Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos ülés november 23. 1870. ] <jf K hogy én már e czimen, mint szintén azon vád alá eső, nem kelhetek ki; de mégis meg akarom jegyezni a t. képviselő urnák, hogy itt nincsenek ifjak és vének: hanem vannak a nép képviselői. (Helyeslés a jobb oldalon. FölMáltások a bál oldalon : Dehogy nincsenek!) Egyenjogúak mindnyájan ; több joggal csak azok bírnak, a kiknek a jogosultságot az ur isten agyukba fektette be. (Helyeslés a jobb oldalon.) Áttérve a szőnyegen levő tárgyra, a t. háznak már nagyon is igénybe vett figyelmét esak néhány perczig fogom kikérni, kijelentve én is, mint t. barátom Zichy Nándor, hogy én e kérdést első sorban, ugy a mint ide állítva van, bizalom-kérdésének tekintem, másrészt pedig nem ide tartozónak. így tehát én is leginkább abban lelek megnyugvást, ha Wahrmann képviselő ur e két iránynak leginkább megfelelő indítványához csatlakozom. Ugy hiszem, a t. ház nekem is kegyesen meg fogja engedni, hogy két mellékes kitérést tegyek. Simonyi Ernő képviselőtársam azon egy megjegyzésére kívánnék válaszolni, hogy a baloldalnak a delegatioban nincs helye, nincs szava. Méltóztassék megengedni, ez nem igen méltányos vád ; mert ugy tudom, a baloldaltól függött, hogy legyen ott helye és szava. {Helyeslés jobb felől.) Másik észrevételemmel Ivánka képviselő társamhoz fordulok, ki fölhívta a ház azon tagjait, kik egyúttal a delegationak is tagjai, hogy tegyenek meg mindent a haza és a kettős birodalom véderejének emelésére. Én ugy tudom, t. ház, hogy itt, törvényeink szerint a delegatio tagjainak utasítások nem osztatnak, és azok, mint olyanok nem jogositvák utasításokat elfogadni. En tehát, nem mint azok egyike, a kikkel a ház kegyes volt ez irányban parancsolni, szólok; hanem szólok, mint e háznak tagja és kifejezem reményemet, ugy, mint Ivánka képviselő társam, hogy a delegatio ez irányban működni fog. En is, mint t. barátom, tudom, hogy vannak, különösen az utolsó hadjárat által kimutatott oly katonai szakváltoztatások, melyeken ezen sereg minélelőbb szükséges, hogy átmenjen. A territoriális divisiók fölállítását én is elutasithatlan, semmi halasztást nem szenvedő szükséges intézkedésnek ismerem. Hiszem továbbá, hogy még sok egyéb szakbeli intézkedés szükségeltetik, melyek közül csak a jó altisztek iránti gondoskodást — hogy fegyelem legyen — és a kaszárnyaépitést említem meg. De még egy szellemi intézkedést óhajtok. Szerintem, t. ház, annak, hogy az u. n. közös hadsereg, melynek fele része magyar, az utolsó évtizedben nem felelt meg a nemzet várakozásának: fő oka nem a szakintézkedósek hiánya, nem talán némelyek hibás vezetése; hanem egy sokkal szomorúbb, komolyabb tény. Ezen sereg tudta, hogy a szomorú múlt körülményeinek, a melyeket tán nem jó ismét fölhozni, következése az, hogy őt nem kisérte a lakosságnak azon teljes rokonszenve, nem kisérte teljes mértékben a törvényhozásoknak gondoskodása, a melyek nélkül egy jó sereget képzelni nem lehet. (Helyeslés jobb felől. Igás bal felől.) Ezen sereg hitte, hogy halottjait nem fogja siratni senki; félt, hogy győzelmeinek nem fog örülni senki, sőt tartott attól, hogy vereségein még nevetnek is. (Ugy van! bal felől.) Ily föltételek alatt egy sereg nem lehetett jó, legalább nem lehetett olyan jó, mint a minőnek mi most óhajtjuk. (Ugy van! a jobb oldalon, FölMáltások balról: A dohára !) En tehát t ház, azt hiszem, hogy az első lépés, mely ezen állapotoknak javítására szükséges — és különösen örülök, hogy igen tisztelt barátom, Ivánka Imre már e részben kezdeményezett— az legyen, hogy a törvényhozások, a melyek jogos szószólói az ország lakosainak, kimondják, hogy jövőre ezen seregnek sorsa fölött gondoskodni fognak; hogy meg fogják tenni tárgyilagosan a lehetőt a javításra, és hogy jövőre ezen sereget a lakosságnak sympatbiái, óhajai fogják kisérni a csatatérre. Ezen mellékes észrevétellel bezárom nyilatkozatomat, és ismétlem, hogy Wahrmann Mór képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés jobb felől.) Deák Ferencz : Tisztelt ház ! Nagyon röviden fogok szólani: mert nézetem szerint lehet ugyan e tárgyban hosszasan beszélni, lehet e tárgygyal kapcsolatban igen sok dolgot fölhozni; hanem a valóságos alap, melyen a kérdés megfordul, igen kevésből áll. Fontos, de igen röviden elmondható. Kétségtelen az, hogy semmi terhet az országra, az ország alkotmányos beleegyezése nélkül, róni nem lehet. Ez az alkotmányosság fogalmában is benne fekszik, de a tőrvény által is ki van mondva. Hanem a terhek különféleségeihez képest két utat jelöl ki a törvény, melyeken Magyarország a reá rovott teher elvállalását, vagy el nem vállalását kijelentheti. Azokra nézve, a mik közös költségek — a hova tartozik a hadügyi költség — az ország delegatiója által vesz részt az elhatározásban; minden egyebekben, ugy szintén a közös költségek ki-