Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

136 240. országos ülés november 22. 1870. arról, hogy az egész pénzügyi igazgatóságok holmi obscursus embereket küldenek az egyes községekre, 2 és 3 forint napi fizetéssel, esupán azért, hogy ottan az adóhátralékok intő-ezéduláit aláírják, és ott állandóul tartózkodván, az állam terhére vannak ?! Végre az 1865 —68-iki XXI-ik t. ez. 67-ik §-a szerint a zálogolás és becslésért minden adó forint utáu esupán 2, mondd két krajczárt lehet az adóhivatalnak szedni, és mégis eme törvény ellenére, tán éppen fölsőbb meghagyásból a zentai m. k. adó-hivatal részéről egy végrehajtást vezénylő bizonyos Ganse Henrik, ottani hivatali ellenőr hivatalosan meghagyja Zenta község adószedőjének, hogy minden forint után 6, mond hat. és ily törvény nyilt parancs ellenére 4 krajczárraí többet zsaroltat, melyből éven át 10 — 15 ezer forint jön be. Hogy mindezek megtörténnek, és eme harácsok hova fordíttatnak, van-e tudomása ? és szándékozik-e gyorsan gyökeres orvoslást nyújtani a zaklatottaknak." Itt előre mondott interpellatióm folytán fölhozott visszaélésekre okmányokat birok a miniszter urnák fölmutatni, hogyha azokban netán kételkednék, Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Csiky Sándor : Én is kívánok a [pénzügyminiszter úrhoz egy ínterpellatiót intézni, főntartva azon jogot, hogy indokaimat akkor adhassam elő, midőn a pénzügyminiszter ur feleletét megnyerni szerencsés leszek, most a t. ház türelmét azzal fárasztani nem kívánom, interpellációmat egyszerűen fölolvasom. „Magyarországpénzügyminiszteréhez intézett interpellatio. Tekintve, hogy az 186 9

/

ro-ik években ülésező képviselőházhoz, a kérvényezési bizottságnak 1-től 25 sorszámokig terjedve látható jelentéseihez képest, több mint 70 darab kérvény érkezett már részint magánosok, majd ismét testületek által benyújtva olyanok, melyekben illető kérvényezők az 184% évi nemzeti szabadságharcz folyama alatt majd saját barczosaink, majd az ellenséges seregek által okozott káraik megtérítéseiért, ós ismét azért is folyamodtanak. hogy az azon időbeli alkotmányos kormány által megrendelt, és valósággal elkészítve ki is szolgáltatott hadi-szerek, és iparczikkek árai részükre az ország pénztárából fizettessenek ki; tekintve , hogy érintett kérvényeken fölül, mintegy 11 darab olyan is terjesztetett a t. képviselő ház elé, melyekben illető honfiak azért esedeztenek, hogy az 1848-ik évben, Magyarország akkori királya és kormánya fölhívása folytán, az azon időben szorultságban volt országos kincstár szükségének fedezésére, és ez utón az országnak mind a belzavaroktól, mind a kftlellenségtől megmentésére kívántatott kiadások fedezhetése ezéljából arany és ezüst készleteinek nélkülözhető részét, kamatozó kölcsön gyanánt, az államkincstárába szolgáltassák be, mit ők hazafiúi készséggel tesjesitvén, és azokról elismervényeket is nyervén, az ezen elismervényekre írott összegek, mint valóságos állami-adósságok, részükre törvényes kamataikkal együtt, hasonlóan az országos pénztárból fizettessenek ki; tekintve , hogy a tisztelt képviselő ház, különösen ezen utóbbi pontban emiitett kérvényeket pénzügyi miniszter urnák azon utasítással rendelte kiadatni, miként kérdéses arany- és ezüst-nemü értékeknek hová lett fordításáról és jelenleges hollótükről tudomást szerezvén, ehhez képest intézze is el; tekintve , hogy pénzügyminiszter ur, a képviselő ház által elintézés végett hozzá utasított mindezen kérvények folytán, a károsított honpolgárok jogos követeléseit szintén úgy, mint a 2-ik pontban említett állam hitelezőjei közül egyet, kettőt, azokat t. i., a kik határozata kiadását élénkebben sürgették, azon értesítéssel utasította el, miként ilyféle követelések kielégítésére szolgáló pénzalap nem létezik, a többieket pedig még csak ily elutasító értesítésre sem érdemtsité; hanem e helyett ellenük a miatt, hogy a tisztelt képviselő háztól bélyegtelen papíron merték illetőségeik megtérítése elrendelését kérvényezni, mint bélyegesonkitók ellen, büntetésül hivatalos leletet vétetett fel; tekintve végre, hogy a fönirt állami terheknek honnan, s mi alapból történendő fedezése iránt az 1871 -ik évi költségvetésbe sem tett semmi említést? Kérdem mindezeknél fogva tiszt, czimü pénzügyminiszter urat : vajon az ország népe hitelének, vagyoni bátorságának, és becsületének emelését, és szilárdítását kormányzati kötelességének ismeri-e el ? és ha igen, betölti-e ebbeli kötelességét a fentebbi pontokban általam elősorolt eljárása módjának követése által? Mi oka annak, hogy a midőn a képviselőház fönemlitett kérvényekbe foglalt követeléseknek elintézését pénzügyi miniszter úrra bizza, ebbeli megbízatásában akként járt el, miként azon fölül, hogy egy követelőt sem elégített ki, ezen kielégítésnek eszközölhetóse ezéljából a költségvetésbe méa- 1871-ik évre sem állított egy krajczárt se be — melyik hazai törvénybe gyökerezteti pénzügyminiszter ur azon jogát, hogy a képviselőházhoz intézett kérvényeket bélyeg kötelezettekké alakithassa, és ez utón a kérvényezési jog gyakorlását is megnehezíthesse ? Kerkápoly Károly pénzügymi-