Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

24? országos Ölés deezember S. 1870. 217 nek, a visszanyert önállóságnak, és elviselte vol­na. — Nem történt. Miért ? Ezt most kutatni nem akarom; de ez mindenesetre nem lehet mentő ok arra, hogy örökre halasztassék a gyö­keres reform. Megfogható lenne még ezen örö­kös halasztás, ha a mostani helyzet semmi ne­hézséget nem nyújtana a kormánynak és főkép a pénzügyminiszternek. De azt gondolom, hogy a pénzügyminiszter maga el fogja ismerni, hogy a mostani adórendszer nagy nehézséggel jár. Az első, csak egy, de nagyon jelentékeny jelét idézem, s ez a szörnyű hátralék, mely min­den évben fönmarad. — Emlékezni fognak t. kéj)viselő társaim arra, hogy az 1868-ki zárszá­madásban a hátralék nem volt kevesebb 86 mil­liónál. Mennyi a hátralék az 1869-ki zárszáma­dásban, nem mondhatom, mert sajnálatomra, a zárszámadás ebbeli füzeteit mindeddig meg nem kaptam. — Mi lesz az idén, nem tudom; de azt tudom minden bizonynyal, hogy a jövő évre az igen t. miniszter ur nagy hátralékra számit, — mert késedelmi kamatokat 820,000 írttal irt elő­irányzatába. Ahol 820,000 frtnyi késedelmi kamat­nak kell bejönni, ott bizonyára nagy hátralék van. De a kormány maga is elismeri a mostani adórendszer roszaságát; elismeri az által is, hogy majdnem minden törvényjavaslatban, mely elénk terjesztetik, valamely kis változás kívántatik. Már ez is elég jele annak, hogy a mostani adó­rendszer, a mostani törvények nem jók, és még is azt kívánják tőlünk, hogy ezen adókat, ugy szólván titokban, napról napra, minden systema, minden rend nélkül szavazzuk meg. Megfoghat­nám ezt még akkor, ha a kormány, ugy szólván, alkut ajánlana az országgyűlésnek, ha a kor­mány azt mondaná a háznak : „ méltóztassék a fönálló adókat egy halmazban, egyszerre meg­szavazni, meghosszabbítani a jövő év végéig s a ház mentve lesz minden gondtól; mert magamra vállalom, hogy ezen adójövedelemből minden költséget fedezni fogok. Mondom, megfoghatnám az ily alkut, ha volna országgyűlés, mely az ő kényelmességét eléje tenné a kötelesség érzetnek, s a haza iránti tartozásának; azonban ez nem áll, ily országgyűlés' nincs. De végre milyen lenne helyzetünk, ha meg­szavaznék a 15.000,000 rendes bevételeket? lesz-e ez által fedezve az ország összes kiadása? fájdalom : egyátalában nem. Ugyanis, a múlt évben a kiadás már elérte a kétszáz milliót; az idén mindenesetre 20 vagy 30 millióval túl fogja azt haladni, ha a delegatio megszavazza — a mit fájdalom, várni lehet tőle — a hatvan milliónyi rendkívüli hi­telt; tehát ha megszavazunk is minden adót, mégis nagy deficit vár reánk. És miképen szán­dékozik a kormány e deficitet fedezni? KÉPV. H. NAPLÓ 1834 XI­Ha volna adórendszerünk s ezen rendszer az összes adónak rendszere, egyszerre kerülne az or­szággyűlés elé, akkor ezen adókat lehetne meg­változtatni, leszállítani vagy fölemelni. De ez egyátalán nem áll hatalmunkban; sőt még akkor sem lehetne a mostani adórendszerből többet ki­vonni, hogy ha a kormány minden adótörvényt egyszerre hozna is be. A mostani adórendszer annyira túlterheli a népet,hogy gyökeres változtatás nélkül semmiképen sem lehet az adót a néptől kicsi­karni. Mi lesz tehát az eredmény ? az; hogy adósságot fogunk csinálni. Most három éve, hogy önálló kormányunk létezik, és van már 31 milliónyi terhünk, me­lyet minden évben Bécsbe küldünk a közös adós­ság födözésére; van egy 60 milliónyi vasúti köl­csönünk ; van egy 24 milliónyi városi kölcsön, és egy most újra kötendő kölcsön isten tudja me­nyire fog menni, — valószínűleg igen sokra. És mindezeken kivül van még egy igen terhes adós­ságunk : a vasúti társaságoknak megadott kamat­biztositás, mely már a jövő évben, a közlekedé­si miniszter ur saját állítása szerint, 5 millióra fog menni, és két-három év múlva talán 15 mil­lióra is fog menni; ezt szintén minden országban adósságnak nézik. Túlzás nélkül lehet tehát mondani, hogy, ha a kamat kiadás már legalább 50 millióra megy évenkint: az 5% kamatozás mellett, egy ezer millióra menő adóssági tőkét képvisel. Hogy egy ország, a melynek 3 év alatt nemcsak rendkívüli — háború és ilyféle — kiadásai nem voltak, de melynek azon szerencse jutott, hogy az első 2 év rendkívüli kedvező volt minden te­kintetben; hogy ily ország 3 év múlva már 1000 milliónyi adóssággal legyen terhelve: az minden esetre szörnyű sok és nem hiszem, hogy péklát lehetne idézni Európában, hogy egy ország ily gyorsan haladjon az adósságcsinálásban. T. ház ! Még sok mondani valóm volna, de a ház türelmét nem akarom kifárasztani. (Halljuk!)Egyéh­iránt a legközelebbi napokban és hetekben többször lesz alkalmunk e tárgyra visszatérni. A mon­dottak resuméját csak ezekben szedem össze. Ha tekintjük, hogy bevételeket, adót, szavaz­nunk kell, mielőtt még tudnók, hogy mire fog fordíttatni az adó jövedelme, minthogy a kiadási budget még nincs itt; ha hozzáteszszük,hogy hi­ányában vagyunk minden adatnak, a melyek ezen adó eredményéről és értékéről fölvilágosít­hatnának bennünket; ha megfontoljuk még, hogy ezen adórendszernek végét, ugy szólván, nem is lehet látni, minthogy több adónak reformja a bécsi kormánytól és nem tőlünk függ; ha tekin­tetbe veszszükazon rendszert, a mely az országot oda vitte, hogy minden háború nélkül és ked­vező körü'mények daczára, szörnyen el van adó­28

Next

/
Thumbnails
Contents