Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-242

190 242. országos ülés november 24. 1670. csak maga, hanem a szomszéd községek érdekében is fekszik. Kérem a 25-ös bizottsághoz utasíttatni, hogy még e héten tárgyalhassa. Elnök: Oda fog utasíttatni. Nyáry Pál: Van szerencsém benyújtani Pest-, Pilis- és Soltmegyék központi közigazgatási írnokainak kérvényét, melyben a folyó 1870. évre drágasági pótlék megszavazása, nemkülönben a múlt 1869. évi szeptember, október, november és deczember hónapokban fizetésükből levont 8 százaléknak a megyei házi főpénztár általi visszatérítése és jövőre fizetésüknek a kir. curia-beli írnokok fizetésével ugyanazonossá emeltetéseért esedeznek. Elnök: A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Binder Lajos: T. ház! Van szerencsém egy kérvényt beterjeszteni Mártonfalva lakosai részéről, melyben az iránt esedeznek, hogy a nevezett község a törvényszékek rendezése alkalmával Medgyes törvényszékéhez csatoltassék. Kérem a huszonötös bizottsághoz utasíttatni. Elnök: A huszonötös bizottsághoz utasittatik. Áttérünk a napirendre, melynek folytán Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. Irányi Dániel: T. képviselő ház! (Halljuk !) Nem saját érdememnél, hanem a házszabályoknál fogva jutott nekem azon szerencse. hogy nemcsak saját közvetlen politikai elvtársaimnak, hanem t. szomszédaimnak is (a balközépre mutatva) szószólója "egyek ezúttal, azon megtámadások ellen, melyek tegnap a túlsó oldalról nemcsak az ellenzék által elfoglalt állás, hanem az ellenzék összes működései és törekvései ellen intéztettek. Ha ezen föladat nehézségeitől máskor talán visszariadtam volna is, ezt ezúttal nem tartom oly félelmesnek, mert az ügy, melyet védelmezni fogok, tiszta, világos és dönthefetlen. Mindaddig, t. ház, mig Deák Ferencz t. képviselő ur a tegnapi napon tartott ülés alkalmával nem nyilatkozott, el voltam tökélve, nem élni a házszabályok által adott ioggal, mint indítványozó , azt gondolván, hogy mindazon érvek, melyek ezen oldalról előadattak, a túloldalról czáfolatlanok maradtak; de a t. képviselő ur oly dolgokat mondott, s a tekintély, melyben pártjánál részesül, oly nagy, hogy kénytelennek éreztem magamat fölhagyni szándékommal, és élni a házszabályokadta joggal. A t. képviselő ur, hogy a kormány eljárását igazolja, az 1867: XII. törvónyczikkre hivatkozott. Szerinte a kormány helyesen járt el; mert azon kérdésnek megítélése: vajon volt-e itt helye a költekezésnek, vajon a kormány helyesen cselekedett-e, hogy a budgetben meg nem szavazott költséget tett ? mindenekelőtt a delegatiókat illeti; már pedig a kormány a delegatiókat annál inkább nem hívhatta össze, mert Lajtántul nemcsak delegatio, de Reiehsrath sem létezett. A t. képviselő ur véleménye szerint, csak miután a delegatiók helybenhagyták a közös minisztérium előterjesztését, leendett az illető országgyűléseknek joguk, ha kölcsönről van a szó, a kölcsönt megszavazni; különben pedig a költségeket a maguk költségvetésébe egyszerűen befogadni. A kormánypártnak feje kétség kivűl igen illetékes magyarázója azon törvénynek, a melyet főleg maga szerkeztett, a kiről elmondhatják : „et cujus pars magna fűit" ; mindamellett meg fogja nekem engedni, ha az ő magyarázatát ez alkalommal nem tartom helyesnek s az ő útmutatását nem követem. Én ellenkezőleg azt gondolom, hogy nem delegatiók voltak e részben illetékesek és hogy nem a delegatiók lettek volna először megkérdezendők, hanem az országgyűlés, és e részben világosan szól az 1867: XII. t. ez. 56. és 57. §-sa, mely előbbi igy hangzik : „jövendőre nézve pedig közös lesz a hitelügy oly esetekben, midőn mind Magyarország, mind ő felségének többi országai, a fönforgó körülmények között saját érdekűkben czélszerünek látandják valamely uj kölcsönt együtt és közösen venni föl, ily kölcsönöknél mindaz, a mi a szerződés megkötésére s a fölvett pénznek miként használására s visszafizetésére vonatkozik, közösen fog elintéztetni. De annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vétessék-e föl, Magyarországra nézve minden egyes esetnél a magyar országgyűlést illeti." E szerint tehát a delegatiókra csak azután vár teendő, miután az országgyűlés a kölcsönt már megszavazta. A delegatiókhoz az tartozik, hogy megvizsgálják: miként köttessék meg a szerződés és miként használtassák föl a megszavazott pénz. A kölcsönnek megszavazása azonban az országgyűlést illeti, és pedig mielőtt a delegatiókhoz az iránt fordult volna a kormány, hogy a megszavazott kölcsön miként használtassák föl. Ez egyébiránt a dolog természetében is fekszik, és ezen, különben igen világos szerkezetet megerősítik a 40. és 41-iki §§. is: mert ezekben csak az áll, hogy a delegatiók a közös költségeket előre megállapítják, a közös miniszterek az országgyűléseknek ezeket bejelentik ; de nem hatalmaztatnak föl a delegatiók oly rendkivüli költségek megállapítására, melyek csak kölcsön által volnának fedezhetők. Véleményem szerint ez, és nem más a 40 és 41-ik §§. értelme, annyival is inkább, mert itt az országgyűlésnek czak azon joga marad főn, hogy nem tekintve, nem bírálva a megál-