Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

212 247. országos ülés deczember 9. 1870. méltóztatott. A nagyon t. államtitkár azt állítja, hogy, ha a bizottságok, melyekre a törvény bizta az ujonezok vizsgálását, ha ezen bizottságok kimondták fölmentését valamely ujoneznak, az nem végleges, a mig a miniszter ur jóvá nem hagyta. Bn ebből egy szót sem találok a törvényben ; sőt tovább megyek. A t. államtitkár ur a véderőről szóló törvényben a fölülvizsgáló bizottságok létezését vagy megmentését találta. Ez semmikép nem áll. Azt hiszem, ha valamely törvény világos és minden részletet kimond : akkor csak azt lehet benne keresni, a mi benne van. A véderőről szóló törvényben csak egyetlen egy czikk van, mely a fölülvizsgáló bizottságról szól, és ez a 34-dik szakasz. — Engedjék meg, hogy fölolvassam ezt a szakaszt, mert nagyon fontos, és ez azt fogja mutatni önöknek, hogy a t. államtitkár ur nem jól idézte a törvényt, a melyre hivatkozott. E törvényczikkben ez áll: ,,A beállásra kötelezettek közül azok, a kiknek fölvétele a hadseregbe (hadi tengerészetbe) vagy honvédségbe katonai, illetőleg honvédségi részről megtagadtatik, a bizottság polgári tagjainak kívánatára, elhatározás végett, vegyes fölülvizsgáló bizottság elé állíttathatnak.* Ez az ujonezok kérelmére történik, ha elutasittatnak ez utón, van joguk azt kívánni, hogy vegyes bizottságok elé állíttassanak, de sehol sincs e szakaszben szó, vagy emlités arról, hogy a kormánynak jogában állna fölülvizsgáló bizottágokat kiküldeni. (Mozgás.) T. ház! Megmondtam, hogy elismerem a visszaéléseket, és ezeknek súlyos voltát; megmondtam, hogy ha a kormány azt találja, hogy a törvény rósz, vagy a végrehajtásra elégtelen, javaslatot hozhat a törvényhozás elé. (Zaj. Elnök csenget.) Bevárom mig egy kis csend lesz. . . Ha rósz, akkor két ut van előtte, nézetem szerint, tertium non datur; mert semmiképen meg nem engedhető a kormánynak, hogy kénye-kedve szerint eorrigálja törvénynek vélt, vagy igazi hibáját. Még egy pontra kell figyelmeztetnem. Az igen t. államtitkár ur azt mondotta, hogy semmi jogsértés nem létezett. Én azon ezrek és ezrekről akarok szólni, kik bona fi de jöttek a vizsgáló bizottság elé, és kik bona fide fölmentettek ; (Zaj : Halljuk! Elnök csönget.) ennek következtében üzletet alapítottak, házasságra léptek, szerződéseket kötöttek, és most, egy év múlva, előjön a fölülvizsgáló bizottság, fölhívja őket és besorozza. (Zaj: Halljuk ! Elnök csönget.) Ezeknek sorsa sokkal kedvezőtlenebb a besorozottakénál, kiknek legalább nincs családjok, nincs üzletők, mely elvész. A tisztelt államtitkár ur maga kimutatta hogy sok ily eset van; mert azt mondotta, hogy a fölülvizsgáló bizottság csak felét találta hiányosnak, másik felét bona fide fölmentette, és még is a kormány uj alkalmatlanságot okoz nekik is. (Zaj). T. ház! azt látom, hogy a dolgot talán nem látják elég fontosnak, és engem kihallgatni nincs nagy kedvük, azért rövid szóval bevégzem észrevételeimet. (Halljuk.) Nehéz időket élünk, t. ház! mert úgyszólván minden nemzet, minden állam létele szüntelen koczkáztatva van. Ezen életveszély ellen, nézetem szerint, csak két óvszer van: egyik az alkotmányosság és törvényesség iránti tisztelet és szeretet megszilárdítása; másik a nemzeti véderő fejlesztése és megkedveltetése. Ha ez áll: akkor ne engedjük meg, hogy a már úgyis igen nehéz katonai kötelezettség önkényes intézkedések által még súlyosabbá tétessék és népszerűtlenné váljék ; ne engedjük meg, hogy fölülről jövő példák által a törvényesség iránti tisztelet megingattassék. A mondottak Következtében, t. ház! [Zaj: Halljuk!) az igen t. államtitkár ur által adott feleletet kielégítőnek semmikép nem találhatom, és föntartom magamnak, ha a t. ház tárgyalás alá veszi a feleletet, [Fölkiáltások jobb felől: nem vessz !) a dologhoz akkor szólni; avagy ha a t. ház csak tudomásul veszi, (Fölkiáltások jobb felől : Csak!) a legközelebbi alkalommal az elmondottak értelmében határozati javaslatot beterjeszteni. (Zaj.) Szüllő Géza: T. ház! A honvédelmi minisztériumhoz intézett interpellatiómra az igen t. államtitkár ur által adott felelettel meg vagyok elégedve. (Zaj a bal oldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a miniszter feleletét vagy nem? (Tudomásul! Nem!) kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik a napirenden levő tárgy. Azon rendben fog. . . . (Móricz P.föláll. Halljuk az elnököt.) Móricz Pál: Kérem alássan,jelentettem, hogy egy határozati javaslatot akarok beadni. Elnök; Méltóztassék. Móricz Pál: T. képviselő ház! Ezelőtt egy évvel, mikor a volt pénzügyminiszter ur a dohány-jövedék további föntartása iránti törvényjavaslatát a t. házhoz beterjesztette, a következő indokolással terjesztette azt be: „A képviselőháznak 1868-ik évi június 27-én tartott országosülésében hozott határozata folytán, köteles a pénzügyminiszter, szakértők meghalgatásával, szorosan megtartván az 1867: XVI. t. ez. rendeletét, javaslatot terjeszteni elő az iránt : mikép és mikor lehetne a dohányegyedáruságot az állam