Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

341. országos ülés november 23. 1870. 167 Wahrmann képviselő ur is ezen eszmét csak azért nem kivánta kifejeztetni, mert annak kifejezése, állítása szerint, fölösleges. Ezen inditránynak alapelvei tehát olyanok levén, melyek e háznak helyeslését birják: én részemről, tekintve arra is, hogy a tanácskozásnak jelen stádiumában igen kevés reménységem lehet ahoz, hogy azon indítványt, melyet Irányi képviselő ur terjesztett elő a házban, ez alkalommal nagyobb viszhangra találjon, azon indítványt, melyet Zsedényi képviselő ur beadott, és azon esetre, ha ő visszavonná, Simonyi Lajos t. képviselő társam magáévá tett, a részletes tárgyalás alapjául átalánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Midőn a szőnyegen forgó (Halljuk!) kérdésre nézve rövid időre veszem a ház figyelmét igénybe : teszem azt leginkább azon szándékkal, hogy magát ezen kérdésnek mibenlétét mindenekelőtt lehető határozottan körvonalazzam; mert azt hiszem, hogy ez által maga a tárgyalás lényegében megszorittatik és sokkal világosabbá lehet: mert elesnek akkor azon aggodalmak, melyek az 1867-iki Xll-ik törvényczikk tárgyában a magyar minisztériumnak a közös ügyeket érdeklő viszonyaira, és a magyar országgyűlés (Helyre ! halljuk!) illetékességére nézve fölhozatnak. Mi sajátlag itt a kérdés 1 Az, hogy a közös ügyek kezelésében előadta magát azon szükség, miszerint egy vagy tettleg létező, vagy előrelátható és a megszabott budget körvonalai szerint az abban megajánlott összeg által hihetőleg nem fedezhető költségtöbblet fedezéséről kellett gondoskodni. Ezen körülmények között a közös pénzügyminiszter, hihetőleg egyetértőleg a közös minisztériummal, szükségét látta annak, hogy ne maga intézkedjék; hanem alkotmányunk helyes értelmezése mellett, és azon összeköttetés és felelősség közösségénél fogva, mely a minisztériumok közti ügyekre vonatkozólag létezik: magával a magyar minisztériummal érintkezésbe tegye magát. A magyar minisztérium pedig ezen előrelátható vagy tényleg létező szükséglet többletének megszerzésére nézve némi pénzügyi műtétekbe adta beleegyezését, mely pénzügyi műtéteket — szerintem — nem lehet hitelműtéteknek, nem lehet kölesönnek nevezni; hanem igen is oly műtéteknek, melyekből a közös hitelnek vagy a magyar hitelnek terheltetése eredhet és esetleg nem eredhet. Mert mindaddig, mig nem tudjuk: miként áll a közös költségeknek fedezése s mennyiben vétetett igénybe a jelenleg szóban forgó ősszeg: addig nem is tudjuk, vajon ezen operatióból egy kölcsönnek, tehát a magyar hitelnek is terheltetése fog-e származni, ?agy nem^ Az 1867: XII. törvényezikknek 56. §-a világosan kimondja azt, hogy a hitel minő esetekben lehet ezentúl is közös, és hogy a magyar törvényhozásnak hozzájárulása nélkül közös adóssággal ezentúl terhelni az országot nem lehet. Én magam is .nagyon komoly, nagyon megfontolandó és oly eljárásnak tartanám ezt, melyet mind politikai, mind pénzügyi szempontból igenis meg kellene hányni: vajon tanácsos-e az, hogy a mi pénzügyi és hiteli közösségünket, mely a múltkor átvállalt terhek következtében létezik, közös pénzügyi operatiók által továbbra is igénybe vegye az ország, vagy nem? sőt nem tartózko* dom már ez alkalommal előre is kimondani abbeli nézetemet, miszerint én sokkal kívánatosabbnak tartanám, hogy ez ne történjék. Az előttünk levő esetre alkalmazva már most azon Grkyczy Kálmán igen t. képviselő társam által igen helyesen elemezett theoriát, és a theoriánál többet, azon törvényes állapotot, mely iránt köztünk, ugy hiszem, kétség nem is létezhetik: ugy látom, hogy ez eset azzal nemcsak nincs ellenmondásban, hanem inkább megerősitőleg illustrálja; mert épen azon cselekmény, miszerint a közös pénzügyminiszter, előre látva, hogy egy pénzügyi műtéteiből a magyar hitelnek is terheltetése következhetik: szükségesnek vélte, máris a magyar pénzügyminiszter beleegyezését kikérni, mielőtt ezen műtéteibe ereszkedett, és ezáltal, ugy hiszem nem annyira a pénzügyi operatióhoz való hozzá járulását, mely ezen esetben csekélyebb jelentőségű; hanem magának az ezen körülmények között követett politikához való beleegyezését biztosítani: eonstatálja a magyar minisztérium befolyását a külügyi politikára. Megerősíti tehát ezen eset azon helyzetet. miszerint a magyar felelős minisztérium befolyást gyakorol a pénzügyi műtétekbe való beleegyezése által az egész közös politikába, a külügyek mikénti vezetésére, és eshetőleg egy háború, vagy más külügyi eomplieationak előidézésére, vagy elhárítására. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mi történhetik az ügynek jelen helyzetében 1 Magát a kérdést jelenleg azon egész kiterjedésben tárgyalni, melyet az tárgyilag magában foglal, szerintem éppen nem volna czélszerü; mert éppen egy, a financziális ügyekben olyanynyira avatott és higgadt gondolkozású képviselő társam előadása meggyőzött arról, hogy korántsem vagyunk azon helyzetben, miszerint Ítéletet mondhatnánk a fölött: mennyire volt a pénzügyi műtét helyes, mennyire volt szükséges, volt-e a czélnak megfelelő? valamint nem vagyunk azon helyzetben sem, hogy az átalános külügyi politikáról már jelenleg ítéletet mondhatnánk. Szerintem tehát azon eset, melyben ezen kérdés