Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos ütés november 23. 1870. 179 hát helyeslem ezen eljárást és csak kettőt követelek. Az egyik: követelem azt, hogy ne méltóztassanak a nyomtatásból tisztán felmutatható tényekkel ellenkezőket vitatni; és a másik : követelem azt, hogy épen azért, mertezen — meggyőződésem szerint — átkos intézmény természetében rejlik, hogy ottan az ellenzéknek az ország érdekeinél fogva nem kell és talán nem is szabad jelen lennie: hogy mondom ne méltóztassanak ezen inté zmánynek hatáskörét mindinkább tágítani és tágítani; de söt azt addig is mig sikerülhetne azt vagy eltörölni, vagy mig azt az idők vihara maga eltörlené, a lehető szűk korlátok közé szorítani. (Helyeslés hal felől.) És épen ezen szempont által is vezéreltetve, kénytelen vagyok tiltakozni némely oly dolgok ellen, melyek itt elmondottak. Többen a t. jobb oldal szónokai közül hangsúlyozták azt, (Zaj.) hogy először a delgatiónak kell meghatároznia azt is, hogy szükséges volt e azon költség ? és hogy közös-e azon költség, vagy nem? (Zaj johb felől.) Engedelmet kérek: Wahrman Mór t. képviselő úr, de maga a pénzügyminiszter is, és igen sokan mondották azt a tegnapi és mai napon, (ügy van! bal felől.) Ez ellen én erélyesen tiltakozom; de tiltakozom az ellen is, hogy a delegationak joga legyen azt meghatározni, hogy valami közös-e vagy nem közös? Hogy a delegatio elé mi tartozik, szorosan meghatározza a törvény, és én követelem az országgyűlésnek azon jogát, hogy, ha, a delegatio közösnek deciarái valamit, a mi a törvény értelmében nem az, határozatát az országgyűlés cassálhassa : (Élénk helyeslés mindkét oldalon.) mert különben azon delegatio lassankint teljesen meg fogja semmisíteni azon parlamenti jogainkat, melyeknek nagy részét máris elvesztettük. (Zajos helyeslés hal felől.) Továbbá t. képviselőház ! (Halljuk!) tiltakozom az ellen is, mi a legközvetlenebbül előttem szóló t. képviselő ur beszédéből kitűnik. 0 azt mondja, hogy az alkotmányos testület, mely határozhatott volna: t. i. a delegatio, nem volt összehívható; az, hogy az üg}' a ház elé terjesztessék, nem lett volna szerinte törvényes; beismeri azt, hogy, ha a miniszter intézkedik, az sem egesze n törvényes ; következtetésül pedig azt mondja, hogy, ha tehát a delegatio össze nem jöhetett: a miniszternek kellett intézkedni. En nem szeretném azt, ha a delegatio öszszejöhetése vagy össze nem jöhetésótől föltételeztetnék, hogy milliomok meg milliomok, — most 13, máskor talán 130 —kiadassanak, korraányilag fedeztessenek, és midőn mi azokról szólani akarunk: azt mondják, hogy ez ide nem tartozik, hogy ez a delegatio elé tartozik; már most ha a másik delegationak nem tetszik össze jönni, igy megjön igen simán a pénzügyi absolutismus. (Helyeslés bal felől.) Én azt tartom, hogy ha már áll is az, hogy a delegatio körébe tartozik ezen ügy, és a delegatio össze nem. jöhet, az alkotmányosság szempontja mégis azt kívánja, hogy, ha nem is azon nagy, hatalmas testület, mely jogosítva van ez ügyről is határozni: a delegatio; de legalább ezen kis, csendes, alázatos országgyűlésünk tudósittassék a dolgokról. Valóban furcsa helyzet ez. Milliókról, vérről, pénzről van szó, és Magyarország oly helyzetben van. hogy vagy a delegatio, vagy a miniszter határoz, — az országgyűlés soha! (Mozgás a johb oldalon. Igaz! a bal oldalon.) Ezt bajosan fogják önök kétségbe vonni, mert ezen tant az állította föl, kinek az 1867: XII. tczikket legjobban kell ismernie: Deák Ferencz maga. Különben, ámbár beismerem, hogy ő bizonyára igen jól ismeri azon törvényt, mégis az ő fölolvasását, bátor leszek egy pár szóval megtoldani. Ő fölolvasta a 40. és 41-dik szakaszt, de ez utóbbinak csak egy részét, és elmellőzte fölolvasni azt, a mi következik: hogy „ a magyar minisztérium a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésébe is fölveendi mindig azon összegeket, melyek a már megállapított közös költségvetésből az említett arány szerint Magyarországra esnek, csakhogy ezen rovatok a mennyiségre, nézve vitatás alá többé nem vehetők." Es igy lemondott — igaz — ezen törvényben az országgyűlés azon jogról, hogy az igy megállapított költségek mennyiségéhez szórjon: de nem mondott le arról, hogy ezen rovatok természetét bírálat alá vegye, a fölött vitatkozzék, arról határozzon. Erről most akarnak önök lemondani. (Mozgás a johb oldalon ! Igaz ! bal felől.) Itt, t. képviselőház, többszörösen hangsulyoztatott a miniszteri felelősség és az indemnity Angliában és Prancziaországban, hol régebben, egyik helyen meg is gyökerezett, másik helyen csak föl-fölmerült a parlamenti felelős kormány. Megjegyezték már azt egyik és másik helyen is, hogy minden keletkező parlamentalismusuak különösen egy nagy veszedelme van: az t. i., hogy a miniszteri felelősség köpönyege alatt akarják bevinni az absolutismust. Ez megjegyeztetett mindkét országban; de Angliában, a szabadság barátai, idején kiporozták a köpönyeget, és az absolutismus kimeuekült alóla. (Derültség.)YTa,ncziaországban benne maradt addig, mig utoljára a forradalom a köpenyeget is szétszaggatta. Én a miniszteri felelősségre igen nagy súlyt helyezek. De hogy a miniszteri felelősség betakarjon mindent, az ellen részemről határozottan 1 tiltakozom. En elismerem, hogy vannak perczek, 23*