Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés november 22. 1870. 157 mert ezen paragrafusokból meg fogna győződni arról, hogy a kölcsön vétele nem ugy áll: mert a költsön ma még nem közös, s nézetem szerint, Magyarországra nézve ma még nem kötelező. (1 (elyeslés.) Kötelezővé válik ezen kölcsön akkor: ha a kiadások szüksége és indokoltsága felett a delegatio határozott; (Zaj.) közössé válik pedig akkor, t. ház, ha épen az ellenzék igen t. szónokai által idézett 56. §. értelmében, a t. ház ezen kölcsön közössége vagy más természete, vagy annak mikénti fedezése felett határozott; addig azonban, mig mindez meg nem történt: ezen kölcsön nem egyéb, mint a szükséges fedezésről való előleges gondoskodás. (Nevetés bal felől. Jobb felől helyeslés.) Nagyon valószínű azonban, t. ház, hogy azon 12 millió s néhány 100 ezernyi kölcsönnek Magyarországot illető talán 4 milliónyi része Magyarországnak vagy valóságos adósságává, vagy fedezendő összegévé válik. En legalább azt gondolom, hogy azzá fog válni: gondolom pedig azért; mert nem tehetem föl a miniszterről azt, hogy az ország rovására alaptalan kiadásokat tenni bátorkodott volna. Gondolom, hogy kölesönnel fedezendő összeggé fog válni az országra nézve azért, mert nem hiszem, hogy a delegatio indokolt kiadásoktól jóváhagyását, a magyar országgyűlés pedig azon jóváhagyott összegre vonatkozólag a fedezetet a kölcsöntől megtagadná, vagy annak megtagadását szükségesnek látná. Mindaddig azonban, mig ez meg nem történik : terheli az egész pénzügyi művelet nem az országot, hanem a miniszter személyes felelősségét. (Ugy van!) Ezen magyarázatot adom, t. ház, a törvénynek, és valószínűleg, azaz nem valószínűleg, hanem a mint hallottam, ugyanazon magyarázatot adja neki a miniszter is; mert máskép nem is tehette volna azt, mit tett: nem vehetett volna föl kölcsönt saját felelősségére. Nem tagadom, t. ház. hogy lehet a törvénynek más magyarázatot — ámbár nézetem szerint helytelen magyarázatot— adni, és ez az 56-ik §. olyféle magyarázata, mely a túlsó oldalon önök által allegáltatik. E szerint ugyanis, a miniszternek nincsen joga a ház előleges beleegyezése nélkül, kölcsönt kötni. Ezen okoskodás helyességét — bár csak föltételesen — elismerve, azon kérdést intézem a t. ház ellenzékeihez: (Halljuk!) vajon hol van az a törvény, mely hason viszonyok közt is, bár a delegatio hatáskörét a képviselőházra ruházná, vagy hol van az a törvény, mely hasonló viszonyok közt a miniszter intézkedését vagy intézkedésének jogkörét szabályozná? En azt gondolom, t. ház, hogy ily törvényre nagyon nehéz volna rámutatni: mert mindnyájan tudjuk, hogy ily törvény nem létezik. Törvény nem létezvén, mit tegyen a kormány rögtöni intézkedések szüksége esetében? mit tenne akkor, ha például invasio, vagy belső lázadás dúlna az országban ? (Zaj a bal. oldalon.) Tán bevárja a kormány, mig a delegatiók, melyek szervezése nem áll hatáskörében, egybe gyűlnek? vagy pedig elfogadva az önök okoskodását, bevárja például azt, hogy az esetleg bezárt parlament a fejedelem által egybehívassák % vagy csak bevárja azt, hogy az elnök a magát elnapolt házat egybegyűjtse? Hisz mindnyájan tudjuk, miszerint arra, hogy az elnapolt országgyűlés összegyűlhessen, hetek szükségesek. Vajon ezen . idő alatt a kormány összetett kézzel nézze-e mindazt, mi az országban pl. invasio, vagy lázadás esetében történik? összetett kézzel nézze-e, mint verik szét hadseregeinket, mint esnek el váraink, mint dulatnak föl falvaink, minden nap, minden óra elmultával e hazában ? (Helyeslés jobb felöl.) Az önök okoskodása szerint, uraim, a kormánynak nem volna egyébb teendője, mint az, hogy az ország állapotát az isteni gondviselésre bizva, várjon addig, mig az ország különböző részeiből a, képviselők összevándorolnak. No uraim, ez a törvénynek ugyan szép magyarázata lenne, és ha ez azon magyarázat, melyet ezen urak az ország érdekében kizsákmányolni akarnak: én őket ezen téren legalább nem követem. (Helyeslés jobb felől, ellenmondás hal felől.) Azonban menjünk tovább és vegyük föl alapul az önök által állított esetet, vegyük föl ide vonatkozólag a legkedvezőbb állapotot: pl. hogy az országgyűlés épen üléseket tart. Önök természetesen nem a kormányhoz, hanem a ház, az országgyűléshez fordulnak.Mit tesz az országgyűlés? bizonyosan milliókat szavaz meg az ország védelmére ? Nem uraim, hanem az önök által idézett 56. §. szerint gondoskodik azon összegek fedezetéről, melyek, mint közös ügyek tárgyát képező összegek, majd a delegatio által fognak meghatároztatni; ha pedig az országgyűlés összegeket állapit meg, bevág-e ezen intézkedés a jogos intézkedések keretébe ? (Fölkiáltások bal felől: Halljuk!) Nem: mert megsértetett az egyezkedésnek egyik alapelve. Nem czélszerübb-e a miniszteri felelősségnek bizonyos tért engedni, mint elfogadni azon hoszszü és nehézkes módot, mely némely körülmények közt még bizonytalan is lehet? Önök talán meg fognak ütközni a felelősségnek oly mérvén, milyet én részemről e tekintetben a kormánynak adni hajlandó vagyok; de én hivatkozom a törvényre, hivatkozom az 1848. törvény Ill-ik cz.-ének 4. és 20-ik §-aira, mint melyek a miniszteri felelősséget szabályozzák. Minek tehát megnyirbálni akarni ezen intéz-