Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos ülés november 23. 1870. 173 nap mondott, ezt a képviselőház első ülésében mondotta volna már el, hogy indemnityt fog kérni a háztól aziránt, hogy sürgős szükség kényszeritette a magyar kormányt, beleegyezését adni ezen kölcsön megtételébe. Ez, mint azt a miniszter ur mondta volt, nem történhetett meg, mert hátráltatva volt az első ülésben résztvenni: de akkor egy nézet merül föl épen Zsedényi t. képviselő ur eljárása iránt. Ő pártjának egy kitűnő tagja levén, annak belügyeibenjártas ; vagy tudta, hogy a minisztérium fogja kérni az indemnityt, vagy nem. Ha tudta: akkor eljárásának nem lehetett más czólja, mint, hogy saját személyét ismét egy kissé emlegettesse; ha pedig nem tudta, akkor valóban nem értem: mi indokot lát, és mi okok vezethették arra, hogy megváltoztatta nézetét ? Zsedényi Ede : Nem változtattam meg! (Éljenzés bedről.) Ivánka Imre: Ha nem változtatta meg, visszaveszem mondásomat. Egy közbeszólás történt, midőn Simonyi t. képviselő ur szólott a delegatiókról. Nem fogok beleereszkedni; mert pártunknak egy sokkal kitűnőbb tagja, sokkal alaposabban fog arról szólani, mintsem én tehetném, csak azt a megjegyzést teszem, hogy oly eszközt alkotott magának a minisztérium a mostani delegatio által, a mely csak „igen" mondásra alkalmas. (Ellenmondás jobbról.) Ez az én nézetem ; tessék tettekkel megezáfolni. De komoly része meg van mindennek. Hogy ha nem fog sikerülni a magj^ar birodalom és az osztrák birodalom népeiben azon meggyőződést meggyökereztetni, hogy itt az alkotmányos élet komoly: akkor valóban nem tudom, hogy mind a magyar birodalom, mind az osztrák birodalom népeinek nagy részét mi csatolja ezen állam további föntartásához % Ha színleges alkotmány kell, azt találni Poroszországban is. Ha csak az kell, hogy a nemzetiségi nagyság és nagy tömeg szerepeljeQ : azt találhatni Muszkaországhoz való csatlakozással is ; de mit itt alkotni kell, mert nem találhatjuk föl sem Orosz- sem Poroszorszáí?ban, az a valódi alkotmányosság és szabadság, és ezt fölépíteni a magyar kormány kötelessége. (Helyeslés a bal oldalon.) Ez az egyik komoly észrevételem. A másik észrevételem a következő : holnap nyilnak meg a delegatiók. Bebizonyult 1848-ban, bebizonyult az olasz hadjárat alatt, bebizonyult a csehországi hadjárat alkalmával, be a mostani franczia hadjárat alatt, hogy a régi modorban alkotott állandó hadseregek a nép szellemében alkotott hadsereg hatalmának ellenállani nem képesek. Hiába szórják a milliókat és milliókat a hadseregre, ha annak nem lesz oly szerkezete, hogy hat nap alatt egészen készen kiállhasson és 12 nap ala.tt a két birodalom bármely határán öszpontosittathassék. Ha ez nem lesz igy: akkor minden ráfordított garas az ablakon kidobott pénz; akkor ezen hadsereg hasonlít egy késhez, melynek pengéje ugyan nemes, jó aezél, de a mely belerozsdásodott hüvelyébe s azért nem használható! Én nem sokallom a költséget, melyet a hadsereg fői szerelésére fordítunk: ha a szervezetet czélszerüen átalakítjuk; de sokallom a fillért is: ha nem lesz olyan a szervezet, hogy ezen kést kellő időben használni is lehessen. Figyelmeztetem tehát a delegatiót, melyben a baloldal szavát nem emelheti föl. (közbeszólás jobb felől: Dehogy nem! (Pulszky.) Nem lehet itt a delegatiónák utasítást adni. Zaj.) vagy figyel meztetem,—ha igy jobban tetszik—t. képviselő társaimat a túlsó oldalon, kik a delegabióban résztvesznek, s ezt különösen Pulszky képviselő társamnak mondom, (Pulszliy Ferencz közbeszól: hallom! Derültség) hogy vagy azt követeljék, hogy a hadsereg szervezete rögtön oly módon változtattassék át, hogy a territoriális divisiók hat nap alatt tökéletesen fölszerelve kiállíthatok legyenek : vagy ha ebbe a hadügyminiszter bele nem egyeznék : akkor ne szavazzanak meg egy fillért sem, mert az csak elvesztegetett pénz volna. Mást nem akartam mondani. Helyelés.) Helfy Ignácz: T. ház! (Eláll! Zaj. Halijuk!) Nem állok el. En azon reménynyel kecsegtettem magamat, hogy előttem még egy-két jobb oldali szónok fog fölszólalni ezen fontos kérdésben, bogy azon érveket megezáfolni iparkodjók, melyek ezen oldalon előhozattak. Miután ez nem történt, azzal kecsegtették magukat némelyek, hogy el fogok állani a szótól: de nem állok el azért, mert bár uj érveket a tárgy érdemére nézve az alkalommal nem szándékozom fölhozni; van igen is néhány észrevételem, melyet előadni akarok, s mely vonatkozik nem annyira a tárgyra magára, mint, inkább azon eljárásra, melyet ellenfeleink e fontos kérdés tárgyalásánál követtek és e perczig követnek. Engedje meg a t. ház, hogy visszatérjek néhány szóval e vita eredetére. A magyar pénzügyminiszter (Halljuk!) oly mély sebet ejtett csonka alkotmányunk néhány, még épen fönmaradt tagján, hogy ma a jobboldal egyik igen buzgó tagja elfeledkezve, egy jajkiáltást bocsátott ki. (Helyeslés bal felől, zaj jobb felől.) Megbánta, némileg ugyan utólagosan, hanem a jajkiáltás elhangzott. Ez elégségesen bizonyítja, hogy seb ejtetett a testen, és hogy a seb mély. Találkozott ugyanakkor azon a párton egy