Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

16S 241. Országos ülés november 83. 1870. egész kiterjedésében lesz tárgyalandó: akkor fog előfordulni, midőu majd a külügyi költségvetés a delegatiók által megállapitatván ós ezen műtét által netalán szükségessé vált rendkívüli hitel igénybevétele a magyar minisztérium által a ház előtt szóba hozatván, a ház azon adatok birtokában lesz, melyek segedelmével az ügyhöz szólhat. Ez azonban csak ezen kérdésnek jelenlegi helyzetére vonatkozik; nem pedig arra, hogy átalában ily kérdést csak akkor lehetne tárgyalni, midőn az, a delegatiók tárgyalása folytán kerül a ház elé. Mert, ha csakugyan azon eset adná magát elő, hogy a magyarországi hitelt egy közösügyi intézkedés érdekében akár egyenesen, akár pedig közös pénzügyi művelet által igénybe kellene venni, és a magyar minisztérium azon helyzetben volna, hogy a háznak ebbeli beleegyezését kikérje : akkor kétségkívül az ezen ügyre vonatkozó adatokat is a ház elé kellene terjeszteni, és akkor a ház azon helyzetben volna, hogy a kérdést alaposan megvitathassa. Mind ennek a jelenlegi eljárás nem praejudical; hanem mindezek csak egy esetlegesen előfordult és szűk korlátok közé szorított pénzügyi műveletre vonatkozó tárgyalás részbeni megerősítésére szolgál. Jelenleg a kérdés csak az: vajon a magyar minisztérium a maga hatáskörében járt-e el akkor, és nem eselekedett-e az 1867-iki törvények értelme ellen, midőn egy előrelátható, vagy már létező szükséglet érdekében beleegyezését adta oly operatióba, mely a magyar hitel igénybe vételét magába még nem implicálja, és különösen valamely kölcsön fölvételének szükségét világosan elénk nem tünteti; melyet azonban a politikai helyzet figyelembe vételével szükségesnek látott? Es vajon magának a minisztériumnak eljárását, a mennyiben a közösügyi minisztériumnak politikáját ebbeli beleegyezésével támogatandónak látta: helyeseljük-e vagy nem? Ezen kérdést kiválólag a bizalom kérdésének tekintem. Lehetnek, kik azt mondják, hogy mi átalán ezen politikát nem helyeseljük s mindazon eljárásokat, melyek ennek előmozdítására szolgálhatnak, roszaljuk, mi azokhoz beleegyezésünket nem adjuk; lehetnek másrészt, kik ezen politikát támogatják, s ezért hangosan beleegyezésüket adják, az állam védereje és a jelen politikai helyzetben adandó szükséges támogatás érdekében. Ezen bizaimi kérdés tehát elkülönítendő a törvények megtartása és a helyes eljárás kérdésétől. Az előbbi részben, a bizalom kérdésében szavazatommal a minisztérium támogatásához járulok. A másik kérdést e helyen fölvehetőnek nem is tartom: igy tehát Wahrmann Mór képviselőtársam határozati javaslatához járulok. (Helyeslés jobb felől.) Degré Alajos: T. ház! Midőn 1836ban az angolparlamentben megengedtetett, hogy a hölgyek is megjelenjenek a karzatokon : egy igen szellemdús franczia írónő igy nyilatkozott: „Ezentúl a parlamentben az érvelések és vitatkozások helyett szavalni fognak és a jó, hasznos tárgyakkal foglalkozó ülések helyett színházi előadások fognak a parlamentben tartatni; pedig a követek nem arra valók, hogy a közönséget mulattassák." (Zaj.) Ez szórói-szóra illik Zsedényi Ede képviselő úrra is. (Derültség. Hátijuk!) 0 négy nap alatt két szerepet, két különböző szerepet játszott el a ház előtt: eldeclamált két h italmas monológot. Ugy hiszem, az indította őt arra, hogy a karzaton akkor díszes hölgy-koszorú volt; azt hiszem, ezek kedveért játszotta ő a házban ezen komédiát. (Zúgás.) Ám legyenek ő iránta elismeréssel azok, kiket ezen bohózat mulattatott; én részemről azt hiszem, hogy ugy magam, mint többi képviselőtársaim csak indignatióval viseltetnek ezen, a szinházba igen, de az országházba nem való komédia iránt. (Zúgás, fölkiáltások: Rendre ! Hosszas zaj!) A mi magát az indítványt illeti, annak épen ugy czimére, mint béltartalmára nézve nekem is volna kifogásom, (Halljuk!) a melyet, ha a javaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatnék, annak idején elő fogok adni. Ez alkalommal csak az támaszt bennem aggodalmat, hogy ha a fegyvertelen semlegesség a miniszter urat 13 millió erejéig bírta a törvény megszegésére: mit tett volna a miniszter ur akkor, ha már háború lett volna? (Nevetés. Jobb felől közbekiáltások: Akkor többet vett volna föl.) Ez nagyon természetes. (Zaj.) Ha ennek elejét nem veszszük, ez a végtelenbe fog menni! (Zaj) ha a ház ennek elejét nem veszi (Jobb felől Eláll!) meglehet, hogy ha egy kevésbbé lelkiismeres, hogy ha egy kevésbbé — hogy is fejezzem ki magamat— (Halljuk! halljuk!) őszinte miniszterrel fogna egykor dolgunk lenni, az fölhasználná az alkalmat, és könnyen oda vezetné az országot, a hol Schmerling és Bach alatt volt: t. i. a végtelen adósságba és az állami javak elpusztítására. {Zaj és fölkiáltások: Nem ide való ember ez!) En azon furcsa helyzetben vagyok most, hogy igen tiszt. Ghyczy Kálmán képviselő ur után szólok s igy sem ujat, sem különösen erős érveket föl nem hozhatok. (Jobb felől: Nem is vártunk tőle! Eláll!) Tessék azonban önöknek ellenkező érveket fölhozni. Ghyczy Kálmán képviselő ur ugy kimé-