Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-247
218 247 országos ülés deozember 9- 1870. sodva: azt hiszem, talán jogunk volna — kötelességünk volna, meg nem szavazni ezen adótörvényeket. Talán egyes tételeket visszautasítunk, de átalában nem fogjuk tenni: meg fogjuk szavazni az adótörvényeket, mivel a kormánygépezetet nem akarjuk megakasztani. De lesz alkalmunk, — főkép ha a kiadásokról lesz szó, ha szó lesz arról, ki rendelkezik, és miképen ezen adójövedelemmel, — lesz alkalmunk a mondottakról hosszasan és erélyesebben szólani! .Helyeslés bal felől;) de addig is óvást kell tennünk ezen rendszer ellen, a mely nemcsak az ország érdekeivel, hanem az alkotmányosság lényegével is homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Előttem szólott t. képviselő ur beszéde folyamában kétszer is óvását fejezte ki a követett eljárás ellen, a fönálló rendszer ellen. Én nem tehetem, hogy ily óvás kifejezéseket hallva, egyszerű hallgatással vegyem a mondottakat, annyival kevésbbé, mert azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy határozottan tagadhatom mindazon tényeket, melyek őt az óvás kifejezésére bírták. (Halljuk! A t. képviselő ur azzal kezdte, hogy vázolta azon dolgokat, melyek itt történnek. Azt monda, hogy más országban nagy ünnepélyességgel fognak azon munkához, mely nálunk ma veszi kezdetét : a budget tárgyalásához. Ennek ellenében nálunk, — ugy mondja a t. képviselő ur, — ugyszólva becsempésztetnek az adótörvények : ni a egy három sorból álló törvény adatik be, melyhez azon kérés csatoltatik, hogy hatálya hosszabbittassék meg; holnap a második, holnapután megint a harmadik és igy tovább. Engedelmet kérek : először is, nekem legalább, tagadnom kell, hogy az adótörvényeknek tárgyalása a budget tárgyalással egyértelmű. Igen jól lehet valamely adótörvényt tárgyalni a már megállapított budget után is és én kétlem, hogy ha én azon helyzetben lennék, hogy egy adótörvényt, pl. a jövő februárban előterjesztessek, s ha a bélyeg és illetékek meghosszabbításáról szóló tőrvényjavaslatot jövő februárban beterjesztenék—föltéve, ha a háznak ideje megengedné —kétlem, mondom, hogy annak tárgyalását a megállapított budget után is meg ne lehetne ejteni. Az adótörvények tárgyalását sehol a világon, semmiféle alkotmány és semmiféle parlamentalismus mellett, a budget tárgyalásával egyértelműnek nem veszik. Ez alaptóvedése a t. képviselő urnák, mi őt arra birta, hogy mint szörnyű dolgot tüntesse föl azt, hogy mi itt előbb a bevételekről s csak azután a kiadásokról beszélünk, a mi szerinte, helyén van a magán, de helyén kívül van az államgazdálkodásnál. Én pedig megjegyzem, hogy ez nálunk nem történik igy: mert mi most az adótörvényekről beszélünk és nem beszélünk sem a bevételekről, sem a kiadásokról . Majd ha a pénzügyi törvény a képviselőház elé terjesztetik: akkor igenis helyén lesz előbb megállapítani a kiadásokat, ós ahhoz mérten megállapítani az azokra szükséges fedezetet, a bevételt. Ez az egész szörnyűség, mely ellen a: t. képviselő ur óvást tenni méltóztatott. Ha ez szörnyűség, ugy az egy szörnyű confusio a t. képviselő részéről, semmi egyéb. (Joíb felől élénk helyeslés. Bal felől nyugtalanság.) A mi azon vádat illeti, hogy ma becsempésztetik: egy kis háromsoros törvény, holnap egy másik, és azután egy harmadik, — és végre az országgyűlés azon veszi magát észre, hogy nem is tudva, mit csinál, egypár 100 milliót meg talál szavazni; ezt ugy hiszem, a képviselőház fogja visszautasítani, s azért én ezt nem is utasítom vissza, és csak azt jegyzem meg, hogy én meghosszabittatni kértem mindazon adótörvények hatályát, melyek hatálya ezen év végével lejár, s hogy az azokra vonatkozó szövegezést két izben terjesztettem a ház elé: egyszer, — hogy rövid legyek, — az indirekt adókra, az illetékekre, s — a dohány kivételével — az egyedáraságokra; másszor a direkt- adókra s a dohányegyedáruságra vonatkozókat. Tehát épen nem darabonkint becsempészve, ma egyet, holnap a másikat, és ugy tovább. Ez nem becsempészés: ez az egész rendszert alkotó törvényeknek egyszeri bejentése mellett két izben benyújtása. A vonatkozó javaslatok ma, egytől egyig mind a képviselőház előtt fekszenek, egy részben már itteni tárgyalásra éretten, más részben az elotárgyalás alatt. A „becsempészés" szó ellen tehát énnekem kell óvást tennem. (Élénk helyeslés jobb felől.) A t. képviselő ur vádképen fölhozza azt is, hogy a ház tagjai nem ismerik az eredményeket, nem ismerik ezen törvények horderejét, nem azt, vajon mennyit jövedelmeznek azok : és igy nem is tudnak Ítéletet mondani. Erre csak azt jegyzem meg: hogy mindezt a zárszámadásokból szokás megtudni. A mi e részben a kormány kötelessége volt, teljesíttetett. Az 1868, és 1869-dik evi zárszámadások a ház elé terjesztettek; az 1870-kit pedig, ugy gondolom, nem kívánja még a t. képviselő ur. A t. képv. ur, ki olyannyira jártas külföldi országok alkotmányos szokásaiban, törvényeiben és eljárásaiban, meg fogja nekem ergedni, hogy nem lehet egyetlen országot is megnevezni, melyben rövidebb idő alatt terjesztetnének be a zárszámadások, mint épen Magyarországon. Ha tud is a t. képviselő ur oly országot mondani, melyben az előóv zárszámadása már az arra közvetlenül következő évben beterjesztetik; de olyat,
