Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-240
146 240. országos ülés november 22. 1870. ügye, sőt a közös adósság ügye sem tartozik a delegatio elé. Továbbá a közös pénzügyminiszter ur nem felelős az országgyűlésnek, igy tehát egy nem felelős közbenjáróra biznók ügyeinket. (Helyeslés lalról.) Ezen nézetből indulva ki, indítványoztam az indokolt napirendet, a melylyel első részben mintegy fölhívtam pénzügyminiszterünket, hogy most az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslattal igazolja eljárását, mert kirekesztőleg az ő tárczáját illeti, a közös pénzügyminiszter hitelműveletéhez pedig máskép nem férhettem, mint ugy, hogy kimondottam, miszerint ez Magyarországra nézve nem kötelező. Már most a t. ház azon oldalán, melyen én ülök, egy t. tagtársunk más indítványt nyújtott be, egy oly határozati javaslatot, melyben kiemelvén, hogy a közös pénzügyminiszter nem mint olyan, hanem egyenesen mint csak a magyar minisztérium megbízottja szerepelt, és igy a felelősség egyenesen a magyar pénzügyminisztert illeti: fölszólítja a további igazolási lépések megtételére. Ezen határozati javaslat, igaz, nem oly világos, vagy ha tetszik, nem oly éles; de mindenesetre az általam indítványozott indokolt napirendemnek azon alapeszméjét fejezi ki. hogy : ha a közős pénzügyminiszter az üzletet, mint olyan tette, az egyátalában nem köteiezi az országot. Ha tehát pénzügyminiszter ur tisztelt tagtársunk indítványához hozzájárulva, egyenesen kinyilatkoztatná : hogy ezen előleges üzletet a közös pénzügyminiszter csak mint az ő megbízottja tette pénzügyminiszterünknek saját felelőssége és oly föltételek mellett, melyekhez ő maga jóváhagyásával hozzájárult, továbbá csak a magyar minisztérium által kijelölt czélokra fordította a fölvett pénzeket, és igy közös államadósság nem létezik: akkor azt hiszem, hogy indítványomnak tárgya is megszűnt volna. (Helyeslés jobbról. Ellenmondás balról, i Azon képviselő társaimat, kik ezt némi resensussal, vagy némi kételylyel vették : arra figyelmeztetem, hogy ily fontos ügyben sokkal jobb egyetértéssel előljárni és a mint a tárgyalást egyetértéssel fogadtuk el, sokkal jobb volna: hogyha itt is egyhangúlag határozhatnánk ezen tárgyban. (Helyeslés jobbról.) Wahrmann Mór: T. ház ! Mielőtt az általam a t. ház elé terjesztett határozati javaslatot bővebben indokolnám, és azt elemezném, micsoda szempontból indultam ki annak tételénél; engedjék meg, hogy okadatoljam szavazatomat, hogy itt a ház szine előtt nyilvánítsam: miért nem tartottam azt czélszerűnek, hogy a pénzügyminiszternek Zsedényi képviselőtársam interpellatiojára adott válasza egyszerűen tudomásul vétessék; hanem miért kívántam azt, hogy tárgyalás alapját képezze. Nem tartozom azok közé, kik valamely interpellatióra a minisztérium által adott válasz egyszerű tudomásul vételét kifolyásának tartják azon állásnak és azon viszonynak, melyben- a kormányhoz vannak; nem azok közé, kik azért, mert épen bizalommal viseltetnek a kormány irányában, és mert a miniszterek működését czélirányosnak, üdvösnek tartják: már minden vfllaszt kielégítőnek és kimtritőnek találnak; sem azok közé, kik bizalommal nem viseltetvén a kormány közegei irányában, — miután azon elveket nem osztják, melyek azok által képviseltetnek, kik az ügyek élén állanak; — a legegyszerűbb és a legjelentéktelenebb kérdésekre adott miniszteri válaszokat sem akarják egyszerűen tudomásul venni, hanem minden miniszteri választ tárgyalni kivannak. En nem bizalomból, vagy bizalmatlanságból tettem határozati javaslatomat egyrészt, (Nyugtalanság és felkiáltások a bál odalon: Ne tanítson bennünket. A jobbon: Halljuk! Halljuk!) másrészt nem ettől teszem függővé abbeli határozatomat: hanem a kérdés jelentékenyésgétől és fontosságától és attól." mennyire van már a kérdés az országban, a képviselőházban, a journalistikában megpendítve, megvitatva, és megérlelve. En a fenforgó kérdést nagy horderejűnek és igtn fontosnak tartom: tartom pedig azért, mert az egyességi törvény alkotása óta ez a legelső eset, melyben közös kiadásokra egy, a delegatiók áltál meg nem szavazott tétel szükségesnek állíttatik; az első eset, melyben annak fedezéséről haladéktalanul gondoskodni kellett: a mennyiben a törvény maga ily előre nem látott rendkívüli esetekre nézve az eljárási módot határozottan meg nem állapítja. Lehet talán, és létezik is nézetkülönbség ezen eljárási mód fölött, és én azért szükségesnek tartom, hogy ezen különböző nézetek itt a házban kifejezést nyerjenek : nehogy oly praecedens alkottassák, mely később magával az egyezségi törvény szellemével összeférőnek nem találtatnék, és mel} r válságossá válhatnék az országra nézve. De van még egy eset, a midőn én a miniszterek válaszait egyszerűen tudomásul venni nem szeretem; hanem azt követelem, hogy az tárgyalás alapját képezze: t. i. abban a válaszban, — bármennyire tartanám is azt kielégítőnek, bármennyire egyetértenék is a dolog lényegere nézve a pénzügyminiszter úrral, s bár mennyire megegyeznék is a miniszter által követett eljárás a törvény betűjével és formájával — ha mondom a válaszban, bár csak mellékesen is, oly nézetek vagy eszmék fejtettek volna ki, melyeket magamévá tenni nem birok,