Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-240
148 240 országos ölés november 22. 1870. kiadást. De e több kiadás önmagában nem lévén elegendő: szükséges volt-e még fedezetről is gondoskodni ? Ez azonban már nem volt a közös minisztérium dolga, hanem a mi pénzügyminiszterünké, kinek az hatáskörébe vág. Ez nem fordulhatott az országgyűléshez, mert nem volt együtt; de másrészt, ha együtt lett volna is, nem lehetett volna itt arra nézve határozni, hogy fedeztessenek azon kiadások, melyek megszavazása a delegatiók hatásköréhez tartozik. Tehát még az esetben is, ha fordulhatott volna is a kormány az országgyűléshez, akkor sem nyerhetett volna a fedezetre nézve határozatot: mivel ez azt involválta volna, hogy a több kiadás már közösnek ismertetett el, s azt fedezni akarjuk. Nem maradt tehát egyéb hátra, mindt az, hogy a mi kormányunk ngy járjon el, mint a közös: t, i. hogy saját felelősségére fedezze ama kiadást, föltéve, hogy ez eljárásról később indemnitást nyerend; megbízta tehát a közös pénzügyminisztert, hogy Magyarországot illetőleg, a megfelelő részt szerezze meg. Az állíttatott, hogy nem kellett volna megbízni a pénzügyminisztert; hanem maga a magyar pénzügyminiszter is véghezvihette volna a műveletet. Erre a választ megadta már a pénzügyminiszter ur: azt hozván föl, hogy sokkal czélszerübbnek tartotta és olcsóbb is volt a hitelműveletet közös érdekek elzálogosítása alapján eszközölni. En tehát a fősúlyt arra fektetem, hogy ezen hitelmüvelet közös pénzügyminiszter által a magyar kormánynak nemcsak beleegyezésével és tudtával, hanem egyenesen annak megbízásából történt, és igy véglegesen a képviselőház által lesz eldöntendő az; hogy fog-e ezen kiadás közösen, vagy pedig más módon födöztetni. 1 ? Ez vezéreszméje az én határozati javaslatomnak. Ezen határozati javaslatban határozottan ki van mondva : hogy mi csak azt veszszük tudomásul, hogy a közös pénzügyminiszter, Magyarországot illetőleg csak az illetékes magyar kormány megbízásából tette a kérdéses pénzügyi müveletet. E tekintetben tökéletesen megegyez határozati javaslatom Zsedényi képviselőtársam indokolt napirendjével: mert az szintén azt mondja, hogy • nincs joga a közös pénzügyminiszternek ezen müvelet eszközlésére ; hanem azt csak a magyar kormány megbízásából viheti véghez. De nem fogadhatom el Zsedényi képviselő társam indokolt napirendjének többi részét azért, mert abban az mondatik, hogy az országgyűlés a müveletet addig, mig beleegyezését nem adja: kötelezőnek nem fogja ismerni. Én ezt szükségtelennek tartom kimondani. Egy oly határozati javaslat csakis a törvény erejét gyengíti; mert a törvény világosan kijelenti, hogy mindaddig, mig az országgyűlés hozzá nem járul, kiadás az országot nem kötelezi. Minek tehát ezt ezen eoncret esetben kimondani? Ezen nyilatkozatnak, nézetem szerint, sem gyakorlati sem elméleti értelme nincs. Gyakorlati értéke nincs azért: minthogy a hitelező csakis zálogra adta a pénzt. Elméleti tekintetben pedig azért nincs értéke : mert a kormány csakis saját felelősségére vállalta el és tette meg a műveletet, és mindaddig mig az országgyüle's hozzá nem járul: a magyar kormány felelőssége a födözet módjára nézve fönáll. Azt gondolom tehát, hogy az alkotmányos jog tökéletesen meg van óva ós ezen precedens fölállitása nem szükséges. A törvénynek elég van téve és az eljárás egészen a törvény értelmében fog történni. Voltak ugyan kifogások. Többek közt az állíttatott, hogy ezer; kiadás nem volt szükséges. Ez azonban nem tartozik az országgyűlés elé. Ezen kérdés a delegatio elé tartozik, mert ez közös kiadás és közös kiadásról csakis a delegatiók együttesen határozhatnak. Vajon a kiadás közös-e vagy nem? ez is a delegatio hatásköréhez tartozik. A delegatiók kimondhatják, hogy nem ismerik el közösnek és nem szavazzák meg a költséget. A súlypont tehát ott fekszik. Más a födözési mód, melyről az országgyűlés fog határozatot hozni. Határozati javaslatomban pedig fön van tartva, hogy akkor fog a határozat hozatni, ha indokolva lesz a kiadás. Ajánlom tehát határozati javaslatomat a t. háznak. (Helyeslés jobb felől!) Kerkápoly Károly pénzügyminiszter: Mindkét előttem szóló képviselő ur arra fektetett súlyt, hogy az interpellatióra adott válaszomban azon kifejezés foglaltatik, hogy miután közös a kiadás : a közös értékek alapján kellett az előlegezósi műveletnek történni. Wahrmann képviselő ur azt monda, hogy ámbár a naplóban ezen szavaim foglaltatnak, ő maga sem hiszi, hogy én ezen tételemet komolyan akarnám föntartani, és hogy erre súlyt fektetni szándékoztam volna. Kénytelen vagyok némi fölvilágosítást adni a tekintetben: mi birt engem e kifejezés használására és hogyan kívántam szavaimat értetni. Azon elvnél fogva, hogy kiki saját szavainak legjobb magyarázója is, én a „kellett" szót, mint jogi kényszerűség kifejezését értettem, s nem mint olyat, mely azt mondaná, hogy közös kiadásra csak közös értékek alapján, például egy előlegezési üzlet által lehetne pénzt teremteni; mert, ha egyszer ily közös értékek nem lesznek, és pedig valószínűleg jönni fog idő, hogy nem is fognak ilyenek
