Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

176 241. országos Uiés november 23. 1870. vetésében, behajtásában, egyenesen az ország rendelkezik. Azt, hogy a törvényt meg kell tartani, bizonyítani nem szükséges. Ha két perlekedő fél egymással vitás ügyben van: egyik sem fogja azt vitatni, hogy nem kell megtartani a törvényt; hanem mindegyik azt vitatja, hogy a, törvény szerint neki van igazsága. E kérdés felett magán ügyekben a biró itél; az országgyűlési tanácskozások folyamában pedig a többség határozata dönti el: melyik részen áll az igazság. Komolyan fontolgattam e tárgyat kezdettől fogva, s előttem a tényállás a következő. 1870-re megállapittatott alkotmányos utón a hadügyi költség, megállapította azt a két ország delegatiója; közöltetvén velünk, mi fölvettük azt a költségvetésbe, s annak kivetéséről és behajtásáról gondoskodtunk. Nekünk ahoz szavunk nem volt: a költség szükséges-e vagy nem ? mert ennek megítélését, mi magunk a törvény által a delegatiókra biztuk. Időközben rendkívüli körülmények adták elő magukat, oly körűimé" nyék. melyek folytán, mint állíttatik; uj költse" gek is kívántattak, melyek a megállapított költségvetés összegéből ki nem kerülhettek. Állítólag e költségek fedezéséről gondoskodni kellett. E költségekre nézve, ugy hiszem, hogy a hadügyminiszter tett először előterjesztést, ki azon tárezát felelősség mellett vezeti, s kinek a hadügyekre a végrehajtás körében ügyelni kötelessége. A hadügyminiszter nem tehet egyebet, mint azt mondhatja, hogy „ujabb körülmények ilyen lépéseket tettek szükségessé, ezen lépések ennyi költségbe kerülnek; e költség a megállapított költségvetési összegből ki nem kerül: gondoskodjatok róla'*. E kijelentés után a közös pénzügyminiszter, kinek legkevésbé sem tartozik köréhez a fedezetről gondoskodni, mert ő a beszolgáltatott összeget a költségvetés szerint átadja az illető miniszternek: a két ország miniszterét szólította föl, hogy állítsák elő a költséget. A két ország miniszterei, — legalább a magyar miniszterekről tudom, s a lajtántuliakról nem kételkedem — azt mondották, hogy ők akarják látni és tudni: vajon szükségesek-e ezen költségek, nem kerülnek-e ki a budgetből, és így más utón fedezendők. Erre a miniszterekkel a kimutatás mind a szükségre mind a mennyiségre nézve közöltetett, miből azok — mint hallottam — azon meggyőződésre jutottak : hogy ez a költség csakugyan szükséges, és a költségvetésben megajánlott öszszegből nem fedezhető. Mi volt már most az alkotmányos ut? Mit kellett volna ekkor termi? Azon testületet kellett volna össze hívni, mely az alkotmány és törvény szerint hivatva van ezen közös költségek szüksége és mennyisége felett határozni: ez pedig a delegatio; mert világosan benne van a törvényben: hogy ezen közös költségekre nézve a költségvetést az illető közös miniszter a két minisztetium befolyásával elkészíti, s a felett véglegesen a delegatio határoz; a kivetés s behajtás azonban a két fél egyes országgyűléseinek köréhez tartozik, melyek előtt már nem az a kérdés forog fön, szükséges volt-e e költség, vagy ilyen mennyiségben volt-e szükséges ? Fölösleges a törvényt fölolvasnom, hiszen valamennyien ismerjük. Ekkor tehát össze kellett volna hivni a delegatiokat. De delegatio nem volt. Abnormis állapot létezett, melyről óhajtandó, hogy többé viszsza ne térjen. Oly viszályok voltak a lajtáutuli részekben, hogy még birodalmi tanács sem volt, mely a delegatiot megválaszthatta volna. Mi e részben sokkal helyesebben jártunk el: megtartottuk a törvényt, mert bevégezvén az ülésszakot, uj ülésszak nyittatott meg, és ott azonnal megválasztatott a delegatio; a monarchia másik részébeu azonban — mint mondám — delegatio nem volt. Tehát a minisztérium e részben alkotmányos utón nem járhatott el. Az egyik delegatiot nem hivhatta össze, mert az egyik delegatióuak külön nincsen határozati joga. Azt mondja tán valaki, hogy az országgyűléshez kellett volna fordulni. Ezt nem tartom a törvénynyel megegyezőnek, mert azon kérdés felett : ha valamely közös kölcsön szükséges-e és mily mennyiségben szükséges ? a törvény s alkotmányunk szerint a delegatio határoz, nem az országgyűlés (Helyeslés jobb felöl.) Ha a minisztérium akkor összehívja az országgyűlést, és azt mondja, hogy ujabb kölcsön szükséges, határozzon az országgyűlés felette: én köteieségemnek tartottam volna, épen a törvénynek föntartása tekintetéből, azt mondani, hogy mi a felett nem hitároztatunk : ha szükséges-e kölcsön a közös hadseregre és mily mennyiségben szükséges? Ez a delegatio tárgya, nem a miénk. (Ellenmondás bal felöl.) Meglehet, hogy mindamellett, miszerint én ezt a dolgot világosnak tartom, és így a törvényt nem tartottam szükségesnek fölolvasni, némelyek kétkednek benne; tehát fölolvasom. (olvas.) .,A közös költségvetés megállapítása leend e bizottságok föladatának évenkint előforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, a melyek a jelen határozatban közöseknek vannak kijelölve, a közös minisztérium, mind a két külön felelős minisztériumnak befolyásával fogja készíteni, s ugy