Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos Blés november 23. 1370. 187 másra, mint hogy törvénytelen cselekedeteit a.minisztereknek törvényesítse. (Helyeslés a szélső bál oldalon. Zaj a jobb oldalon.) Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur képviselői hivatásának megfelelt volna, midőn igy nyilatkozott; mert nem hiszem, hogy küldői azért küldték volna föl, hogy a miniszterek törvénytelen cselekedeteit mint delegátus törvényesítse; hanem küldték azért, hogy mint képviselő ellenőrizze a kormány minden törvénytelen cselekedetét. Andrásy miniszterelnök ur (Nagy derültség) hasznot lát a hazára nézve abban, ha a jelen kérdésben kisebbségben marad a kormány, és a pénzügyminiszter, vagy az összes minisztérium bizalmatlansági szavazatot kap. Miután föl kell tennem Andrásy miniszterelnök úrról azt, hogy a hazáért mindent tesz, mindent elkövet, a mi rá nézve jó és üdvös, reménylem, hogy ezen kérdésben velem fog szavazni. (Derültség a jobb oldalon. Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sem levén följegyezve, a szabályok 126. §. értelmében kijelentem, hogy a vitatkozás be van zárva; és a szó egyedül az indítványozó urakat és esetleg a házszabályok 127. §. értelmében a minisztereket illeti, ha azzal élni akarnak. (Föíkiáltások bal felől: Holnap! Jobb felől: Ma!) Zsedényi Ede: T. ház! Néhány tagtársam részéről azon állás iránt, melyet tett indítványom irányában elfoglalok, kételyek nyilatkoznak : kénytelen vagyok e tekintetben kijelenteni, hogy sem szokásom, sem szándékom akkor, mikor indítványomat vissza akarom vonni, valami kibúvó ajtócskát keresni. Mind mikor az indítványt tettem, mind mikor a pénzügyminiszter ur válaszára feleltem, egyenesen kimondottam, hogy ezen indítványom nem a magyar minisztérium eljárása ellen, hanem a közös pénzügyminiszter beavatkozása ellen van intézve, és midőn ezen oldal egyik tagja részéről indítvány tétetett, mely most a tanácskozás tárgyát képezi, azt ugy értelmeztem, hogy tulaj donképen a közös pénzügyminiszter csak mint a magyar pénzügyminiszternek ágense, vagy, mint a bal oldalon mondatott: sensálja működött, ós ennek nyomán azt mondottam, hogy : ha pénzügyminiszterünk oda nyilatkozik, miszerint a közös pénzügyminiszter, mint megbízottja, az általa jóváhagyott föltételek alatt, saját miniszterünk felelősségére kötötte a kérdéses előlőgezési szerződést, és a fölvett pénzeket csakis a magyar pénzügyminiszter által kijelölt czélokra fordította, és igy semminemű közös adósság, vagy közös teher nem létezik, akkor az ón indítványomnak tárgya létezni tulajdonkép megszűnt. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem mondottam, szavaimnak pedig mindig ura vagyok. Igaz ! a miniszter ur azt mondotta, hogy az ő megbízásából köttetett a szerződés, de aztán egyenesen nem mondotta ki, hogy a közös pénzügyminiszter csakis mint az ő ágense, vagy — a mint itten az ülésben mások által mondatott: — mint sensálja működött: (Derültség bal felől) én pedig épen azon minőség iránt akartam bizonyosságot szerezni, melyben a közös pénzügyminiszter avatkozott az előlegezési szerződés kötésébe. És miután ezen minőség megnyugtatólag kiderítve nincsen, én indítványomat, mely a közös pénzügyminiszter beavatkozása ellen van intézve, vissza nem vonhatom, és igy vissza sem vonom. Wahrmann Mór: T. ház! (FölMáMsok: Eláll!) Én azon esetben, ha a vita tökéletesen bezáratik, és Irányi képviselő ur, ki utánam indítványt tett, (Zaj. Eláll!) nem szándékozik szólani, a szótól szintén elállók. (Irányi Dániel közbeszól •• Nem fogok eláttani !) T. ház! Tekintetbe vevón az idő előhaladott voltát, igen röviden akarok szólani, és csak néhány észrevételre felelni, melyek itt a vita folyamában tétettek. Nagyon könnyítették munkámat azon előttem szóló t. urak, kik nagyobbára más tárgyakról szólottak, mint épen a fönforgó kérdésről. Volt itt szó franczia köztársaságról, (Éljenzés a szélső balon) volt itt szó a delegatióról, a kiegyenlítési törvény czélszerüsége és czélszerütlenségérőí; én mindezekre felelni nem akarok: ezek nem tartoznak a tárgyalás keretébe. Inditványom ellen csak két érv hozatott föl. Simonyi Lajos báró azt állította, hogy: két veszély van benne. Az egyik az, hogy az én határozati javaslatom tökéletesen fölmenti a közös pénzügyminisztert. Ez nem lehet határozati javaslatomnak ezélja, nem lehet benne ; mert én nem tartom jogosultnak az országgyűlést arra, hogy egyátalában a közös pénzügyminisztert vagy fölmentse, vagy vád alá helyezze; mert annak fóruma nem az országgyűlés, hanem a delegatio. Ez tehát határozati javaslatomnak sem tárgya, sem ezélja nem lehetett. A másik állítása Simonyi b. képviselő urnák az, hogy t. i. határozati javaslatomban annak elismerése van, hogy mindig lehet ily kiadásokat utólagos jóváhagyás reményében tenni. Hogy ez határozati javaslatomban foglaltatnék, szintén nem áll. A baloldalnak is néhány szónoka azt mondta, hogy mindenesetre lehetnek oly idők és alkalmak, melyekben okvetlenül szükséges, hogy a kölcsön a kormány által saját felelőssége alatt történjék. Több mint ezen állítás, határozati javaslatómban sem foglaltatik, hogy ha t. i. a kormány saját felelősségére kiadást tesz : az csak akkor lesz az ország előtt törvényessé, hogy ha 24*