Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos Illés november 23. 1870. 177 adja azt át mindenik bizottságnak külön. A bizottságok a fönebb körülirt mód szerint fogják azt külön tárgyalni, s észrevételeiket egymással Írásban közlik, s a mely pontra nézve nézeteik meg nem egyeznének, azt együttes ülésben szavazattal határozzák el. Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem köteles mindenik azon arány szerint, mely eiőre megállapíthatott, a közős költségvetésből reá eső részt viselni." Tehát határozhat felette csak a delegatio. Nekünk azt szóba sem lehet többé hozni, mert a törvény a kivetésen és beszedésen kivül, erre nézve más teendőt nem biz az országgyűlésre. Az ország határoz ugyan e kérdésben is, de nem ezen testület által, hanem ezen testület kifolyása által, vagyis : a delegatio által. A minisztérium tehát azon helyzetben volt, hogy szükségesnek hitte a költségeket, halaszthatlannak hitte a fedezést ; de nem volt alkotmányos közeg, melyhez folyamodhatott volna. E mellett egy másik tekintet az is volt, hogy a minisztérium felelős a mulasztásért is, és hogy az ő nézete szerint veszedelmes lett volna a költségeket elő nem teremteni, minek folytán saját feleiősségére igyekezett ezt tenni. Az én hitem szerint ezen lépést nem a közös pénzügyminiszter tette; hanem tették a két ország miniszterei saját felelősségükre, és ők bizták meg a közös pénzügyminisztert ezen kölcsön negoeziálásával. A dolog tehát most a mi részünkről a magyar minisztérium felelőssége alatt áll. Itt még országos kölcsön nincsen, sem közős, sem külön; hanem a miniszterek saját felelősségükre vették föl a pénzt, mert azt hitték, hogy kötelességüket mulasztanák el, ha az ország védelmére, az ő hitök szerint szükséges költségek fedezéséről nem gondoskodnának. (Élénk helyeslés jolb felől.) Már most ezen tárgy interpellatio folytán került ide. Ha interpellatio nélkül épen nem került volna ide, a minisztérium elmulasztotta volna kötelességét, de ennek természetes következése az lett volna, hogy az adósság nem is lett volna készünkről fedezve, és azt ugy tekintettük volna, mint nem létezőt. De e tárgy mindenesetre ide került volna akkor: mikor ennek idekerülni a törvény értelmében lehetett. A felett mi nem határozhatunk : ha vajon ezen költségek szükségesek-e? a fölött a delegatio határoz. A minisztériumnak tehát mindenekelőtt a költségek szükséges volta, és azok mennyisége felől a kérdést a delegatio elé kell terjesztenie, és ha a delegatio azt mondja : ezen költségek szükségesek, fedezendők; akkor kezdődik a mi teenKÉPV. H. NAPLÓ 18yf XI. dőnk: a fedezet módjáról gondoskodni. (Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) Addig, mig az nem történik, kénytelenek volnánk azt mondani, hogy nem gondoskodhatunk a fedezetről mindaddig, mig azt nem tudjuk, vajon a költségek csakugyan szükségesek voltak-e? ez pedig nem ezen testületnek, hanem ezen és a másik testület kifolyásának, a delegatiónak teendője. Ha azonban ez megtörténik s ha a delegatio azt mondja, hogy szükségesek: mi még nem vagyunk kötve a kölcsönhöz ; mert nekünk törvény szerint hatalmunkban áll a fedezetről másként is gondoskodni, és én valószínűnek hiszem, hogy nem is közös kölcsönnel fogunk e magában nem átlábalhatlan nehézségen túlesni és az öszszegről gondoskodni, hanem reménylem, hogy a minisztérium talál módot, más javaslatot terjeszteni elénk ezen költségek fedezhetésére vonatkozólag. Igaz, hogy a minisztérium adósságot nem hozhat az országra anélkül, hogy az országgyűlés beleegyezzék; de nem is hozott, mert azon kölcsön ránk nézve, az országra nézve még jogilag nem létezik, s csak akkor fog az létezni: ha az országgyűlés a fölött nyilatkozott. A fedezet módjáról mi vagyunk hivatva gondoskodni: a törvényben ez van kimondva; ezt kell tehát szem előtt tartanunk. Ha a minisztérium most azt mondaná: „hagyjátok helyben a mi költségvetésünket", azt mondanám: „nem lehet;" mert előbb azt kell tudnunk, szükségesek voltak-e azon költségek ? ennek megítélése pedig a delegatio elé tartozik. A delegatio küszöbön van és ha a minisztérium egy két hétig nem felelt volna az interpellatióra, e közbea a delegatio határozott volna benne, és ekkor ereszkedhettünk volna mi a kérdés azon rószéb *, mely minket illet, de mely egyedül is illet minket : t. i. a fedezet módjának meghatározásába. (Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) Minden, a mi ezen túlmegy: sok ; minden a mi ezen innen marad : kevés. Mert itt áll a törvény által megszabott korlátok közt. a mi jogunk és a mi kötelességünk. Azt még azok, kik e müveleteket helytelenítik, sem fogják mondani, hogy e költségeket fedezetlenül kellett volna hagyni. Igen nagy dolog, ha a miniszter valamely lépést a maga felelősségére tesz, és ha még a formából is ki akarnók venni a dolgot, és ezen kérdés első stádiumát nem azon testületnek, mely ezzel alkotmányunk által megbízatott, hanem mindegyik fél országgyűlésének külön elhatározása alá akarnók bocsátani: nem találkoznék miniszter, ki jövendőben, a legnagyobb szükség esetében is, merne ily lépést tenni. A miniszter, az alkotmány oltalma alatt tette 23