Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés november 22. 1870. 141 ket tenne, mint a minőket a t. képviselő ur interpellatiojában tőlünk kivánt. Igen is előfordul azon eset, melyről a t. képviselő ur is megemlékezett, hogy valaki a házból — történt crisis következtében — ő Felsége által kormány alakítására fölhivatván, erről a háznak jelentést tesz; de ez föltételezi azt, hogy az- illető ő Felsége által ily hivatal elvállalására vagy más hivataltól való visszalépésre fölszólittassék: arra azonban, hogy combinatiók közöltessenek a parlamenttel, még ha ilyenek léteznének is : sehol a világon példa nincs. Másik megjegyzésem a t. képviselő ur azon elmélkedésére vonatkozik, hogy a magyar miniszterelnökségről más hivatalra előmenetel nem létezik. Létezik más, igen fontos hatáskör, de nincs is tudomásom róla, hogy nálunk valaki annak ellenkezőjét, mit a t. képviselő ur mondott, állította, és azért nem tudom, kinek és hová szól a megjegyzés. (Helyeslés jobb felölj Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszterelnök ur válaszát? Tudomásul vétetik. A miniszterelnök ur még egy interpellatióra kivan felelni. (Halljuk!) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Simonyi Ernő képviselő ur (Halljuk !) távollétemben interpellatiót intézett hozzám, melyben némileg ismételte azon nézeteit, melyek ugyanezen tárgyban beadott első interpellatiójának alapjául szolgáltak : hogy t. i. a magyarosztrák monarchiának föladata volna a hadviselő feleknek bizonyos föltételek elfogadását nemcsak ajánlani, hanem azokat ezek elfogadására lehetőleg kényszeríteni, és egyszersmind idézte Granville lord, angol külügyminiszternek két mondását. A mi az elsőt illeti, én már a múltkor elvben kimondottam nézetemet, hogy az interventio és non interventio politikájának előnyeit egyesíteni lehetetlen, hogy a neutralitást föntartani és a békeföltételeket akarni egyik vagy másik félre erőszakolni, ismét nem egyeztethető össze. Erre nézve ujabbat ma sem mondhatok. A mi Granville lord angol külügyminiszter azon állítólagos nyilatkozatát illeti, mely szerint ő a béke helyreállítására irányzott törekvéseiben senki által sem támogattatott: erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy nem tartom valószínűnek, hogy Granville lord egészen ilyen értelemben nyilatkozott; miután tudomásom van arról, hogy azon alkalommal, midőn az angol kormány a hadviselő felek közti közbenjárásra vállalkozott: a külügyi minisztérium szívesen ajánlotta föl közreműködését. Ha azonban a t. képviselő ur magának biztos tudomást akar szerezni, interpellatióját az angol parlamentben kellett volna tétetni, habár okom van kételkedni azon, hogy ott bárki interpellatiót intézne miniszterhez, vagy hogy miniszter válaszolna oly nyilatkozat tárgyában, mely nem a parlamentben mondatott. Mindenesetre pedig figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, hogy Angliában, hol még inkább érdekében volna a közvéleménynek az iránt tudomást szerezni: vajon Grandville lord tett-e oly föltételeket? ő ez iránt nem interpelláltatott, nem — talán azért, mert a perezet nem találták opportunusnak. A t. képviselő ur egy másik interpellatiót is intézett hozzám azon jegyzékre vonatkozólag, a melyben az orosz kormány azon szándékát fejezi ki, hogy az 1856-iki szerződésnek a Fekete tenger neutralitására vonatkozó pontja reá nézve nem létezőnek tekintessék. Azt gondolom, a t. képviselő ur sem fogja megvonni tőlem helyeslését, ha azt mondom, hogy minden nagyobb fontosságú diplomatikai kérdésnek van egy bizonyos stádiuma, a melyben a kormányt interpellálni nem szokás, kivéve ha azt a kormány maga óhajtaná; és pedig nem szokás azon egyszerű oknál fogva, mert az ily válaszok és az azokból következő discussiók igen sokszor vagy a kormánynak magának, vagy az ellenfélnek: vagy az egyik vagy a másik félnek csak nehezítik állását. Ez az érzéknek egy neme, mely minden oly parlamentben föltalálható, a mely több ideig foglalkozott külügyekkel. Hozzá járul az is, hogy miután a delegatiók néhány nap alatt összejönnek és e kárdós bizonyára oly természetű, mely megkívánja, hogy erre nézve a monarchia mindkét része nyugodtan, megfontolva hozzon határozatot: az előzetes és egyoldalú discussio nem volna helyén. Ennek következtében én ugy a t. képviselő úrhoz, mint a t. házhoz azon kéréssel kell, hogy forduljak: mentsen föl attól, hogy én ezen kérdésben jelenleg választ adjak. (Jobb felől he lyeslés.) Helfy képviselő ur Eómára, illetőleg az olasz kormány és a pápa közti viszonyra vonatkozólag intézett hozzám interpellatiót. Minthogy azonban a tárgyalások a pápa és az olasz kormány közt most folynak, s nem tekinthetők sem egy, sem más tekintetben bevégzetteknek, e kérdést sem oly sürgősnek nem tartom, sem oly stádiumban levőnek nem ismerem, melyre nézve a discussio jelenleg szükséges, vagy csak czélirányos is volna. (Helyeslés). Simonyi Ernő : Méltóztassanak megengedni, hogy néhány észrevételt tegyek a miniszterelnök urnák azon interpellatiómra adott válaszára, melyet hozzá a napokban intézni bátor voltam. Én t. ház, azon interpellációban — mint a miniszterelnök ur monda — ismételtem azon kér-^