Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-240
240. országos ülés november 22. 1370. Ub podások történtek, melyeknek értelmében Fiúméban első folyamodásu biróság lesz fölállitandó, melynek hatásköre, a tengerészetre vonatkozólag, az összes magyar-horvát tengerpartra kiterjed, a többi ügyekben pedig Fiume városára és kerületére, és mely első folyamodásu biróság tengerészeti ügyei, mint az egész magyar birodalmat közösen érdeklő ügyek, a pesti királyi táblához és onnan a curiához fölebbeztetnek. A többi ügyek, végeliatézés végett, a magyar kir. curiához terjesztetnek föl. Ez szükségessé teszi, hogy az 1870-ik évi költségvetésbe pótlólag bejusson a fiumei első folyamodásu biróság tagjainak fizetése, továbbá, hogy Pesten a királyi táblánál egy tengerészeti előadói állomás rendszeresítessék, a magyar királyi euriánál pedig két állomás: egy horvát, és egy fiumei tag számára. Az erre vonatkozó pótköltségvetést van szerencsém letenni a t. ház asztalára, azon kórelemmel, hogy ezt kinyomatni s a pénzügyi bizottsághoz tárgyalás végett utasítani méltóztassék. Elnök : Ki fog nyomatni és az osztályokhoz utasíttatni. Napirendre áttérvén, következik a Zsedényi képviselő ur interpellatiójára a pénzügyminiszter ur részéről adott válasznak tárgyalása. A szabályok értelmében az interpelláló urat illeti az első szó. Zsedényi Ede: Midőn a kérdéses interpellatiót a pénzügyminiszter úrhoz intéztem, azon tény valósága iránt akartam bizonyosságot szerezni: vajon a hírlapok utján közlött előlegezési üzlet mögött nem rejlik-e egy közös kölcsön ? és ha igen— miként járulhatott hozzá saját minisztériumunk, az országgyűlés hire és engedelme nélkül? Erre a pénzügyminiszter ur azt felelte, hogy a delegatiók által megszavazott hadi budgetnek minimuma mellett, az ország biztonsága pótkiadásokat követelt, melyeknek érdeme fölött a delegatio, fedezési módja fölött pedig az országgyűlés határoz. De miután közös a kiadás, közös érték alapján kellett az előlegezésnek is történni, melyhez a magyar minisztérium hozzá járult, mely minisztérium bár az általa idézett törvényekkel nem tudja ezen eljárást megegyeztetni, de tudja a törvények szellemével, és a törvényhozásnak föntartott jogokkal: mert egyszerű pénztári művelet segélyével ideiglenesen gondoskodott a fedezetről, a végleges határozatot illetőleg sértetlenül tartván föl a törvényhozás jogát ugy, hogy ha majd a delegatio érdemileg határoz a fedezet felett: azonnal az országgyűlés határozatát ki fogja kérni. Megvallom, hogy a miniszter ur ezen válasza azon hatással volt rám, miszerint ezen előKÉPV. H. 1814 NAPLÓ. XI. legezés mögött mégis csak közös kölcsön rejlik. Pénzügyminiszterünk oda nyilatkozott, hogy ez közös kiadás, s igy közös értékek alapján kellett az előlegezésnek megtörténni; holott az 1867. XII. t. ez. 38-ik §-a szerint, — mely a delegatiók hatásköréről szól, — a delegatio határoz a fölött is : vajon a közös miniszter által előirányzott ama kiadás közös-e? — Köztudomásúlag esetek is fordultak elő, hogy a közös minisztérium által a közös budgetben előirányzott több kiadást a delegatio mint nem közöseket kitörölt; mindenesetre Magyarország csakis azon kiadásokat ismerheti el közöseknek, melyeket a delegatiók már tettlegesen megszavaztak, ez előtt pedig senki sem' mondhatja azt, hogy e vagy ama kiadás közös. (Atalános helyeslés.) A mi a közös értékeket illeti: azóta, hogy az 1867-ik pénztári készleteket igy közösen és szépen elköltöttük, én közös értékeket nem ismerek; léteznek osztatlan értékek, de épen az osztály zárja ki a közösséget. {Helyeslés bal felől.) Azon hitemet,* hogy itt valami közös kölcsön lappang, azon körülmény is növelé, hogy a közös pénzügyminiszter által köttetett az előlegezési szerződés és általa vétettek föl a pénzek; holott a közös pénzügyminiszter, bevételeire nézve a törvény világos rendelete szerint csakis a monarchia két birodalmának külön-külön minisztériuma által bavonkint beszolgáltatott részletekre levén szorítva, más segódforrásókhoz nem folyamodhatik, és legkevésbé van jogosítva ezen kiadások fedezetéről gondoskodni. Pénzügyminiszter ur válaszában azon minőség fölött, melyben a közös pénzügyminiszter ezen üzletnél szerepelt, bővebb fölvilágosítást nem adott. Megengedem, hogy lehetnek esetek, hol a közös budgetben előirányzott összegek nem elegendők a szükséges kiadások fedezésére, és hogy az ország biztonsága pótkiadásokat követel; de ezek fedezetéről semmiképen sem goncloskodhatik a közös pénzügyminiszter, hanem Magyarországot illetőleg a magyar pénzügyminiszterhez tartozik folyamodni, ez pedig ismét az országgyűléshez. És ha az országgülés együtt nincs s pénzügyminiszterünk meg van győződve ezen költség halaszthatlanságáról: akkor igenis, a maga felelősségére, előlegez pénzeket ; de nem mint közös kölcsönt, hanem egyenesen a magyar állami pénztár részére és eziránt az országgyűléshez fordul indemnitj^-ért. A legnagyobb veszély abban fekszik, ha a közös pénzügyminiszternek megengednők: hogy az ország rovására hitelműveleteket eszközölhessen, hogy ő csakis a kiadások igazolása iránt fordulhat a delegatiókhoz; de miképen ós mily módon fedeztettek: az egyátalában nem a delegatio 19