. Én a mondottaknál fogva ezen törvényjavaslatnak a részletes tárgyalás alapjául elfogadása ellen szavazok. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Elnök: Elfogadja a t. ház? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvény czimét és 1-ső §-át.) Simonyi Ernő: T. ház! Én egy módositványt leszek bátor e szakaszra nézve indítványozni, azon oknál fogva, mint volt szerencsém már megemlíteni, mert ezen törvényjavaslat is fölötte nyomasztólag hat a lakosokra, és mert megváltoztatása, okvetlen szükséges. A pénzügyi törvényszékek által t. ház, nem mondom roszakaratból, hanem a törvény hiányosságánál fogva igen sok oly méltatlan és igaztalan ítélet hozatott, hogy azt hosszabb ideig megtűrni az állam léte nem engedi ; oly dolgok történtek a pénzügyi törvényszékek által, melyek, ha nagyobb kiterjedésben elszaporodnak, lehetlen lesz ezen országban megélni. (Egy hang jobbról : Dehogy íj A „dehogy" urnák mindjárt mondok egy példát. (Sálijuk.) Nemrégiben, midőn a kormány lovakat vásároltatott, egy gazda embernek igen csinos 4 lova volt. Egy ember, ki magára vállalta, hogy a kormánynak lovakat szállít, mindenképen unszolta a gazdát, hogy lovait adja el. Ez azonban nem akart lovaitól megválni még jó áron sem. Mi történik egyszer? Bejön Pestre, s a vámháznál megállítják, mert föl volt adva, hogy kocsijában a széna közt dohány van elrejtve, pedig neki eszeágában sem volt dohányt csempészni. Azonban csakugyan találtak dohányt a szénája közt. A hatóság a törvény szerint járt el. Eladta azonnal lovait, kocsiját; az illető szállító — persze véletlenül — épen ott volt a helyszínén, és olcsó áron megvette a drága pénzen meg nem kaphatott lovakat. Most tessék azt kiáltani, hogy „dehogy." (Nedeczky István közbeszól: Tessék megnevezni a hibást, s elveszi büntetését.) Ez állapot tehát tovább nem tartható. Csak egy esetet hoztam föl, de ilyen számtalan van. E törvényszékek nemcsak arról Ítélnek : a mi az adót magát illeti; magam is láttam ítéleteket, melyekben néhány forint bélyegdij kijátszása miatt az illetők hoszszasabb időre börtönre Ítéltettek, az illetők némelyike rövid időre terjedő üzíetfölfüggesztésre, némelyike pedig üzletöknek örökös beszüntetésére. Uraim nagyobb baj alig történhetik egy emberen, mint ha vagy személyes szabadságától fosztatik meg, vagy üzlete tiltatik be. (Egy hang jobbról: Hát ne csaljanak!) Igaza van annak, a ki azt mondja, hogy ne csaljanak; hanem az egész müveit világ büntető törvényei a büntetést mindig a kihágáshoz aránylag mérik; abból pedig, hogy valaki akár tudatlanságból, akár roszakaratból néhány forintig kiakarta játszani az államot: nem következik, hogy oly módon büntettessék, mely őt aztán keresetétől megfosztja és okvetlenül desperatus rósz emberré teszi; ily eljárás szaporítja az erkölcstelenséget, mert ha megfosztjuk az egyént üzletétől, mit csináljon ? Uraim láttam eseteket, hol az első bíróság ítéletei, mondhatom tuezat számra megsemmisíttettek a fölebbviteli törvényszék által; ez az első bíróságot némileg nyugtalanítani kezdte. És mit csinált? megtámadja a fölebbvitelt, és hivatkozva a perrendtartás egyik czikkére, azt' mondja : itt fölebbvitelnek helye nincs. A peresfél azután hivatkozva a perrendtartás egy másik czikkére: perorvoslatot kér. Ekkor a törvényszék azt végzi, hogy az adóügyeknél a perrendtartás nem alkalmazható; tehát perorvoslatnak itt nincs helye: e szerint a fölebbezés sem így, sem ugy nem történhetik meg. Hát nem tarthatatlan ez a helyzet ? Hogy tarthatatlan, elismeri azt maga a fölebbviteli köztörvényszék is, és én hivatkozom az igazságügyminiszter úrra, mondja meg : nem történtek-e e tekintetben remonstratiók a fölebbviteli törvényszék részéről számos izben ? sőt, ha jól vagyok értesülve, egy törvényjavaslat is benyujtatott az igazságügyminiszter úrhoz, mely a legkiáltóbb hiányokat pótolná.
