Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

166 241. országos ülés november 23 1870. lyeknek mikénti eldöntésétől az ország fönállása és létele függméma statistikai szerepre „Postulaten landtag" állására van szorítva. (Élénk tetszés bal felől.) És én azt hiszem, nem fog találkozni e házban senki, ki azt áilitani akarná. Ezeknek előrebocsátása után megmondom egyéni véleményemet a minisztériumnak a kérdéses kölcsön tárgyában követett eljórása fölött (Halljuk.) A kormánynak a törvényt megszegni soha nem szabad. De vannak a nemzetek életében esetek, melyekben a törvény ezéljának elérése, az ország föntartása okvetlenül megkívánja, hogy a törvény szegessék meg, és ha ily esetekben a kormány az országgyűlés elé lép, előadja eljárásának alapos indokait: mint az összes parlamentek története tanúsítja, az indemnitás a minisztériumtól soha sem szokott megtagadtatni. Ha a magyar minisztérium ezen eljárást követi, meggyőződvén a kérdéses túlkiad ás elkerülhetlenségéről, az e végre szükséges összegeket saját készleteiből—hiszen a pénzügyminiszter ur többször említette, hogy pénzzel mindig bőven rendelkezett — vagy más forrásokból a közös pénzügyminiszternek előlegezi; ha például előlegezi a közösügyi quótának november és deczember havi részleteit, melyek 12 millióból Magyarországra eső összegnek körülbelül megfelelnek és októberben, midőn az országgyűlés összejött, a ház elé lép és felfejtve a szükségnek tényleges indokait, -eljárásáért indemnityt kér: azt hiszem — a szükség ténykörülményeinek alapos indokolása mellett—az indemnityt méltán kívánhatta volna. (Helyeslés bal felől.) De a minisztérium más eljárást követett. A minisztérium, mint mondja, megegyezett abban, hogy a közös pénzügyminiszter közös kölesönt vegyen föl. Ezen. eljárás által a minisztérium először is illetéktelenül oly jogkört ruházott a közös pénzügyminiszterre, mely azt a törvény szerint meg nem illeti. (Ugy van! bal felől.) Megszegte a kiegyezési törvényt, (Ugy van ! bal felől.) mely szerint a közös pénzügyminiszternek egyéb teendője nincs , mint átvenni a közösügyi quóta összegeit s azokat rendeltetésük helyére szolgáltatni. Ezen eljárás által a minisztérium újra ismét megkezdette életbeléptetni a közös kölcsönök kárhozatos rendszerét, (Igaz! bal jelöl) azon rendszert, mely másfél évtized alatt a monarchiát 2000 millió forintnyi adóssággal terhelte, mely a monarchia mostani pénzügyi ziláltságának és innét eredő tehetetlenségének egyik legfőbb forrása, s mely, ha jövendőben is folytattatnék, Magyarországnak nemcsak pénzügyi, hanem politikai önállását is semmivé teendi. (Helyeslés bal felől.) A magyar minisztérium továbbá ezen eljárásában a delegatióknak felelős közös pénzügyminiszter előtérbe tolásával ugy látszik, kivonni akarta magát azon felelősség alól, melylyel a közös ügyekre gyakorolt befolyására nézve magának Magyarország országgyűlésének tartozik, s midőn e házban is folyvást azt állítja, hogy a kérdéses tulkiadás szükségességének indokolása kizárólag a delegatiókra tartozik, ez által oly jogkört tulajdonit a delegatióknak, mely azokat kizárólagosan meg nem illeti. Ez által megtagadja a magyar országgyűléstől azon jogot, melylyel a magyar országgyűlés arra nézve bir, hogy minisztériumát a közös ügyekre miként gyakorolt befolyására nézve felelősségre vonhassa.(Helyeslés hal felől.) , A mi már most a határozati javaslatokat il ! leti, Wahrmann képviselő ur határozati javas| lata hallgatag helyesli, mert implicite sem rója meg, a közös pénzügyminiszternek a közös kölcsön fölvételébe történt illetéktelen beavatkozását ; hallgatag helyesli, mert nem rója meg a közös kölcsönök rendszere isméti életbeléptetésének megkezdését. Azon állításával tovább, hogy a kérdéses tulkiadás szükségességének igazolása kizárólag a delegatio körébe tartozik, a Magyar minisztériumot, a közös ügyekre gyakorolt befolyására nézve terhelő felelősségét illetőleg, a közös pénzügyminiszter köpönyege alá akarja bujtatni: miután megtagadja az or?zággyülésnek azon jogát, hogy a magyar minisztériumot a közös ügyekre gyakorolt befolyására nézve felelőségre vonhassa és e tekintetben egyenesen az ország jogainak megcsonkítására van irküjozvSbfHeíyeslésbal felől.) Természetes, hogy ezen határozati javaslatot részemről el nem fogadhatom. A mi Zsedénjd képviselő ur határozati javaslatát illeti, ennek szerkezetére nézve nekem is vaunak észrevételeim. Már maga a czime sem egyez meg az országgyűlési szokással; óhajtottam volna továbbá, hogy praecisebben roszalja azon befolyást, melyet a közös kölcsön fölvételére a közös pénzügyminiszter gyakorolt ; óhajtottam volna, hogy szabatosabban fejezze ki azt, hogy a magyar minisztérium a kérdéses tulkiadás szükségességének indokolására nézve a magyar országgyűlésnek felelősséggel tartozik. Mindezek azonban oly észrevételek, melyeknek tárgyalása inkább a részletes vitára tartozik. A mi egyébiránt ezen indítványnak alapelveitilleti, azok— azt gondolom,—senki által kétségbe nem vétethetnek. Az, hogy Magyarország oly kölcsönt nem ismerhet el, melynek fölvételéhez beleegyezésével hozzá nem járult: a törvény szavainak ismétlése ; azt, hogy ily kölcsön Magyarországra nézve nem kötelező, azt hiszem mindnyájan, kik itt vagyunk, elismerjük, és még