Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos Illés november 22. 1870. 14^ és melyekhez hozzájárulni képes nem vagyok. Mindkét eset fönforog jelenleg. Minfc már emlitém, a kérdést nagy fontosságúnak és horderejűnek tartom. Másrészről a miniszter ur válaszában néhány nézet mondatott ki, melyekhez hozzájárulni egyátalában nem vagyok képes. Én ezen két nézetet figyelmeztetés, vagy ellenvetés nélkül hagyni nem akarom. Nem akarom különösen azért, mert nálunk szokássá vált, hogy mindaz, a mi itten mondatik, praecedenst alkot: a mennyiben itt gyakran hivatkozás történik arra, hogy mi mondatott ekkor vagy akkor, ezen vagy azon alkalommal; és mert az ily nyilatkozatok, ha azok czáfolás nélkül maradtak : gyakran bizonyítékul hozatnak föl. Azt mondta a pénzügyminiszter ur, hogy hitelmüvelet és kölcsön között lényeges külömbség van. Ő ezt a kettőt ellentétbe állítja egymással. Azt mondja, hogy kölcsönt fölvenni a törvényhozó testület nélkül is jogában állott a minisztériumnak, holott a felett azután, hogy közös legyen-e, avagy nem ? az országgyűlés határoz. Itt tehát az egyszerű pénztári müvelet és a kölcsön között ellentétet állit föl a miniszter ur. De én ezen kérdésben tökéletesen egyet értek Zsedényi Ede t. képviselő úrral: mert nézetem szerint minden hitelművelet, legyen az most zálog utján, vagy zálog nélkül, legyen az ideiglenes vagy állandó: minden ily hitelmüvelet mondom nem egyéb, mint kölcsön, nem egyéb mint adósság, mint országos teher, s minden ily hitelműveletre a törvénynek szigorú megállapítása szól; adóságot pedig, mely az országot terheli, az ország beleegyezése nélkül nem lehet csinálni. Sőt én e tekintetben tovább megyek még, mint Zsedényi t. képviselőtársam; mert én nem is teszek külömbséget a között, hogy kamattal jár-e ezen kölcsön, vagy kamat nélkül? és még azon esetben sem fogadhatnám el az ilyen kölcsöut, — melyet Zsedényi t. képviselőtársam, mint látszik, elfogadna — ha ezen kamatokat a közös pénzügyminiszter a maga zsebéből fi zetné. Ez volt az első tétel, melynél fogva a pénzügyminiszter ur válaszában meg nem nyugodhattam. A másik, a miért jelenleg fölszólaltam, a következő : Azt mondotta pénzügyminiszter ur — igen természetesen — hogy miután akiadás közös: közös érték alapján is kellett történni a kölcsönnek. De én nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter ur maga is oly komolyan vette volna ezt; de miután az országgyűlési naplóban, s tudósítóban e nyilatkozat benfoglaltatik, azt szem előtt kellett tartanunk. Nézetem szerint ezen eszme egyátalában nem fér össze a törvénynyel; ellenkezőleg a törvény értelmével egyenes ellentétben áll; mert, habár a kiadás közös is: a fedezésnek nem lehet közösen történni, hanem csakis az országgyűléstől függhet annak elhatározása: hogy miként akarja fedezni. E kettőt — habár mellékes — szükségesnek tartottam, mindamellett nyilvánítani. Most a dolog érdemére térek át, s azt kérdezem : miben áll a tényállás ? A tényállás nézetem szerint, a következő: Zsedényi képviselő egy interpellatiót intézett a pénzügyminiszter úrhoz, azt vélvén, hogy a közös pénzügyminiszter ur egy hitelműveletet Magyarország számára önállóan vagy közösen tett volna. Ez mindenesetre aggodalmakat gerjesztett benne, melyekben magam is osztoztam volna, ha a tényállás más lett volna; ha a közös pénzügyminiszter Magyarország számára vagy önállóan, vagy közösen hitelmüveleteket eszközölt volna: mert tökéletesen helyeslem azon nézetet, hogy a közös pénzügyminiszternek nincs joga semmiesetre valami hitelműveletet kieszközölni, és hogy ő ezt maga Magyarországra nézve nem teheti, miután az a magyar pénzügyminiszter dolga lenne; nem teheti közösen, mert a törvény értelmében határozottan ki van mondva, hogy az országgyűlés előlegesen határoz az iránt: vajon az ily hitelmüvelet lehet-e közös, vagy nem? Erre a pénzügyminiszter ur következő választ adott: Ez óv augusztus havában, midőn a politikai láthatár elhomályosult, nem volt elegendő a delegatiók által megszavazott tétel az ország védelmi eszközei előállítására; a közös pénzügyminiszter által nagyobb kiadások mondattak szükségeseknek: mely eljárás lett volna követendő ennek folytán? A közös minisztérium mindenesetre összehívta volna a delegatiókat, s eléjök terjesztette volna a több kiadást, a költségvetést ott kellett volna indokolni: vajon okvetlenül szükségesek-e a több kiadás, vajon halaszthatlan-e és mily mérvben? Tehette ezt a közös minisztérium ? Nem tehette; nem pedig azért, mert e delegatiók nem voltak, a minek pedig nem volt oka sem a mi országgyűlésünk, sem kormányunk, sem a közös minisztérium; hanem egyedül a lajtántúli akkori politikai körülmények ; tehát az határoztatott, hogy a nagyobb kiadást, melyet tenni okvetlenül kell: a közös minisztérium saját felelősségére teendi, annak föltevésében, hogy a legelső alkalommal a delegatio elé hozza, indokolja és igazolja a több 19*