Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés november 22. !870. ím A mi a miniszter ur azon utalását illeti, hogy a delegatióban fognak fölvilágositások adatni; megvallom, hogy ez az egész válaszban a legkomolyabb és legszomorúbb tekintet; mert ha van a magyar országgyűlésnek joga a külügyekre nézve fölvilágosítást kérni és a külügyekhez szólani, akkor ezen jognak tagadása és a magyar képviselőháznak a delegatióboz való utasítása valóban szomorú, (Helyeslés bal felől.) melyeket én részemről soha sem helyeseltem; de meg azon törvényben sehol az nem mondatik, hogy a külügyekre nézve a magyar országgyűlésnek akár interpellatiót intézni, akár más bárminemű, szükségesnek tartott lépéseket tenni joga nem volna. Annálfogva ha a miniszter ur valóban nem válaszolhat magukra a kérdésekre, legalább arra kérem: ne állítsa azt itt, hogy a képviselőházat nem illeti meg a kérdezési jog, hanem csak a delegatiókat. Az reám nézve nem megnyugtatás, hogy a minisztérium a delegatióban milyen fölvilágosítást fog adni: én azt óhajtanám, hogy a mennyire legalább az eddigi áldozatok után lehetséges, e törvényhozásnak joga továbbra ne esonkittassék. (Helyeslés a bal oldalon.) Andrásy Gyula gr., miniszterelnök : A t. képviselő ur kényszerit, hogy némi észrevételeket tegyek válaszára. Mindenek előtt azt mondja, hogy nem oly dolgokat kérdezett tőlem, a melyekre nem válaszolhattam volna, mert hiszen, hogy érkezett ily jegyzék, arra válaszolhattam volna a nélkül, hogy abból valami hátrány eredne. Kérem a képviselő urat, ne várja tőlem, hogy azt mondjam, igen is válaszolok, és akkor ne válaszoljak egyebet, mint a mit minden ember tud az újságokból, hogy csakugyan érkezett jegyzék, sőt minden ember ismeri ezen jegyzéknek tartalmát is. Ezt én részemről nem tartom válasznak, és miután én nem tartom válasznak azt felelni, a mit minden ember úgyis tud: engedje meg a képviselő ur egész őszinteséggel azt mondanom, hogy a kérdés nem olyan stádiumban van, a mire a válasz akár kívánatos akár hasznos lehetne. Méltóztatott azt is mondani, hogy én e kérdést a delegatiókhoz utaltam ós mintegy azt állítottam volna, akár directe.akár indirecte, hogy a háznak a külügyekre nézve kérdést intézni, vagy fölvilágosítást kérni nem szabad. Engedelmet kérek, ezt • nem állítottam soha, ezt visszautasítja a tények ismerete. Mert én e házban, valahányszor a külügyekre nézve hozzám fölvilágositás végett interpellatio intéztetett : mindig kötelességemnek tartottam arra válaszolni; mert azon elvből indultam ki ma és akkor is, hogy habár a határozat e tekintetben, a törvény szerint, a delegatiókat illeti: de a háznak ugy tájékozást szerezni mint véleményét nyilvánítani mindig jogában van. Ezt soha kétségbe nem vontam, kétségbe nem vontam ma sem. De épen ezért azt hiszem követelhetni, hogy ma, midőn a dolog ily stádiumban van és midőn,— ismétlem — az interpellatio és diseussio egyátalában hasznos nem lehet, — engem a t. ház a válaszadástól felmentsen. E tekintetben azon okokat hozom elő, melyek, azt gondolom, tökéletesen elfogadhatók a ház mindkét részéről. Most t. i. a kérdés oly stádiumban van, hogy a helyzet sincs még teljesen körvonalozva. Rövid idő alatt oly stádiumban lép ez, hogy mindenki magát teljesen tájékozhatván; mint saerencsém volt az imént is említeni, a monarchiának mindkét része azon helyzetben lesz, hogy határozott véleményt formálhasson és alapos határozatot hozhasson e kérdésben. Tehát e tekintetben is sokkal czélszerübb, hogy e kérdések tárgyalása a delegatiókra bízassák, már csak azért is, nehogy azt mondhassák, mikép mi e kérdést egyoldalulag akarjuk praejudicalni. Ezek, azt hiszem, oly okok, melyeket a ház minden része egyformán méltányolhat. (Helyeslés.) Elnök : Tudomásul veszi a ház a miniszter ur válaszát? (Felkiáltások : Igen! Nem!) a kik a miniszter ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Helfy Ignácz : Az igen tisztelt kormány-elnök válasza csak arra mutat, hogy menynyire sajnos dolog az, hogy a miniszterelnök ur oly ritkán szerencsélteti üléseinket becses jelenlétével; (Zaj. Halljuk!) mert, ha jelen lett volna a miniszterelnök ur, midőn interpellatiómat indokoltam, mindenesetre megértette volna: miszerint az adott válaszszal semmiképen nem birok megelégedni. Én azon indokolásban elmondtam: miszerint az interpellatio tételében nem fektetek annyi súlyt a kérdésnek politikai oldalára, de igenis fektetek súlyt annak közművelődési oldalára. En azt nagyon értem, mikor a miniszterelnök ur azon óvakodásra appellál, a melylyel élnie kell minden parlamentáris kormánynak, midőn nemzetközi kérdések forognak fön, és különösen 'fönforognak az első stádiumban. De először megjegyzem, hogy ez nem oly természetű kérdés, melytől a miniszterelnök urnák félni kellene, hogy valami bajba keveredik. Bizonyos lehet abban, hogy a pápa schweitzi katonái nem fognak ránk támadni, hogy ha mi szabadon és nyíltan kinyilatkoztatjuk: minó érzettel viseltetünk mi az olasz nemzet irányában, és ezen eseménynyel szemben. Másodszor, bátorkodom megjegyezni, miszerint nem hasonlítható össze ezen kérdés azzal,