Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

180 241. országos ölés november 23. 1870. midőn a minisztériumnak nemcsak joga, de kötelessége is, az ország fönállhatása és biztonsága érdekében, a törvényadta korlátokon túl is, saját felelősségére intézkedni. De midőn ezt beismerem, azt tartom, hogy kötelessége az országgyűlésnek igen szűken magyarázni ezen hatalmat; mert utoljára ezen czimen mindig és minden körülmény közt túl fogja magát tenni a minisztérium a törvényen. Legyen ezen jog igazán a legvégső esetre szorítva. Ne legyen ezen, a miniszteri felelősség alapján kivánt jog a kormányzati könynyüség fegyvere. Legyen azon eszköz, melyet az a végső esetben az ország megmentésére használ. Igen, én nem kívánom részemről, hogy a minisztérium csak azért, hogy a törvények megmaradjanak, tétlen nézze az országra jövő veszélyeket; ezt nemcsak nem kívánom, de kívánom, hogy azoknak elhárítására intézkedjék: de kívánom azt is, hogy, ha már augusztus 9-én pénzre van szüksége, tudja azt augusztus 5-én, a mikor az országgyűlés együtt van. {Helyeslés a hal oldalon.) Kívánom, ha csekélyebb dolgokról van szó, azonnal önmaga kérjen fölmentést, nem várva be a más által szóbahozását; és kívánom, hogy fontos dolgokban, foűtos perczekben pedig, midőn egyfelől intézkedik, akkor tartsa magát másfelől kötelezettnek azonnal összehívni az országgyűlést, mely intézkedéseire nézve adja meg a fölmentést. Ily korlátok közé szorítva a kormánynak ezen joga az ország érdekében van. De hagyjuk meglazulni e korlátokat, és ismét a miniszteri absolutismus alá jutunk. (Helyeslés és fölkiáltások a bal oldalon: Ugy van!) Sok lenne még, t. ház, válaszolni valóm, (Halljuk.) de hiszen nagyobb részt arra válaszoltak is. En most még csak egy pár szóval fogom megmondani, hogy azon előttünk ievő bárom indítvány közül miért fogadom el a Zsedényi képviselő ur által benyújtottat, föntartva, természetesen, azon több elvbarátom által már jelzett módosításokat, melyek azon szükségessé váltak. Elfogadom azt: mert tisztán kifejezi azt, a mire szükség van az ország jogainak megvédése végett. Elfogadom azt, mert a roszalás szó nélkül kimondja magát a roszalást; mert ha egy miniszternek tetteire kimondja az országgyűlés, hogy azokat semmiseknek tekinti, ez, azt tartom, roszalás. A roszalás eszméjével fogadom el ez indítványt, mint a melynek ily esetekben, szerintem, helye van. És igy szabad legyen megjegyeznem, hogy azok nézetét sem oszthatom, a kik a rosszalás szónak, vagy a rosszalás eszméjének kimondását túlságos enyhének, vagy kevésnek tartják: mert én a miniszter feleletre vonását, parlamenti értelemben, nem érthetem mindjárt vád alá helyezésnek. Parlamenti értelemben a feleletre vonás áll abból, hogy megszámoltatattik a minisztérium: mit tett 1 és a ház bizalmatlanságát nyilvánítván, azt lelépésre kényszeríti. A vád alá helyezés másik stádium. Az ott következik be, a hol roszhiszemüség van. En, t. ház, ugy is látom, hogy a roszhiszemüség a világon ujabb időben mindenütt ritkán fordul elő ; ugy látom, hogy az országban és állambai! nem a miniszterek roszhiszemüsége tett legtöbb kárt, hanem ugy volt az sok helyütt, és megeshetik nálunk is, hogy tettek kárt a legjobbhiszemü miniszterek is, de kik azon hitben éltek, hogy — gyenge tehetségeik daczára—nagy politikai eapacitások. Nem a roszbiszemü miniszterek, de" a hatalomra vergődött középszerű tehetségek okozták mindenütt a legtöbb kárt. Es most még egy megjegyzéssel zárom be beszédemet. A tegnapi napon szólott t. képviselő, — ki hogy mennyire igaztalanul vádolta az ellenzéket, szerencsém volt beszédem elején kifejteni — azzal végezte beszédét, hogy ő tudomásul veszi a miniszter válaszát, vagy elfogadja Wahrmann képviselő ur indítványát: mert ő nem akar ugy tenni, mint némelyek, a kik nagy frázisokat hangoztatnak a haza biztonságáról, de azután nem akarják megadni a biztonság eszközeit. Hogy

T a haza biztonságának eszközeit ki akarja megadni : az-e, a ki akarja, hogy az országnak legyen hadereje, legyen ágyuja, legyen fegyvere, legyen munitiója : vagy az, a ki mindezt nem akarja 1 a fölött ítéljen a józan ész. (Élénk tetszés a hal oldalon.) Hogy frázisokat mondunk, elismerem: mondok én is, a haza biztonsága mellett, ez kétségtelen ; de át fogja látni a tisztelt képviselő ur, hogy ezen gyenge emberi nem ugy van teremtve, hogy magát frázisokban kénytelen kifejezni, és én részemről csak azt tudnám teljes lelkemből sajnálni, hogy ha azon frázisokat, melyek a haza biztonsága érdekében mondatnak el, valaki üres frázisoknak tartaná. (Élénk helyeslés a hal oldalon.) Hoffmann Pál: Tisztelt ház ! Én oly szempontból kívánok, midőn a fönforgó kérdéshez szólok, kiindulni, mely ugy hiszem, mindenki által e házban osztatik, sőt, mely a vitában mindkét rész által egyenesen alapul vétetett. Ugyanaz a szempont az, a melyet Pest belvárosa igen érdemes képviselője jelezett, t. i. miszerint e hazában közköltséget és az ország vagyonát terhelő intézkedést csak az alkotmányunk szerint erre hivatott közegek hozzájárulásával lehet megtenni. De más részről, ugy hiszem, nem is fogja senki kétségbe vonni, hogy ezen jóváhagyás két utón adathatik meg. Az egyik ut a rendes ut: az előleges megszavazás. A másik mód, a mely rendkívüli körülmények között szokott válasz-