Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos Blés november 23. 1370. 187 másra, mint hogy törvénytelen cselekedeteit a.mi­nisztereknek törvényesítse. (Helyeslés a szélső bál oldalon. Zaj a jobb oldalon.) Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur képviselői hivatásának megfe­lelt volna, midőn igy nyilatkozott; mert nem hiszem, hogy küldői azért küldték volna föl, hogy a miniszterek törvénytelen cselekedeteit mint delegátus törvényesítse; hanem küldték azért, hogy mint képviselő ellenőrizze a kormány minden törvénytelen cselekedetét. Andrásy miniszterelnök ur (Nagy derültség) hasznot lát a hazára nézve abban, ha a jelen kérdésben kisebbségben marad a kormány, és a pénzügyminiszter, vagy az összes minisztérium bizalmatlansági szavazatot kap. Miután föl kell tennem Andrásy miniszterelnök úrról azt, hogy a hazáért mindent tesz, mindent elkövet, a mi rá nézve jó és üdvös, reménylem, hogy ezen kér­désben velem fog szavazni. (Derültség a jobb ol­dalon. Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sem levén följe­gyezve, a szabályok 126. §. értelmében kijelen­tem, hogy a vitatkozás be van zárva; és a szó egyedül az indítványozó urakat és esetleg a ház­szabályok 127. §. értelmében a minisztereket illeti, ha azzal élni akarnak. (Föíkiáltások bal felől: Holnap! Jobb felől: Ma!) Zsedényi Ede: T. ház! Néhány tagtár­sam részéről azon állás iránt, melyet tett indítványom irányában elfoglalok, kételyek nyi­latkoznak : kénytelen vagyok e tekintetben kije­lenteni, hogy sem szokásom, sem szándékom ak­kor, mikor indítványomat vissza akarom vonni, valami kibúvó ajtócskát keresni. Mind mikor az indítványt tettem, mind mikor a pénzügyminisz­ter ur válaszára feleltem, egyenesen kimondot­tam, hogy ezen indítványom nem a magyar mi­nisztérium eljárása ellen, hanem a közös pénz­ügyminiszter beavatkozása ellen van intézve, és midőn ezen oldal egyik tagja részéről indítvány tétetett, mely most a tanácskozás tárgyát képezi, azt ugy értelmeztem, hogy tulaj donképen a kö­zös pénzügyminiszter csak mint a magyar pénz­ügyminiszternek ágense, vagy, mint a bal oldalon mondatott: sensálja működött, ós ennek nyomán azt mondottam, hogy : ha pénzügyminiszterünk oda nyilatkozik, miszerint a közös pénzügymi­niszter, mint megbízottja, az általa jóváhagyott föltételek alatt, saját miniszterünk felelősségére kötötte a kérdéses előlőgezési szerződést, és a fölvett pénzeket csakis a magyar pénzügyminisz­ter által kijelölt czélokra fordította, és igy semmi­nemű közös adósság, vagy közös teher nem lé­tezik, akkor az ón indítványomnak tárgya létezni tulajdonkép megszűnt. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem mondottam, szavaimnak pedig mindig ura vagyok. Igaz ! a miniszter ur azt mondotta, hogy az ő megbízásából köttetett a szerződés, de aztán egyenesen nem mondotta ki, hogy a közös pénz­ügyminiszter csakis mint az ő ágense, vagy — a mint itten az ülésben mások által mondatott: — mint sensálja működött: (Derültség bal felől) én pedig épen azon minőség iránt akartam bizonyossá­got szerezni, melyben a közös pénzügyminiszter avatkozott az előlegezési szerződés kötésébe. És miután ezen minőség megnyugtatólag kiderítve nincsen, én indítványomat, mely a közös pénz­ügyminiszter beavatkozása ellen van intézve, vissza nem vonhatom, és igy vissza sem vonom. Wahrmann Mór: T. ház! (FölMáM­sok: Eláll!) Én azon esetben, ha a vita tökéle­tesen bezáratik, és Irányi képviselő ur, ki utá­nam indítványt tett, (Zaj. Eláll!) nem szándé­kozik szólani, a szótól szintén elállók. (Irányi Dániel közbeszól •• Nem fogok eláttani !) T. ház! Tekintetbe vevón az idő előhaladott voltát, igen röviden akarok szólani, és csak né­hány észrevételre felelni, melyek itt a vita fo­lyamában tétettek. Nagyon könnyítették mun­kámat azon előttem szóló t. urak, kik nagyob­bára más tárgyakról szólottak, mint épen a fönforgó kérdésről. Volt itt szó franczia köztársaságról, (Éljen­zés a szélső balon) volt itt szó a delegatióról, a kiegyenlítési törvény czélszerüsége és czélszerüt­lenségérőí; én mindezekre felelni nem akarok: ezek nem tartoznak a tárgyalás keretébe. Inditványom ellen csak két érv hozatott föl. Simonyi Lajos báró azt állította, hogy: két veszély van benne. Az egyik az, hogy az én ha­tározati javaslatom tökéletesen fölmenti a közös pénzügyminisztert. Ez nem lehet határozati javaslatomnak ezélja, nem lehet benne ; mert én nem tartom jogosultnak az országgyűlést arra, hogy egyáta­lában a közös pénzügyminisztert vagy fölmentse, vagy vád alá helyezze; mert annak fóruma nem az országgyűlés, hanem a delegatio. Ez tehát határozati javaslatomnak sem tárgya, sem ezélja nem lehetett. A másik állítása Simonyi b. képviselő urnák az, hogy t. i. határozati javaslatomban annak elismerése van, hogy mindig lehet ily kiadáso­kat utólagos jóváhagyás reményében tenni. Hogy ez határozati javaslatomban foglaltatnék, szintén nem áll. A baloldalnak is néhány szónoka azt mondta, hogy mindenesetre lehetnek oly idők és alkalmak, melyekben okvetlenül szükséges, hogy a kölcsön a kormány által saját felelőssége alatt történjék. Több mint ezen állítás, határozati javaslatómban sem foglaltatik, hogy ha t. i. a kormány saját felelősségére kiadást tesz : az csak akkor lesz az ország előtt törvényessé, hogy ha 24*

Next

/
Thumbnails
Contents