Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

144 240. országos Illés november 22. 1870. a mit Simonyi barátunk megpendített, és melyre a válasz az volt, hogy: mindkét kérdés az első stádiumban levén, nem lehet arra válaszolni. Ez már a második stádiumban van. Az első stádium az, hogy: Róma közszavazás utján Olaszországhoz csatlakozott. Ez fait aceompli; erre vonatkozott interpellatióm első kérdése, az az, azon kérdés: mit tett a magyar kormány ezen befejezett ténynyel szemben, és különösen elismeri-e azt, vagy sem? Azután következik a második stádium, a mely hihetőleg, még igen soká fog tartani, t. i.: minő viszony fog most beállni a pápa és az olasz kormány között ? Azt azután értem, hogy ez oly kérdés, a melyre a miniszterelnök ur talán mai napig nem találhatja helyesnek válaszolni; de az első kérdésre igen. Én azt hiszem, hogy a magyar képviselőtestületnek, mely a népképviselet elvének alapján nyugszik: nem szabad elmulasztania ezen alkalmat, hogy örömét ne nyilatkoztassa ki ezen esemény fölött, mely a közművelődésnek egyik fő diadala, (Élénk tetszés a bal oldalon) és századunk egyik legnagyobb eseménye. Én szivből sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur, midőn ezen választ adta, még csak nem is méltatott arra, hogy a nemzet rokonszenvét ' kifejezze az olasz nemzet irányában, és különösen ezen ténynyel szemben. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Meg nem adhatom, hogy némikép ne ismételjem Simonyi barátomnak azon szavait, hogy a miniszterelnök urnák válaszában a legszomorúbb, a legszomoritóbb rész az, a mely bennünket a delegatióhoz utasit, nyíltan kimondván a miniszterelnök ur, hogy: a határozat csak a delegatiót illeti. (Ellenmondás jobbról.) Nem akarok most abba bocsátkozni, hogy elhatározzam, mi illeti a delegatiót, vagy sem. Föl kell róla tennem természetesen, hogy a szülő sokkal jobban ismeri édes magzatjának természetét, mint egy idegen ember, és én a delegatiók számára idegen maradok teljes életemben. De igenis szabad lesz bebocsátkozni egy czikkbe, melyet a ház többsége alkotott, és ez, a 67-iki egyezmény XII. törvényczikkének 8-dik §-ában van: hogy a birodalom diplomatiai képviselete, a külföld irányában, mindkét fél minisztériumával egyetértőleg, és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminiszter teendői közé tartozik. Már most, ha a monarchia ezen felének, mint önök ezt nevezni szokták, minisztériuma kell hogy befolyással bírjon a külügyekre: természetes, hogy ha alkotmányos akar lenni, és a képviselet öszhangulatának akar megfelelni a minisztérium, szükséges, hogy a képviselőtestület előbb nyilatkozzék; máskép a minisztérium nem tudhatja, mi irányban folyjon be a külügyekre ? Szükségesnek van ez elismerve a világ minden parlamentjében, de annál szükségesebb ez minálunk, hol a képviselőház befolyása oly minimumra szoríttatott össze. Épen azért szükséges, hogy a magyar képviselőház kellő időben nyilatkoztassa ki a maga véleményét. Ezeknélfogva nem akarván a t. ház türelmét tovább fárasztani, — annál ÍE inkább, minthogy ez, szerintem, nem pártkérdés, s ugy hiszem, ez olyan kérdés, melyben különösen azon delicatessenél fogva, melylyel parlament viseltetni szokott nemzetközi tárgyak iránt, mindnyájan egyformán vagyunk érdekelve: kérem a t. házat, ne vegye tudomásul a miniszter ur egyszerű száraz válaszát, hanem vagy tűzze ki tárgyalásra, (Ellenmondás jobbról) a házszabályok szerint, a ház mind a miniszter válaszát, mind a hozzá intézett kérdést tudomásul veszi-e, vagy külön leendő tárgyalására időt tűz ki ? En tehát nagyon kérem a t. házat, méltóztassék ennek tárgyalásáia külön időt tűzni ki. Ugy hiszem, a tárgy eléggé fontos arra, hogy a miniszterelnök ur, vagy a minisztérium e tekintetben a ház hangulatát megtudja. Elnök: A szabályok értelmében csak az a kérdés teendő föl: tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök nyilatkozatát, vagy sem? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. T. ház! Horvátország részéről itt levő egy képviselő, Vukovits István beteg. Meg van választva a delegatióba s ma arról tudósít, hogy betegsége miatt abban részt nem vehet. A második tag Anker Hugó lelépett a képviselőségről, s ennélfogva szükség a horvátok részéről a delegatióba egy póttagot választani. E választásnak a legközelebbi ülések egyikén megajtését a t. ház figyelmébe ajánlom. Egyszersmind, miután arról értesültem, hogy a t. képviselő urak, fontosabb tárgyakkal lévén elfoglalva, nem értek rá azon két tag megválasztásáról értekezni, melyekre a múltkor fölhívtam a ház figyelmét: kérem, ezt is méltóztassanak a jövő ülésre elhalasztani, s a három választást együtt ejteni meg, t. i. horvát póttag a delegatióba, egy tag a könyvtári bizottságba, egy pedig az alapok megvizsgálására kiküldött bizottságba. (Fölkiáltások : Anker helyett jegyzőt!) Anker helyett jegyző is kell, s ennek választása lesz a negyedik választás. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Engedje meg a t. ház, mielőtt a napirendre áttérnék, hogy le tegyek a t. ház asztalára egy pót-költségvetést. Ugyanis a múlt ülésszak alatt a t. ház fölhatalmazta a kormányt, hogy Fiume kormányzására nézve provisoriumot állítson fői. Ezen provisorium fölállitása iránt megálla-