Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

186 241. országos ülés november 23. 1870. czia viszonyokra való hivatkozást. Én azt hiszem, hogy a mi ott történik, az annyira lehet kiválólag tárgya beszédnek, írásnak, újságokban, gyülekezetekben, a mint egyátalában nem árt, ha mi is tekintünk arra, a mi ott történt: mert kétségkívül van ott sok, a miből tanulnunk kell arra nézve : hogy mit kell követnünk 1 és arra nézve: mit kell elkerülnünk 1 Nekem nincs szándékom czáfolni azon okokat, a melyeknek igen t. barátom tulajdonította Francziaországnak jelen — mint nevezte — szerencsétlenségét, legnagyobb szerencsétlenségét; hanem engedjen meg, hogy én megint más oldalról hozom föl azon okokat, a melyeknek a Francziaország általunk igen sajnált jelen szerencsétlenségét mindazok tulajdonítják, a kik a szabadságnak kívánják győzelmét világszerte. (Halljuk! halljuk! a bal oldalon.) Es ezen okok közé én legelsöbben azt sorozom, hogy Francziaország kormányzatában oly szellem fejlődött ki az utolsó busz év alatt, mely a dynastia érdekét külön tekintette a nemzeti érdektől s a dynastia érdekét föléje állította magának a nemzeti élet legelső föltételeinek. (Helyeslésa bal oldalon és fölkiáltások: fiat applicatio.) Elkábítva ezen mámor által, a kik azt hitték, hogy a kormányzat főczélja a dynastia föntartása: azt hitték, hogy a népek a királyokért és a kormányokért vannak ; elfelejtették, hogy a királyok és kormányok nem egyebek, mint a népek boldogságának eszközei; és ez legalább kellene, hogy igy legyen. (Élénk helyeslés a bal óldalon.) Másik főok, t. ház, melynek Francziaország szerencsétlenségét tulajdonithatni: a nagy ambitio, az úgynevezett nagyhatalmi állásra túlbuzgó törekvés. (Fölkiáltások jobbról: A dologra '.) Csernatony Lajos (közbeszól) : Tetszett volna a miniszternek mondani, hogv a dologra. (Halljuk!) Vukovics Sebő (folytatja): A helyett, hogy Francziaország belső szerencséjének és jólétének előmozdítására, és szabadságának kifejtésére törekedett volna a kormány, haszontalan és sok alkalommal nevetséges ürügyet keresettarra, hogy a nemzet figyelmét a belső dolgokról elvonja ós kifelé fordítsa, mi végre arra vezetett, hogy bevitte a nemzetet azon örvénybe, melyben most van. Harmadik oka annak, amiért Francziaország jelen szerencsétlenségét siratja: a végtelen cen- j tralisatióra való törekvés. (Helyeslés a bál ol- i dalon.) Mindent a kormány hatalmába akartak adni (Halljuk!) Nemcsak az igazgatásnak minden szálát, hanem egyszersmind a nemzet jogainak miképen való gyakorlását. Ebből folyt, t. ház : hogy nemcsak az administratio volt kirekesztőleg Parisban, a departementok minden legkisebb falujáig, a kormány kezében központosítva; hanem a nemzet szabadsága, választási joga, sajtószabadsága és mindene, az ő kényének volt alávetve, a mitől a dynastia érdekeit féltették. Most, t. ház, az következett belőle, hogy a franezia nemzet nem bírván férfiakat, kik a selfgouvernement szabad önkormányzat nyers levegőjében növekedtek volna föl, és képesek volnának vezetni a nemzetet országszerte és buzdítani: most azt látjuk, hogy alig van néhány férfi, ki föllépni mer és a haza védelmére lelkesíteni. (Helyeslés a bal oldalon.) Azért mindenkor hálával és örömmel emlékszem én saját történelmünkre 1848/49-ben, mikor, noha el volt foglalva a főváros az ellenség által, mégis országszerte mindenütt találkoztak férfiak, kik rögtön tudtak organizálni hadsereget, mely aztán elősegítette a nemzeti védelmet. Legyen szabad még egy okot fölhozni, t. ház, s ez a lefolyt 20 év alatt a meghamisított képviselet volt. Francziaországnak nem volt tulajdonképeni valódi genuinus representatiója. Nem a nemzet akaratának volt az országgyűlés representansa, hanem a kormány által gyakorolt befolyás következtében a választási urnákból oly férfiak jöttek ki, kik vagy mint kegykeresők, vagy mint hivatalvadászok (Élénk tetszés bal felől, és fölkiáUások,: fiat applicatw.) inkább hízelegtek a kormánynak, mintsem ellenőrködtek volna felette, inkább elmozdították, s inkább taszították előre az ő általa megkezdett veszélyes ösvényen, semhogy visszatartóztatták volna és vezették volna kötelességének valódi ösvényére. Ezek, t. ház, véleményem szerint, azon okok némelyikei, melyek Franeziaországot a jelen szerencsétlenségbe sodorták, s ez, azt hiszem, mint leczke, mint tükör kétségkívül ugy áll minden nemzet előtt, hogy kikerülje és ne kövesse. A mi a szóban forgó tárgyat illeti, miután az már ugy is ki van merítve, nem szólok hozzá, (Derültség a jobb oldalon.) hanem Zsedényi képviselő társam indítványát pártolom. (Éljenzés bal felől. FölkiáUások jobb felől: Szavazzunk !) Madarász Jenő: T. ház! Midőn beszédem elején röviden kinyilatkoztatnám, hogy Irányi határozati javaslatát pártolom, engedjék meg, hogy nagyon röviden néhány képviselőtársam beszédjére tegyem meg észrevételeimet. Tegnap Szeniczey képviselő ur maga beismerte azt, hogy ezen kölcsön Magyarországot jelenleg nem terheli, azért, mert törvénytelen, de azt mondja, hogy : kötelező lesz ha a delegatio azt törvényesiti! (Nevetés jobb felől.) Kérdem tehát, mire való a delegatio ? e szerint nem