Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

216 247. országos Ulti deczember 9. 1870. ügyminiszter ur ujabban majdnem minden törvényjavaslatnál megígéri, hogy nemsokára meg lesz a reform. Nagyon kívánatos lenne, hogy meg legyen; de meg kell vallanom, hogy, noha erős abbeli óhajtásom: nagyon gyeugea reménységem e tekintetben. Példát idézek: miért nem lehet remélni. Az itten tárgyalás alatt levő törvényjavaslatok elseje a czukor-adóról szól. Mindenki tudja az országban, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság érdekében nagyon szükséges volna a czukoradó megváltoztatása. Nem akarom ez alkalommal a czukor megadóztatásának kérdését hosszabban tárgyalni, csak egy idézetre fogok szorítkozni, melynek tekintélyét bizonynyal nem fogja kétségbe vonni a jobb oldal. Az idézet igy hangzik: „Hogy a czukorgyártás Magyarországban oly mérvben mindeddig el nem terjedett, mint ezt a földmivelés és a kincstár érdekében kívánnunk kell, ez bizonyára a jelenben fönálló adózási rendszernek is tulaj donitható, miután ha- j zánk dúsabb talajú földei sok helyen oly anya- i gokat tartalmaznak, melyeknél fogva czukordús répa előállítására kevésbé alkalmasak és nem a répa czukortartalmára van vetve az adó, hazai gyáraink sok helyen sikerrel alig képesek versenyezni a birodalom másik felében kedvező körülmények közt működő gyárakkal." Ez idézetet nagyon t. Lónyay ur beszédébőlvettem, melylyel ő multóvapril 18-ikán a czukor-enquettet megnyitotta. Ennek megfelelőleg a czukor-enquette egész sorozatát adja elő azon reformoknak, melyeket a czukor megadóztatásában keresztül kellene vinni. És honnan van az, hogy mig a czukor-enquette már múlt év decz. 28-ikán bevégezte jelentését: még ma sem nyújtatott be törvényjavaslat, mely a czukoradó reformját keresztül vinné ? Honnan van ez ? A pénzügyminiszter ur megmondja indokolásában. Ez onnan van, mert a 67-iki XYI. tczikk 11. §-ának értelmében, Magyarországban a czukoradót nem lehet megváltoztatni a bécsi kormány beleegyezése nélkül s az illető megállapodások eddig keresztül nem vitettek és czélhoz nem vezettek. t Es minthogy a mint Lónyai beszédéből kimutattam, épen a mostani adórendszer, mely a birodalom mindkét részére kiterjed, épen ez adórendszer oka annak, hogy Magyarország gyárai nem versenyezhetnek a cislajtáni gyárakkal: nem nagyon hihető, hogy az ottani kormány és iparosok beleegyezzenek ez adóreform keresztülvitelébe, és akkor a czukoradó reformjával várhatunk az 1876-ik év végéig. Hozzá teszem, hogy ugyancsak ezen törvény kiterjed a sóra, dohányra és máa czikkekre. Mindezekre nézve be kell vámunk a lajthántúli kormány beleegyezését. És mégis független országnak mondatik Magyarország ! És mi mégis azt hiszszük, hogy, legalább belügyeinkben, az adók irányában függetlenek vagyunk! Függetlenek vagyunk, — de kötéllel tartanak vissza bennünket. Valamivel jobban állunk más adótörvényekkel szemben. Ezeket reformálhatjuk, a mikor akarjuk, itt szabadabban mozoghatunk. Van-e remény arra, hogy e reformokra nézve a törvényjavaslatok mielőbb beterjesztessenek, és legalább még a mostani országgyűlés folyama alatt keresztül vitessenek ? Én hinni nem merem, ha megemlékezem azon 64 törvényjavaslatra, melyek a mostani ülésszak megnyitásakor különös figyelmünkbe ajánltattak, és melyekhez azóta járult még kéthárom tuczat törvényjavaslat. De, hogy egész őszinteséggel beszéljek: alig merem óhajtani, hogy áz adóreform nemsokára keresztülvitessék, ha ezen adóreformot azon előjelek után kell megítélni, melyek már most is léteznek, és annak legalább átalános jellegét sejteni engedik. így például, minden törvényjavaslatban, melyet a nagyon t. pénzügyminiszter ur a ház elé terjesztett, szó van arról, hogy változás fog történni ezen ós azon adónemben; de egyetlen egyszer sem találtam azon gondolatot, hogy talán ezen adót meg fogja szüntetni, vagy hogy gyökeres reform lesz foltozás helyett. Ugy látszik, hogy a kormány minden most létező adókat fön akar tartani, még a dohányegyedáruságot is, mely oly károsan hat mind az iparra, mind a mezőgazdaságra; még a husadót is, mely mindenesetre antidemocraticus és igazságtalan, mert a nép egyik legszükségesebb élelmezési czikkét drágítja; még a lotteriát is, mely erkölcsileg épugy kárhoztatni való, mint nemzetgazdászati tekintetből. Tehát, ugy látszik, a kormány csak foltozgatni akar; de valóban átalános adóreformot semmikép nem akar keresztülvinni. Ha csak ezt akarja: akkor talán jobb volna, jobb időt bevárni, a mikor átalános és gyökeres adóreformot lehetend keresztülvinni. T. ház! előre tudom, hogy a miniszter ur azt fogja mondani: a vállalat nagyon nehéz, és nem lehet azt egy-két óv alatt keresztül vinni. A vállalat nehézségét semmikép sem tagadom, nem is lehet tagadni; azt is elismerem, hogy két-három évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna az adóreformnak keresztülvitele. Akkor a nép minden gyökeres reformnak elkerülhetlen nehézségét, mint természetes következméI nyét vette volna a megváltozott körülmények-