Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-247
247. országos illés deczember 9. 1870. 223 gyarországban olyan jószágok, melyek a reájok kivetett adót be nem hozzák; azt mondja a birtokos: vegye át az állam, oda adom az államnak, mert én abból az adót nem fizethetem. Arra a válasz az volt: az állam nincsen hivatva jószágokat administrálni, az az uré, tartsa meg az nr; ha abból ki nem fizetheti, esequáljuk másutt. Már, engedelmet kérek, ha az államnak nem szabad károsulni, egyeseknek az állam kedvéért ily módon károsulni még kevésbbó szabad. (Tetszés a bal oldalon.) Mi a soeialis, a társadalmi testületeknek egyik fóczélja ? az, hogy megvédjük egymásnak jogait. Ha engem az állam kedveért mindenemből kivetkőztetnek : mit köszönök én akkor az államnak, mit a társadalmi eoexistentiának ? Ezen kiáltó és annyira kirivó helytelenségen, habár részletesen is, de mindenesetre lehetett és kellett volna segíteni. De azt látjuk, — amint azon tőrvényjavaslatok, melyek tárgyalás alatt vannak, világosan bizonyítják, — hogy a kormány azon tapasztalatokat, melyeket az adó behajtása körül szerzett : nem annyiban kivan ja érvéoyiteni, a mennyiben azok az adózókra nézve nyomasztók, hanem a mennyiben a kormánynak, vagy valamely közegeinek könnyebbségükre vannak. Segítsünk magunkon ilyen vagy olyan módon. — Itt panaszok jönnek elő e házban, és valószínűleg a minisztériumban is számtalan panasz emeltetik az adó behajtása módjára nézve; de ezekre a miniszter nem azt mondja, hogy ám orvosoljuk hát: hanem egyik vagy másik fmancxhivatalnok jelentésére, hogy itt, vagy amott kellemetlensége van, ezen már segít. De méltóztassék ezen törvényjavaslatokban, melyek előttünk vannak, csak egyet fölmutatni, mely az adózó nép terhei könnyítésére, a végrehajtás enyhítésére, vagy a költségvetés apasztására szolgál. Nincs egyetlen egy is. Azt mondja miniszter ur, hogy a kétkrajczáros végrehajtási adót azért hozza be, hogy az egyiken könnyíteni akar. Én azt mondom, hogy szabad az egyiken könnyíteni, ha lehet; de nem szabad ugy könnyíteni, hogy ez a másiknak nehezére essék. Az adónak be kell jönni egészen; ki az adót nem fizati, a törvényesség és méltányosság szerint tartozik a végrehajtási költségeket is fedezni. De hogy az, ki egész adóját megfizette, fizessen azért, ki nem fizetett, hogy ez pótolja a hiányt a kétkrajczáros adó által: ez sem a törvényességgel, sem a méltányossággal össze nem fér. Az a két krajczár, vagy igen sok, vagy igen kevés. Ha sok: nem szabad behajtani, mert a kormánynak nincs joga az adózót túlterhelni; ha kevés: nem kell vele megelégedni, mert az államnak nincs oly megszavazott adója, melyből bármi keveset elengedhetne. Be kell hajtani az adót az utolsó fillérig, de azontúl egy fillérrel sem többet, de kevesebbet sem. Itt tehát könnyítésről szó nem lehet. Ezen két krajezár, és a zálogolással és árveréssel együtt négy krajezárral számított adó roppant nagy összeget tesz. Ha főlveszszük az egyenes adók összeget, mely 51 millió s néhány 100,000 frtra rug, ennek 4%-je két milliót tesz . . . kérdem: mit akarnak e pénzzel csinálni? Látom, hogy a pénzügyminiszter ur mosolyog, (Kerkapoly Károly pénzügyminiszter közbeszól : hogy ne mosolyognélc a hét millión. Derültség.) de azt mondják, hogy annyi hátralék nem lesz. Tudnék én esetet mondani a pénzügyminiszter uraak, hogy a hátralékot mesterségesen csinálják az ő közegei. Vannak esetek — nem egy, hanem számtalan — a minap is fölemiitettem egyet az osztályban, és egyszerre négy képviselő társam jajdult föl: „Én is ugy jártam." És ez az: hogy az első bejelentésnél az adók már a késedelmi kamatokkal és a végrehajtási költségek hozzáadásával jönnek be. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ez tehát mesterséges növesztése ezen hátraléknak és a késedelmi kamatoknak. De akármi legyen is ezen késedelmi kamatoknak, akár ezen hozzáadásnak eredménye: hiszem, hogy a ház azt megvizsgálja és engedvén a miniszter ur fölhívásának, tudatlanul és igazolatlanul egy tételt sem szavaz meg; sőt megvárja a miniszter úrtól, hogy megmutassa, mennyi jött be a késedelmi kamatokból, mennyi a végrehajtási költségi kit krajczárból és hogy ez összegek hova forditattak í mennyibe kerültek az adóexekútiók tettleg, s mennyi volt a bejövetel ? s e szerint ítélhetünk : hogy több jött-e be, vagy kevesebb, és a hova fordítás helyes-e vagy helytelen ? Nem akarok hosszasan válaszolni azon beszéde végén mondott megjegyzésére, hogy azon ezer millió adósság, melyet Horn képviselőtársam fölemlített, nem három esztendő, hanem ezer vagy kilencz száz év alatt jött létre. Nem fogok e tekintetben hosszasan vitatkozni, csak azt mondom, hogy azt már Magyarországban minden ember tudja, hogy 67-ik évig Magyarországnak egyetlen fillér törvényesen elismert adóssága sem volt. (Helyeslés a szélső bal oldalún.) A 67-ik évben és azóta önök tartják a kormányt, önök tartják a törvényhozást kezükben: mert a többség önök oldalán van. Ha azóta egy ezer millió adóssága van az országnak : azt önök csinálták. (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: T. ház! Senki többé fölírva nem levén, fölteszem a kérdést:
