Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

247. országos ülés deczember 9. 1870. 221 Örököltük át ez adósságokat. És ezért óvását fejezi ki Horn ur azon állítása ellenében, mintha az államaódsság csak három év óta vállaltatott volna el. t En megvallom, hogy jeles emléke, jeles szónoklati képessége lehet a miniszter umak, bebizonyíthatja egyik nap egy óráig, hogy a lélek halhatatlan, és másnap ismét egy óráig vitatkozhatik arról, hogy a lélek nem halhatatlan : csakis ezen képességből tudnám megmagyarázni óvását. Mert, én legalább, ismerve hazánk ezredéve

s történetét, mely szerint bevándorolván, szabadon választotta a nemzet királyát, később a vegyes házakbóli királyokat, utóbb a mohácsi vész következtében, (Egy hang: Világos!) a világosi, sajnos, hogy bekövetkezett, igenis, a mohácsi vész folytán hazánkra nézve, véleményem szerint, szerencsétlenül, de hazám által választott fejedelmi ház uralkodott e hazában; de arra nem birok emlékezni, hogy 48 előtt, midőn pedig nem tisztán az osztrák dynastia uralkodott e hazában, más dynastia alatt, Magyarországnak hozzájárulása nélkül, adósság történhetett volna. En emlékezem reá, hogy 1848-ban, még azon férfiak közül, kik 1860. évben jónak látták, oportunitási tekintetekből, egy bizonyos nagy mérvű adósságot elfogadni, vagy ahoz járulni; soha egynek sem jutott eszébe az, hogy Magyarország ezredéves állami adósságának merészelték volna nyilvánítani azon összegeket, melyek éppen hazánk önállása ellenében vetettek föl az osztrák ház többi tartományainak érdekében, az osztrák háznak, megengedem, bérenczei és miniszterei által, {Igaz! bal felől.) Akkor tehát, midőn a jobb oldal részéről, sőt a kormány egyik tagja által ezredéves államadóssággá kereszteltetik azon adósság, melynek nagy része hazánk lenyiigzésére lett fordítva : ez ellen ünnepélyes óvásomat nyilvánítom önmagam és barátaim részéről. (Zajos helyeslés a szélső balon és balközépen.) Miután pedig adótörvényekről is van szó, én azon alapon, melyen eddigelé állottam, a 48-as alapon a 67ben elfogadott alap ellenében, semminemű adótörvény megajánlásához nem járulok. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Simonyi Ernő : Tisztelt ház! (Halljuk.') Csak néhány észrevételt akarok tenni a pénzügyminiszter ur előadására. Beszéde kezdetén mindjárt azt monda a pénzügyminiszter ur, hogy az egész szörnyűség, a mit ő itt lát: egy szörnyű confusio. Ez, megvallom, beszédének majdnem egyetlen kifejezése, melyben én vele tökéletesen egyetértek. Igenis, egy szörnyű confusióban élünk és ezen confusio bennünket okvetlenül veszedelembe fog vinni, ha abból minél hamarább kimenekülni nem igyekszünk. Azt monda a miniszter ur, hogy mi itt nem fedezetről beszélünk előbb, mint a szükségletekről ; hanem beszélünk adótörvényekről, és hogy az adótörvényeket egyetlen egy országban sem tartják azonosaknak a budget-tárgyalással. De mi tehát az az adótörvény ? Mire való az az adótörvény, ha nem a szükségeseknek fölismert költségek fedezésére? Hiszen ha nem volnának szükségeseknek elismerve azon költségek, akkor nem volna szükség a fedezetre, nem volna szükség adóra, nem volna szükség adótörvényekre. Ha tehát mi azt mondjuk, hogy szükségesnek tartjuk azt, hogy a czukorgyártás ily módon megadóztattassék: azt nem azért teszszük, hogy csupán mulatságból a czukorgyártókat büntessük, és azokra bírságot rójunk; hanem azért teszszük, Ifiért azon nézetben vagyunk, hogy azon nyereségből, mely a gyártás után reájok háramlik: adnak valamit az állam nélkülözhetlen költségeinek fedezésére. Az adótörvények tehát nem egyéb, mint a budgettárgyalásoknak fedezeti része. Azt monda továbbá a miniszter ur, hogy ő appellál magához a képviselő házhoz, hogy a képviselő ház, Horn képviselő ur abbeli állítását, miszerint minden fölvilágositás nélkül megszavazunk egypár százmilliót, vissza fogja utasítani. En részemről igen szívesen hozzá járulok ezen fölszóllitáskoz, és részemről megígérem, hogy egyetlen egy krajczárt sem fogok megszavazni: ha nem nyerek kellő fölvilágosítást. Remélem, hogy e részben az egész ház a miniszter ur föl hívását és saját legkiválóbb kötelességeinek egyikét teljesíteni fogja. — Hanem ha azzal azt akarta mondani a miniszter ur, hogy itt soha fölvilágositás nélkül semmi meg nem szavaztatott, akkor igen rövid emlékező tehetsége van. Nem szólok egyébről, mint arról, hogy egy-két évig egymás után a budget minden tárgyalás nélkül lett elfogadva; elfogadtatott valami 100 és néhány ivnyi terjedelmű rendszabályzat, melyet e háznak egyetlen egy tagja sem látott. Ezen rendszabályok, sok unszolás után, végre kiosztattak a képviselők közt ; természetesen hónapok múlva, miután törvénynyé lettek. Sőt ezeknek egyik füzete még ma sincs kezeink közt, holott az már három év előtt szavaztatott meg. Tehát ha azt akarja mondani miniszter ur, hogy itt kellő fölvilágositás, kellő tájékozás nélkül nem szárazunk meg semmit, erre én azt felelem, hogy igen is megszavazott a ház összegeket anélkül, hogy tudta volna: mennyi? Megszavazott 100 és 100 milliókat, anélkül, hogy