Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

226 247. országos Dlés deczember 9. 1870. gyosztási adót lennének kénytelenek viselni, tehát súlyosbítás czéloztatik, még pedig indokolatlanul. Mert a ki a Bach-féle adórendszert kidolgozta, az nemcsak azért hozta a rendszerbe bele azon tételt, hogy a hol a lakosok száma a 2 ezerét meghaladja, már nagyobb legyen a fogyasztási adó, mivel 2 ezer lélekszám nagyobb adót képes elviselni, mint p. o. 1999, — hanem mivel igy vélte czélszerüen megkülönböztetni azon községeket, a melyek, mint kereskedéssel biró helyek, bizonyos tekintetben nagyobb teher elviselésére lehetnek képesek. Körülbelől ki lehetett volna ezt fejezni ugy is, hogy a mely hely hetivásárral bir, vagy a mely helyek mezővárosok, azok viseljenek nagyobb adót. De a múlt korszakban — értem a Bach-korszakot — ez ugy fejeztetett ki, hogy a mely helység két ezer leieknél nagyobb számmal bir, az többet fizet. A pénzügyminiszter ur nem ott veszi föl a dolgot, hogy az illető helységeknél ezen tekintetet vegye figyelembe a kivetésnél. Nála csupán a lélekszám a fődolog, ha nincsen is valami különös jólétben, mihelyt együvé van épülve és igy 2000 lélekszámot ér el, többet fizethet, mint ha történetesen együvé nem lenne épülve. Én ezt indokoltnak nem találom, és ellene vagyok, hogy most, midőn egyrészről minden tekintetben adóreformnak nézünk eléje: egészen ideiglenesen ilyen intézkedésnek helye lenne; sőt különösen akkor, mikor a pénzügyminiszter maga hangsulyozá, hogy sokkal jobban állunk ma pénzügyi tekintetben, mint állottunk 3 évvel ezelőtt : szükségét sem látom át ezen súlyosbításnak ; mert, ha pénzügyeink javulnak, a fedezet ezen rendeletek föntartása folytán is elég, és igy nem látom czélszerünek, sem szükségesnek, hogy a Bach által megállapított rendszer súlyosbításához segédkezet nyújtsunk, és igy ezen 2-ik §-nak kihagyását kérem. Módositványomat ajánlom a t. háznak. Jámbor Pál jegyző {olvassa .-) „Módositvány, beadja Péchy Tamás. A 480-dik számú törvényjavaslathoz ,,A második szakasz hagyassák ki." Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. képviselő ház ! Én kötelességemnek tartom számot adni azon indokokról, melyek arra birtak, hogy ezen módosítást, melyet a t. képviselő ur elejtetni kivan, javaslatba hozzam. Nem tisztán pénzügyi tekintetek azok, melyek e javaslat tételére birtak r eredménye a kincstárra nézve igen kis mértékben érezhető, akár elfogadtatik, akár elvettetik; hanem azon kívül, mit az indokolásban fölhoztam, mint a kincstár tekintetét, mint helyzetemben rám nézve mégis irányadót: kénytelen vagyok kiemelni, hogy ép magukra az adózókra nézve.— mig ezen fogyasztási adónemek az ország szükségének tekintetében még fönállnak és főn kell, hogy tartassanak,— kívánatos, hogy azok minél könnyebben kezelhetők, és minél kevésbbé vexatoriusok legyenek. Már most, ha egy helységet veszek, mely összefügg egy más helységgel, és pedig oly helységeket, melyek közül amaz az első, magasabb kategóriába tartozik, mert magában is többet, mint 2000 lelket számit, a másik alacsonyabb kategóriába tartozik, mert 2000 lelken alul van, és ezek közvetlen egymás mellé épitvék : mondja meg a t. képviselő ur, mekkora költekezést kivan a pénzügyőrség alkalmazásánál, mennyi vexaturával jár, hogy ne károsittassók meg azon fogyasztási adóbérlő, ki azon magasabb dij alatt álló községnek fogyasztási adóját bérli, vagy azon város, hogyha ezen város lakosai azon másik városból veszik szükségleteiket. Igy A. község összefügg J5.-vel;—A. magasabb dijt fizet, B. alacsonyabbat. A város kibérli a fogyasztási adót. Az A. lakosoknak eszökbe jut és JB.-ből látják el magukat a szükségletekkel: ezt jogában van megakadályozni a bérlőnek, ki azon város adóját bérli; tehát nemcsak a kincstár érdeke, de azon másik község érdeke az, hogy lakosai az ő nála alacsonyabb díjosztályban levő községből ne lássák el magukat. A könnyebb kezelhetőség tekintete, és a tagadhatlan ratio a mellett van, • a mit én hoztam javaslatba, és nem a mellett, mit a képviselő ur hozott javaslatba. Igaz, hogy ezen intézkedés a maga integritásában csakugyan átszármazott reánk a Bachrendszerből, és ha azon rendszer akkor a ratiot nem érvényesíttette, — mint képviselő ur mondotta,— mert megállt a 2000-nél, és nem ment odáig, hogy az emporiumokra alkalmazta volna: akkor nem a következetesség, nem az ok határán végletekig menés bizonyságának adása volt, hanem épen ellenkezője; mert, mi különbség van a közt, hogyha egy magistratussal bir azon község, melynek lakosai 2000 leieknél többet számlálnak, és mi különbség, ha két magistratussal bir ? Hiszen az, hogy a nagyobb embertömegülések, az élénkebb socialís tevékenység mély hatást gyakorol: csakúgy meg van a két magistratus mellett, mint az egy mellett. Abban különbség nincs, hogy Győrmegyében a Dunának egyik oldalán Győr fekszik, természetesen több, mint 2000 lakossal, a másik oldalán pedig Pataj, melynek nincs kétezer lakosa. Ennek külön hatósága van, de ugyanazon viszonyok közt él, mint amaz, époly közel találja a győri piaczot az egyik, mint a másik. Ha van ok, ezen egy okot az embereknek egy helyen való összetömegülése képezi, nem pedig az, hogy