Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés november 22. 1870. 137 niszter: Az interpellatiónak egyik pontjára most leszek szerencsés válaszolni. Azt hiszem, hogy ha csak egy kikapott pontra felelek is, ez által is már némi megnyugvást szerezhetek az illetőknek: azért nem akarom a dolgot akkorra halasztani, midőn azon helyzetben leszek, hogy az interpellatio összes pontjaira válaszolhassak. A t. képviselő ur maga is különösen hangsúlyozta azok kérését, a kik az általa nevezett években, a kormány akkori fölhívására, arany és ezüst készletüket egy akkor alapitandott bank alapjául hazafias kötelességérzetből beadták, és most annak részükre visszatérítését követelik. A t. képviselő ur azt kérdi: hova lettek ezen pénzek, mi történt velük ? E kérdésre a történet nyújt választ. Azon arany és ezüstkészlet ugy, mint minden egyéb hason érték, természetesen a birodalmi kincstárba folyt be, s annak javára foglaltatott le. Nagyon természetes dolog, hogy magát a jogczimet, melyen ez törtónt, olyannak kellett elismerni, mi alapul szolgált arra, hogy ugyanazon kincstárból a kiegyenlítés alkalmával megmaradt fölöslegből, mint követelési tétel visszakivántassanak s fedeztessenek a közös activák megosztása alkalmával; legalább azt kell mondanom, teljes reményem van ahhoz, hogy a magyar kormány ezen méltó és jogos követelése, mint Magyarországtól lefoglalt pénz, ismét Magyarország javára fog visszatérittetni, mi ha megtörténik : akkor az illetőknek méltó igényei is ki fognak, természetesen a magyar kincstár^ által, elégittetni: követelésük tehát föntartatik. És mint mondom, teljes reményem van ahhoz, hogy az illetők a magukéhoz fognak jutni. Elnök; Tudomásul veszi a ház? (Igen.) Tudomásul vétetik. Csiky Sándor: T. ház! Éu több rendbeli kérdést voltam bátor a miniszter úrhoz intézni. Az egyik pontra adott válaszára csak azon megjegyzésem van, hogy 1848—49-ben birodalmi kincstárt nem ismertünk ; akkor magyar kincstár létezett, és azon pénz, mely a honfiak által történt fölszóllitás folytán Magyarország kincstárába beadatott, a pesti kereskedelmi bankba tétetett le, és nem a bécsi kormánynyal történendő computusnak megtétele alkalmával lehet remény ahhoz, hogy ezen pénzek vissza fognak adatni; mert a birodalmi kincstárban nincs pénz, melyből a t. pénzügyminiszter ur a kielégítést eszközölhetné. De azok a pénzek, köztudomás szerint, nem a birodalmi pénztárba folytak be, hanem azokat a pénzeket Windisehgrátz, akkori osztrák fővezér foglalta le a kereskedelmi bajákból, és ha betette a birodalmi pénztárba, onJÍBPV H. KAPLÓ 18j| XI. nan azok visszakövetelhetök mindenesetre, és igy a kielégítés ily módon eszközölhető. A többi pontra nézve elvárom a miniszter ur feleletét. Elnök : Az interpellatio közöltetni fog a miniszter úrral, addig is ezen nyilatkozata tudomásul vétetik. Dietrich Ignácz: T. ház! Egy interpellatiót bátorkodom előterjeszteni az igazságügyminiszter úrhoz. A múlt alkalommal a t. képviselő ház egy 25 tagból álló bizottságot küldött ki a végre, hogy az első folyamodásu törvényszékek, illetőleg bíróságok számának és székhelyeinek meghahatározása tárgyában tanácskozzék és előterjesztést tegyen. Ezen bizottság mindjárt els5 ülésében szükségesnek tartotta fölszólitani a t. igazságügyminiszter urat arra, hogy az ügyforgalomról biztos statisztikai adatokat terjeszszen elő. A t. miniszter ur ezen főlszólitás következtében egy, 1868-dik évről szóló kimutatást terjesztett elő, a melyben azonban, sajnosán, nem foglaltatik más, mint a bűnvádi, polgári, telekkönyvi, és árva rovatok alatt puszta iktatói számok. Ezen iktatói számokból sem a pereknek mennyiségét, sem különösen a törvényszéki és egyes bírósági perek közti arányt kiszámítani, kivenni lehetetlen volt, ugy, hogy a kimutatás azon czélra, a melyre kívántatott, teljesen haszonvehetetlen volt. Haszonvehetetlen volt különösen azért, mert a kimutatás 1868-ról szólván, 1869-ben az uj törvénykezési rendtartás életbelépte után az ügyforgalom tökéletesen megváltozott; a sommás bíróságok illetősége kiterjesztetvén, a sommás bíróságok előtt megfordult perek száma háromszor annyira szaporodott, a törvényszékeknél természetesen, az ügyek száma ugyanennyivel kevesbedett. Igen érdekes ós haszon vehető lett volna tehát, ha a bizottság az 1869. évi kimutatásokat birta volna. Én bátorkodtam a bizottságban azon indítványt tenni, hogy a miniszter ur terjeszsze elő az 1869-diki kimutatást is. Indítványomban támaszkodtam egy miniszteri rendeletre, a melyet az igazságügyminiszter ur 1869. április 29-én adott ki: valami 260 §§-ból áll, és ennek 6. §-ban meghagyja a bíróságoknak, hogy minden bíróság tartozik az év kezdetén az elmúlt évben elő fordult ügyekről kimutatást készíteni, és azt legfölebb január hó végéig az igazságügyminiszterhez két példányban fölterjeszteni. Az elnök gondoskodjék, hogy az e czélból szükséges adatok az év folyamában kellőleg összegyűjtessenek. Ezen miniszteri rendelet az 1868: LIVt. ez. 18