Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-247
228 247, országos Illés deczember 9. 1870. Ez Inditvány tehát keresztül ment és megnyugvást keltett különösen az ország bortermelő vidékein. Most, ugy látszik, mintha a pénzügyminiszter ur megsokallta volna : mit a többség akkor adni méltóztatott, és a XVII. t. ez. 2.§-nak jótékonyságát annyira akarja módositani, hogy épen azok ne vehessék hasznát, kiknek arra legnagyobb szükségök van. Mert ha azt mondjuk, valaki csak annyi lőrét készíthet, amennyi a bormustjának 10%-át teszi, akkor bizonyosan csak azok fognak lőrét késziteni, kiknek nagy mennyiségben terem boruk; a kiknek pedig arra nem nagy szükségök van, mert a bort is megtarthatják részben adómentesen; de azok, kiknek kevés boruk terem és kénytelenek azt eladni, hogy napi szükségeiket és adójokat fizethessék és hogy saját borukból különben sem részesülhetnek, azok lőrében sem fognak részesülni: mert iteze számra a lőrét késziteni nem szokás, mert ez oly kis értékű, hogy csak hordó számra készithetik, sőt a Hegyalján és vidékén, hol apró bordók vannak divatban, erre nagyobb hordókat alkalmaznak. Már pedig ha 10°/ 0-t lehet lőrére szánni, akkor legalább 10—12 hordó bornak kell teremni, hogy lőrét készíthessünk. De nemistartom lehetségesnek ama meghatározást, hogy a készítendő lőre menynyisége, mely a leszűrt bormust 10 °/ 0-a, előre bejelentendő. A lőrét ugy készítik, hogy vizet öntenek a törkölyre, de ha az ekként készített lőre netán erős volna, vagy túlságosan savanyú, akkor a szükséghez képest föleresztik vízzel; tehát, ha valaki erős lőrét készítene és később vízzel eresztené íöl, e törvényjavaslat szerint mindjárt büntetésre érdemes honpolgárrá lenne : mert azon lőrét többé nem szabad fölereszteni akármily savanyu is az, ha az ember nem akar véteni a pénzügyminiszter eme törvényjavaslata ellen. Ha még azt méltóztatott volna mondani, hogy bizonyos mennyiségű törkölyt lehet lőrének fölereszteni, azt könyebben lehetett volna keresztülvinni; de ha így elfogadtatik e törvényjavaslat, épen nem azon czélt érné el — mire miniszter ur súlyt fektet — hogy módosíttassanak t. i. azon törvéayjavaslatok, melyek az adózókra nézve vexatoriusob; hanem ellenkezőleg, ez lenne a legvesatoriusabb, a mi csak lehetséges. Én tehá.t kérem a t. házat: méltóztassék az 1868: XVII. t. ez.-ben meghatározott módon adómentesen meghagyni a szőlőmüvelők számára a lőrekészitést is. Meg van ott szabva, hogy a szükséges mennyiséget be kell jelenteni; de nem ily részletesen, mint itt perezentekben, mert hisz adózóink a pénzügyi tudományokban annyira még nem jártasak, hogy az iczéket perczentekre tudnák kiszámítani, még a vizre nézve is. Kérem módositványom elfogadását, és ennek folytán a 3. §. kihagyását. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. képviselő ház! (Halljuk!) Itt is kötelességemnek tartom számot adni az indokokról, melyek ezen törvényjavaslat előterjesztésére bírtak. Itt kénytelen vagyok bevallani, hogy épen semmi kincstári érdek sem forog fon. En felhívtam a Magyarországban működő 16 pénzügyi igazgatóságot, hogy járjanak utána, hogy minő arányban áll a készített lőre egészben és nagyban a termelt borhoz? és mondhatom hogy a 10% a valóságon alól nem száll. Én tehát nem akarom a törvény jótékonyságát visszavonni vagy alábbszállitani: de igenis akarom azt, hogy a hol a törvény intentiojával határozott és szembeszökő visszaélések történtek egyes helyeken és kivételesen, ennek jövőre eleje vétessék. Mit mond a törvény, mely a lőrét adómentesnek nyilvánítja? Mindenek előtt meghatározza, hogy mit ért a lőre alatt. Azt mondja, hogy az a törkölyre öntött vízből készített folyadék, és hogy ez adómentes. Ha tehát a lőre a törkölyre öntött vízből készíttetik, akkor az nemcsak nem erős, de gyenge minőségben sem lehet több, mint a termelt bornak 10°/ 0-je. Több csak egy föltétel alatt készíthető : ha a lőre nem a törkölyre öntött vízből készíttetik, hanem bort vizeznek. (Nem áll balfelől.) Hivatalos relatiókkal kimutathatom, hogy a gyakorlatban ugy találtatott, hogy azért nem készitnek többet, mivel nem készíthetnek. A törvénynek meg volt azon intentiója, hogy a szegény emberen segítsen, és segített is. A 69-diki törvénj'- intézkedett arról, hogy a lőrén túl is bizonyos mennyiségű bortermés adómentes legyen, tekintettel a termelő saját szüki ségleteire. A ki tehát csak iczéket termelhet: az nem szorul a lőrének adómentességére, miután annak egész bora adó-mentes és azt teszi vele, a mit akar. A jelenlegi intézkedés tehát csak a legkisebb termelőkön tul gyakorol némi hatást, ott t. i. a hol több bor termeltetik, mint adómentes. Es a törvény ott is csakis azt támadja meg, a mi túl van a saját szükségleten, mert erre 40 akón fölül is adómentes. így tehát az e mennyiségen túl termelő is használhatja a bort is, és ha tetszik neki megvizezheti azt is, a nélkül hogy azt lőrének kelljen neveznie : kérdés tehát csakis az, hogy mennyit bir meg a törköly ? Az országos tapasztalás azt mutatja, hogy a termelt bornak 10 % -ét. Miután tehát a borra nézve is meg van adva a beneficium, nagyobb termelőknél 5°/ 0re, a legkisebbeknél pedig az egészre: a tett javaslat nem egyéb, mint gondoskodás az iránt, hogy a törvény, ha törvény, meg is tartattassék, vagyis : a törvény megtartatása biztosittassék.
