Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

\1± Z41- országos ülés november 23. 1670. másik tag, tiszt. Wahrmann képviselő társunk, a ki, hogy némileg a kormányt e zavarból kirántsa, a jajkiáltást módosította, és beadott egy másik határozati javaslatot, melynek indokolásában ő is megemlítette, hogy a seb megvan és el ismeré, hogy a törvénysértés elkövettetett, és igy nem szükséges, hogy én ezt újból bizonyítgassam. Ez oly tény, mely a túlsó oldalon is elismertetett, és maga a pénzügyminiszter nr által is elismertetett. Ha mindazonáltal, mint Simonyi Ernő képviselő ur már megjegyezte, oly nagy egyetértés állott be azon az oldalon, ennek a magj'arázata igen egyszerű. (Zaj. Bálijuk!) Az, hogy a túlsó oldalon elismerik ugyan, hogy nekünk igazunknak kell lenni, és hogy a törvénysértés megtörtént; de a túloldal minden áron leszavazza az ellenzéket. Nincs annak más magyarázata. Elismertetett, kimondatott, hogy sértés elkövettetett; de mégis a kormány mellett akarnak szavazni. És épen, mert tudom, hogy annak minden áron meg kell történni, csak egy nyilatkozattétel végett szólaltam föl. (Halljuk!) Szeniczey Ödön t. képviselő társunk igen szenvedélyes beszédében egy szót ejtett ki, melyet azóta a t. ház már talán elfelejtett, de mely abban a perczben némi zugolódással fogadtatott. Szeniczey t. képviselő ur, daczára annak, hogy igen fontos minőségek öszpontosulnak benne, mert képviselő is és delegátus is (Nevetés, fölkiáltások jobbról: igenis az, sőt még honvéd is) daczára ennek, igen fiatal ember (Zaj és derültség a jobb oldalon) ós éppen, mert ezen szerencsében részesül, hogy még fiatal ember, benne a sejtés. a szívbeli nemes ösztön majdnem oly alkalmas, mint az ész. 0 sejtett valamit, ő, ki legjobban ismeri mint delegátus is, és maga is kimondotta : hogy a legfontosabb nem e házba való, hanem a delegatiónak való, mely sejtéssel ő rettenetes szót mondott ki, e szót: „bellázádás". Uraim! csodálkozom hogy azon oldalról hangzott el, de a szó ki lett mondva. De a szó ki lett mondva, ós ő ismételte azt, és azért engedjék meg, hogy én is ismételjem. Szeniczey képviselő ur sejtelme nagyon alapos. Az ut, melyen önök haladnak, a bellázadásra vezet. (Zaj a jobb oldalon,. Igaz; a szélső balon.) Minél jobban lármáznak az urak, annál jobban bebizonyítják állitásom helyességét. Itt nincs helye a tanácskozásnak, itt túlkiáltatik az ember, és épen azért nem akartam szólni a dolog érdeméhez, mert észrevettem, hogy itt hasztalan minden fölvilágositás. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Önök nem akarják megengedni, hogy fölvilágosittassanak, hozzá teszek még egyet: nem is szükséges önöket fölvilágosítani. Önök bevallják mindannyian, hogy törvénysértés történt. Ott az 1848-iki törvény, mely megmondja, hogy mi ilyenkor a teendő. De önök meg fogják szavazni. Mindjárt kívánták a névszerinti szavazást és a halasztás ideje alatt reá birták Zsedényi képviselő urat, hogy enyhítse kiejtett jajkiáltását. (Ellenmondás jobb felől.) Ez volt a czél, és ez mutatja, hogy itt nem a kölcsönös meggyőzés működik; hanem működik a többség zsarnoksága. És ezen zsarnokság csak is bellázadásra vezethet, mert mi, kik nem ijedtünk meg az osztrák zsarnokságtól, kinyilatkoztatjuk, hogy nem fogunk hátrálni önök zsarnoksága elől sem. (Hoszszan tartó zaj a jobb oldalon, Ugy van! a bal oldalon.) Azok, kik 15 évig uralkodtak, szintén nem hitték, hogy igy fog történni. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) Ennélfogva kinyilatkoztatom, hogy pártolom Irányi képviselőtársam határozati javaslatát, ámbár hozzá kell tennem, hogy nagyon enyhének tartom azt. (Derültség a jobb oldalon! Fölkiáltások a szélső balon: Igenis, enyhe.) Ismételem, hogy enyhe, és ezt nem én mondom, hanem az 1848-iki IH-ik t. ez. 32 §-sa. Ott van, hogy a miniszterek feleletre vonathatnak „Minden oly tettért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fönálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentséget sérti." Már ezen bekezdésben van két ok, a miért vád alá lehet helyezni a pénzügyminisztert: mert 1-ször megsértette a törvényt, és 2-szór megsértette a nemzet tulajdonát. A. C. bekezdés pedig mondja: „A törvények végrehajtásában, vagy a köz csend és bátorság föntartásában elkövetett mulasztásokért" stb. Már pedig önök is bevallják, hogy mulasztás történt. Tehát jogunk és kötelességünk lett volna a törvény alkalmazását kérni. Mi azonban nem tettük ezt, épen azért: hogy kimutassuk, miszerint bennünket nem szenvedély vezet tetteinkben, és nem személyes szempontból szólalunk föl. Mi nem azért szólalunk föl, hogy Kerkapoly ur engedje át helyét másnak, miután látjuk, hogy ezt nagyon sajnálná, és hogy rendkívüli vonzerőt gyakorol reá a vörös támlásszék. Ezzel nekünk nincs szolgálat téve. Mi a rendszer megváltoztatását tartjuk szükségesnek. Leginkább a jelen vita folyamában épen azokból, a miket önök mondottak, tűnik ki, mint Simonyi Ernő képviselőtársunk is helyesen megjegyzó, mennyire szükséges e rendszert megváltoztatni Szavazok Irányi határozati javaslatára.Ürményi Miksa: T. ház! Az előttem szóló képviselő ur egy, a mint látom, távol levő barátomat ifjúságával vádolta. (Fölkiáltások:Jelen van!) Tehát jelenlevő barátomat. Igen sajnálom,