Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos Ülés november 23. 1870. 171 mást sem választunk, mint a mi embereinket. (Fölkiáltások jobbról: Hiszen nem akarnák bejönni!) Igaz, én nem akartam bemenni, nem is akarok. De voltak, a kik akartak; és akár akartak, akár nem, olyan visszaélés még egy parlamentben sem törtónt, mint az, hogy önök kizárták az egész ellenzéket az ország legfontosabb institutiójában való részvételből. (FöíkiáUások. Nem akarnak bemenni !) Ismétlem, választották volna be ; a ki nem akart volna bemenni, az mondott volna le; de kizárni! ilyen dolog még nem történt egy parlamentben sem. Egyébiránt, t. ház, ezt én csak azért hoztam föl, hogy kimondjam, hogy e szerint értem : miképen állott helyre a jobb oldal e bámulatos egyetértése. Önök azt mondták: ha mi mindent a delegatióba küldünk, pénzügyet, külügyet, hadügyet: akkor minden fölött mi fogunk kizárólag határozni; mert ottan a bal oldalnak szava, sőt helye sincsen. De a mi magát ezen theoriát, a delegatiónak ezen hatáskörét illeti, melyet neki tulajdonitanak, azt már én el nem ismerem, és tökéletesen elfogadom azon nézeteket, melyeket oly szépen, oly világosan magyarázott Ghyczy képviselőtársa m. Kétséget nem szenved az, hogy arról, a miről a magyar országgyűlésnek a magyar miniszter felelős — pedig másnak felelős nem lehet — ezen országgyűlésnek teljes és tökéletes fölvilágositást is köteles adni; mert, hogy a delegatio egy kölcsönt megszavazzon s azon kölcsönt azután itt többé feszegetni s vitatni ne lehessen, — hanemha csak gondoskodni kellene arról, hogy honnan födöztessék? — ez absurdum állapot volna: ez olyan állapot volna, mely meg nem állhat egy pillanatig sem. Mert, ha e képviselőházhoz jön a minisztérium, és azt mondja: ime, a delegatio megszavazott ennyi milliót, ezt szükségesnek találta, tehát szavazzátok meg ti is: akkor nekem teljes tökéletes jogom van — az önök által alkotott törvény szerint is — hogy én azt nem szavazom meg, és hogy ezt mondhassam : „nem szavazom meg", ezen szavazatomat indokolni akarom, és megmondom, miért nem szavazom meg. Ha tehát a minisztérium mégis azt akarja, hogy a ház ezt megszavazza, akkor ismét a minisztérium a maga részéről kénytelen indokolni a szükséget, kénytelen indokolni azt, hogy miért szavaztassák meg. Azt mondani tehát, hogy nem ide, haDem a delegatio elé tartozik e discussio, egyátalában nem áll; hanem áll az, a mit Grhyczy Kálmán képviselő ur mondott: hogy a magyar minisztérium hozzájárulása szükséges a közös pénzügyminiszter által történt minden intézkedéshez, hogy a magyar miniszter felelős a magyar országgyűlésnek, és ha ez áll: állani kell annak is, hogy minden kérdésnek a magyar országgyűlésben kell megvitattatni ; mert csak igy gyakorolható a parlamenti felelősség eszméje, és másként nem. Azt mondja Wahrmann képviselő ur, az ő határozati javaslatának indokolásában, hogy előbb a delegatiónak el kell határoznia azt, ha vajon közös-e a kölcsön, vagy nem? De azt, hogy közös, a pénzügyminiszter már maga is beismerte; és ha a delegatiónak kell erre ezt meghatároznia, akkor hogyan lehetséges, hogy az 1867: XII. törvényezikk 56-dik §-ának elég tétessék? mely egyenesen azt mondja: „De annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vétessék föl. Magyarországra nézve minden egyes esetben a magyar országgyűlést illeti." Ha tehát ezt a magyar országgyűlésen kell előlegesen meghatározni, igen természetes, hogy akkor a delegatio elhatározására az országgyűlés nem várhat, sem attól határozatát föl nem tételezheti. Azonban a pénzügyminiszter ur egy kis vonakodás után ugyan végre nyíltan szólt: „Igaz, hogy mi a törvényt megsértettük, hogy meg nem tartottuk ; igaz, hogy nem előlegezést, hanem kölcsönt kötöttünk, még pedig közös kölcsönt: hanem már most indemnityt kérünk a háztól;" ez tehát a kérdés tiszta állása. Hogy törvénysértés történt, azt a pénzügyminiszter ur maga bevallja, és most indemnityt kér a háztól arra, hogy tehát ezen törvénysértés alól föloldják. Erre nézve pedig, t. ház, igen természetes az, a mit Horn képviselő ur mondott: hogy, ha a pénzügyminiszter mint ilyen, vagy talán az összes minisztérium, — minthogy ez minisztertanácsból történt — ily kéréssel járul a házhoz, akkor mindenesetre tegye a házat azon állapotba, hogy az adatok birtokába téve, a fölmerült szükség fölött maga ítéletet mondhasson. Szükséges volna tehát, hogy erre nézve a ház a kellő fölvilágositást megkapja. De hogy áll az egész dolog ? volt-e a minisztériumnak szüksége arra, hogy a magyar országgyűlés mellőzésével kösse ezen kölesönt? Az mondatott itt, hogy: a delegatiók nem ültek együtt. De nem arról van szó, hogy a delegátióktól kellett volna fölhatalmazást kérni; hanem arról, hogy a magyar országgyűléstől kellett volna kérni fölhatalmazást, és ha a magyar országgyűléstől kellett volna kérni, vajon a minisztérium nem tudta akkor, hogy szüksége lesz ezen pénzre, mikor a magyar országgyűlést föloszlatta? Vagy talán épen azon czélból oszlattatott föl az országgyűlés, hogy kitegyék az útból, hogy ne legyen alkalmatlanságra a magyar országgyűlés együttülése, nehogy akkor jöjjön ezen interpellatio, mely most csak hónapok után jöhe22*