Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

170 241. országos ütés november 23. 1870. ha a delegatio példának okáért igazoltnak fogja találni, a túlkiadások szükségességót ós e tekintetben fölmentést ad a közös pénzügyminiszternek. A mi azonban egyátalában nem menti föl a magyar minisztériumot a magyarországgyülés előtt; mert a törvénysértés ténye eonstatálva van, és ismét súlyosabb a beszámítás, ha a delegatio kimondaná: hogy a rendkívüli kölesönvételnek sem oka, sem alapja nem volt. En tehát azt gondolnám, hogy az országgyűlés jelenleg Zsedényi Ede képviselő társam indítványának azon részét, mely tökéletesen meg egyez Irányi Dániel barátom indítványával is : hogy ezen kölcsön- vételt, hozzá téve még, — mert ez mellékszerződés — az ország vagyonának zálogul törtónt lekötését is, magára nézve kötelezőnek el nem ismeri, nem érvénytelennek mondja ki, mert már a törvény kimondja, hogy érvénytelen, hanem mint a törvény értelmében érvénytelent, magára nézve kőtelezőnek el nem ismeri. En nem tartanám sem tanácsosnak, sem szükségesnek, hogy az országgyűlés további határozatot mondjon és e részben megvallom, eltérek Irányi Dániel barátom indítványának azon részétől, a melyben azt kívánja kimondatni, hogy a ház a minisztériumnak ezen eljárását roszalja : mert ez a minisztériumra nézve megkegyelmezés. Ez.n megkegyelmezést pedig — a mi mindenesetre minden további felelősségtől fölmenti, ezen megkegyelmezést— nem akarnám használni akkor, ha netalán a delegatiók a közös pénzügyminisztert vád alá fogják helyezni, és őt bűnösnek fogják kimondani; mert akkor a bünrészesség nagyobb mértékű beszámítás alá esik, és akkor nem roszallani kell ezen országgyűlésnek a minisztérium eljárását, hanem akkor nem engedhetjük el azt, hogy kimondja az országgyűlés: hogy a magyar minisztérium vád alá helyeztetik. Ha mindazáltal az országgyűlés már előre föl akarná menteni a nagyobb súlyú beszámítás alá eső felelősségtől a minisztériumot, és a roszalással megelégednék; akkor hajlandó volnék malmost is kimondani: hogy az országgyűlés ezen eljárást roszalja. Előadott nézetemhez képest bátorkodom mindkét indítványozónak indítványát, — a mennyiben azt én elfogadóin — összefoglalva, egy módositványt előterjeszteni. Ezen módositvány igy hangzik : „Módositvány Zsedényi Ede indokolt napi rendjéhez és Irányi Dániel határozati javaslatához. A képviselő ház — a magy. kir. pénzügyminiszternek Zsedényi Ede képviselő interpellatiójára adott válaszából megütközéssel értesülvén arról, hogy a két birodalom közös pénzügyminisztere, a nélkül, hogy a magyar országgyűlés egy közös kölcsön fölvételét előlegesen elhatározta volna, mintegy 13 millió forintra menő közös kölcsönt vett föl, és ennek biztosítására a két birodalom közös értékét a hitelezőnek zálogul adta (lekötötte) és ezen cselekvényhez a magyar kir. pénzügyminiszter, sőt az összes magy. kir. minisztérium előleges beleegyezésével hozzájárult, — kijelenti: miszerint a közös pénzügyminiszter által kötött kölcsönszerződést, valamint a kölcsön fölvételére, ugy az elzálogitásra nézve, mint a törvény erejénél fogva érvénytelent, Magyarországra nézve kötelező erejűnek el r.em ismeri. Egyébiránt a közös pénzügyminiszternek a delegatiók által történendő feleletre vonását, s annak erdményét bevárván, a magyar kir. pénzügyminiszter, s illetőleg az összes magy. kir. minisztérium irányában követelendő eljárásra nézve, feleletre vonási jogát föltétlenül föntartja s ezzel napi rendre tér át." Simonyi Ernő: T. ház! Zsedényi Ede képviselő urnák e házban tett interpellatiója és a pénzügyminiszter urnák adott válasza folytán a t. ház oly jeleneteket látott már, a melyek bizonyos ellenkezésben vannak egymással. Ugyanis, midőn a múlt pénteken a miniszter ur feleletet adott, akkor arról lévén szó, tárgyaltassék-e ezen kérdés vagy egyszerűen tudomásul vétessék : azon jelenetnek voltunk tanúi, hogy a jobb oldal közt nagy szakadás mutatkozott. Voltak, a kik a tárgyalást kívánták, voltak, a kik a tudomásulvételt óhajtották; még pedig az utóbbiak sokkal többen voltak, kik nagy különbséget láttak a Zsedényi és Wahrmann képviselő urak által beadott határozati javaslatok között. Tegnap azonban megváltozott minden. A legszebb entente cordiale, a legszebb egyetértés uralkodik Zsedényi és Wahrmann között, és az egész jobboldalon ülő képviselők mind egyetértenek, mind egy véleményben vannak. (Egy hang jobbról: Tehát ez nem tetszik önöknek?) Megvallom, gondolkozván a fölött, mi lehet ezen bámulatos egyetértés oka, mi állította ezt helyre 1 figyelemmel kisérve a tegnapi nap vitatkozásait. ugy találom, hogy alkalmasint a szokott helyiségen az uri utczában a t. képviselő urak összejővén, ott valakinek találékonysága által fölvilágosittattak a felől, hogy hiszen ez a mostani állapot, a mint van, a lehető legjobb állapotok egyike. Azt mondták: ime itt van egy panacea, mely minden bajt orvosol, mely minden sebet — meggyógyít nem ugyan a hazáét, hanem a kormányét — e panacea: a delegatio. Mi mindent a delegatióhoz utasítunk, s e szerint mindent kiveszünk az országgyűlés, a képviselőház kezéből. Nem fogja ott az ellenzék feszegetni nézeteinket, mert hiszen berendeztük már előbb a delegatiót ugy, hogy abba senkit